Tegnap az anyaországi Gój Motoros Egyesület két tagja érkezett – közel húsz erdélyi társuk kíséretében – Kézdiszentlélekre, hogy a helyszínen tájékozódjanak a halálos tragédia körülményeiről, és magyarországi tapasztalatokat adjanak át az önkormányzatnak a kialakult konfliktushelyzet kezelésére. Velük jött Pál Tamás, a lincselés túlélője is, aki megerősítette: az elhunyt motoros még élt a balesetet követően, de a “romák” ütni-verni kezdték a földön fekvő férfit.
Közel kétszáz csendőr és rendőr, no meg tucatnyi újságíró várta a motoros küldöttséget Kézdiszentléleken, ám az előzetes híresztelések ellenére csak egy kisebb csapat érkezett a településre. Mint később kiderült, több motoros a határon ide-oda cirkálva igyekezett megtéveszteni a hatóságokat – ezek szerint sikerrel.
Mészáros Imre, a Gój Motoros Egyesület elnöke és Székely Kapitányként aposztrofált társa előbb Baróthi Balázs alpolgármesterrel folytatott zártkörű beszélgetést, felvázolva előtte az anyaországi Olaszliszkán történteket, ahol hasonló körülmények közepette gyilkolt a cigány horda. Ezt követően az újságírókkal is ismertették a megbeszélés eredményét.
Többek között megfigyelőkamerák felszerelését javasolták a cigánysorra (erre a lakossági fórumon egyébként már ígéretet tett a község polgármestere), a rendszer kiépítéséhez az egyesület is hozzá kíván járulni. Javasolták, hogy az önkormányzat küldjön egy, a részvétét is kifejezésre juttató tájékoztatást az elhunyt hozzátartozóinak, illetve a sérülteknek, ugyanakkor intézzen felhívást a lakossághoz, pénzjutalmat ígérve annak, aki bármilyen érdemleges információval tud szolgálni a lincseléssel kapcsolatban.
Ők is felvetették egy felüljáró építésének szükségességét, továbbá kopjafát állítanának a baleset helyszínére, ahová évente eljárnak majd megemlékezni, akárcsak Olaszliszkán, és gyásznapnak nyilvánítanák a tragédia napját. Baróthi Balázs közölte, a javaslatokat továbbítja majd a szabadságát töltő Balogh Tibor polgármesternek, a döntés a helyi tanács kezében lesz.
Ezt követően Pál Tamás, a lincselés túlélője megerősítette, hogy elhunyt társát, Attilát, aki még élt a balesetet követően, bántalmazták a cigányok. A meglincselt motoros és utasa fején sisak volt, miután motorkerékpárjuk a kerítésnek csapódott, ám utólag mégis olyan sérülések voltak Attila fején, amik egyértelműen ütlegelésre utaltak.
Pál, aki két késszúrást is kapott, miközben társán akart segíteni, kifejtette: “igaz, hogy a hatóságok előállítottak egy félnótás cigányt, de az nem kielégítő”. Ugyanez történt Olaszliszkán, elvégre “könnyebb a hatóságoknak balesetként elkönyvelni az ügyet, mintsem gyilkossági ügyben nyomozni” – tette hozzá.
Ezután a motorosok a baleset színhelyére mentek, ahol gyertyát gyújtottak elhunyt társuk emlékére.
A szép számban összegyűlt falusiak tapsviharral köszöntötték őket, sokan közülük nekik panaszkodtak a cigányokra, hogy lopnak, és a rendőrség őket védi ahelyett, hogy fellépne ellenük.
Mások egyenesen kimondták: jó lenne, ha mindennap jönnének motorosok, ugyanis ezúttal sem tartózkodott egyetlen “roma” sem a cigánysoron.
A félénkebbek “roma megtorlást” vizionáltak, ám az általános vélemény az volt, nem szabad ennyiben hagyni az ügyet, az igazságnak ki kell derülnie.
Székely Hírmondó
Hunhír.info
