Aztán jöttek a már megszokott, átkos rendszeri módszerekre betanított csendőrök. Előkerült a tonfa, szúrjad hasba az elől állókat, rúgjad, ne félj, a médiások a hátunk mögött filmeznek, ezt nem látják. Tették mindezt azért, mert nem fértünk el a járdán, löktek akkor is, amikor egy lányt az emberek lába alól húztunk ki, és akkor is, amikor a korlátra felpréselt tömeg már nem tudott hova menni.
Most, hogy minden kedves médiafogyasztónak sikerült elmondania a véleményét a különböző fórumokon, cikkek hozzászólásaiban, itt az ideje, hogy mi is elmondjuk a véleményünket a március 10-én történtekkel kapcsolatosan.
Kedves elhatárolódók, polgárok! Elsősorban hadd szögezzem le, hogy autonómiatüntetésen voltunk, és nem polgári sétán, hiszen ma szinte mindenki polgári sétáról beszél, már csak azért is, hogy a vármegyések és a hozzájuk csatlakozók tetteit még botránkoztatóbban fesse le. Amint azt sokan láthatták, volt néhány konfliktus a csendőrség és a hazafiak között, csak úgy folytak ki a képsorok azokról a pillanatokról, amikor egyeseknél elszakadt a cérna. Valljuk be, nem egy szinten van mindenkinek az ingerküszöbe. Alapjában véve abszurd, hogy arra kényszerítik az embereket, hogy a járdán nyomorogva, egymást letaposva nyilvánítsák ki autonómiaigényüket. Ez nem más volt, mint emberek ezreinek a megalázása. Igaza volt Antal Árpádnak, amikor a fütyülés kapcsán kérdezték. Az embereknek elfogyott a türelmük, ebben egyetértek vele, ha másban nem is.
Visszatérve a járdán való sétálgatásra, hogyan képzelte el a rendőrség vagy a rendezők azt, hogy a szűk járdán, amelyen autók is parkoltak, végigsétáltatják a tömeget? Ezer darab juh nem tudna úgy végigmenni, hogy ne menjen le az útra, ők több ezer embert akartak, mint egy juhsereget hajtani a járdán. A cérna már akkor foszladozni kezdett, amikor a sárga mellényes rendfenntartók még akkor is azt szajkózták, hogy menjenek fel a járdára, amikor már az emberek egymást tapodták le. Aztán jöttek a már megszokott, átkos rendszeri módszerekre betanított csendőrök. Előkerült a tonfa, szúrjad hasba az elől állókat, rúgjad, ne félj, a médiások a hátunk mögött filmeznek, ezt nem látják. Tették mindezt azért, mert nem fértünk el a járdán, löktek akkor is, amikor egy lányt az emberek lába alól húztunk ki, és akkor is, amikor a korlátra felpréselt tömeg már nem tudott hova menni.
Ezek után szakadt el a cérna igazán, sokaknak szaladt ki száján obszcén szöveg, tudom, nem szép, következőkor talán slam poetry-ben… úgy veszem észre, az tetszik a nagyérdeműnek, még ha Árpád apánk punk, akkor is. Az nem került lencsevégre, amikor a csendőrség közvetítőivel próbáltuk megértetni, hogy hat méter kell pluszba, és szépen lezajlik minden. Ők is ezen a véleményen voltak, felmérték a helyzetet, de, amint mondták, a fentről jött parancsot nem lehet felülírni, aztán szerencsére megtették, és a főtér fele haladva, már ezres tömeg vonult az úton, a rendőrnő irányította a forgalmat, és egy-két lökdösődést követően oda értünk a Kultúrpalota elé.
Újra kijelentem, ez tüntetés volt, és nem polgári séta, tehát van kockázat benne, csak azért van mindenki megbotránkozva, mert arra szoktatták rá ezt a nemzetet, hogy ne kiabáljon, hallgasson, hajtsa le a fejét. El lehet határolódni, lehet szélsőségesezni, de ha annyira szélsőségesek vonultak volna fel, mint amennyire azt állítják, akkor nem értem, hogy az éppen haza fele tartó román fiatalok, emberek, miért nem részesültek atrocitásokban?! Azért nem, mert bármennyire is próbálják ránk húzni a vizes lepedőt, emberek vagyunk, nem bántunk ártatlan civileket, és amikor a zsandárok folyamatosan kérték a tiszteletet, megadtuk annak, aki kiérdemelte! Ami az autók tükreit illeti, gondolom, mindenki elhitte, hogy letörték, ja, igen, mert mondták a tévében…
Érdekes módon nekünk kellett leszednünk egy fotóst az autóról, amelynek motorháztetőjére felállt, mintha az természetes lett volna. Amint azt már a hivatalos szervek is lenyilatkozták, különösebb incidens nem történt, a média pumpálta fel az ügyet. Ami magát a rendezvényt illeti, sajnálom Izsák Balázs urat, hogy kiválasztották erre a szerepre, kapott hideget, meleget, nem érdemelte meg, ő megtette, amit lehetett, beadta a petíciót, és pont. Értem én, hogy tárgyalás útján, ezzel nincsen semmi probléma, csak akkor már kellene tárgyalni, kellene kérni, feltenni a lécet jó magasra, hogy legyen miből alkudni. Jelen esetben nem ez történik, évente felvonulunk, oszt’ árnyékbokszolunk.
Mondjuk, most megint változott a helyzet, mert kormányon vagyunk, úgyhogy mindenkinek a megnyugtatására, nem vonulunk többet, Izsák úr szervezze meg a polgári sétát google mapsen, és posztolja a petíciót a román prefektus Facebook-oldalán.
Végezetül hadd gratuláljak minden barátomnak, akik szorgalmasan szégyenkeznek, ettől még a barátaimnak tekintem őket, és kérem, jól jegyezzék meg, egy volt ’56-os mondatát: akár a börtönben is szabad lehet a fogoly, ha a börtönfalakon túli világban is rabok élnek.
Tóth Bálint
HVIM erdélyi szóvivője
Hunhír.info
