Ígéretben soha nem volt hiány. A román nacionalista elit 1918-tól a trianoni békediktátumig, 1920-ig nem fukarkodott az ígéretekkel, ha a pillanatnyi érdek megkövetelte. A tudatos félrevezetés, tájékoztatás propagandisztikus célú, mert az adott szó betartása számukra soha nem erkölcsi kötelesség.

Jó példa erre a román küldöttség vezetője, Ion I. C. Brătianu román miniszterelnök, aki Párizsban kijelentette, ha Erdélyt Románia megkapja, a nemzetiségeknek teljes vallási és politikai szabadságjogokat biztosítanak. Brătianu szavai szerint a kisebbségbe kerülő magyarságnak az államhatalom változása azért nem okozhat fájdalmat, mert „a jövő politikai életében respektálni fogják a nemzetiségi jogokat, és a szabadságjogokat a lehető legnagyobb mértékben garantálni fogják”.

Mindezt teszi akkor, amikor Erdély etnikai össze­tételét, a nemzetiségi arányokat és a régió történelmét arcátlanul meghamisítja. Jellemző csúsztatás: a székelyek nem tartoznak a magyarok közé. Az 1,6 milliós erdélyi magyarság lélekszámát 62,5 százalékkal kevesebbre hazudja, mindössze hatszázezer magyart emleget.

Az erdélyi magyarságnak tett egyik legszebb fogalmazású ígéretét 1919 télutóján adják közre. Idézem, mert a demagógia ilyen szívhez szóló soraival nem mindig találkozunk. Ez a székelység félrevezetésére szolgál, és célja lebeszélni a székelyeket, hogy önkéntesként gyülekezzenek a Székely Hadosztályba, és ne harcoljanak Er­dély védelmében a román hadsereggel szemben.

A Nagy­szebenben székelő Román Kor­mány­zótanács és a megszálló román hadsereg terjeszti magyar nyelven, azt állítva, hogy a székelyeknek is jobb lesz Ro­mániában, mint amilyen helyzetük Ma­gyarországon volt. „Szé­ke­lyek! Test­véri szeretettel szólunk hozzátok. Tudjuk, hogy mélyen el vagytok keseredve, mert azt hiszitek, hogy a ragyogó Csíkország, a tündéries Három­szék és a kies Ud­varhely nem lesz a tiétek többé. De­hogyisnem. A román uralom a Wil­son-féle alapon áll, és a legteljesebb mértékben méltányolja különleges helyzeteteket. (…) A székelyeknek a román uralom alatt előnyösebb gazdasági helyzetük lesz. (…) Egy új, a jólét napsugaras derűjétől rózsás kor köszönt rátok!”

A hangzatos ígéretek közül a leg­agyafúrtabb mégis a gyulafehérvári. Ez teljes szabadság és egyenlőség biztosítását hirdeti az élet minden területén. Miután Erdélyt sikerült elszakítani Ma­gyar­ország­tól, semmilyen jogszabályba nem foglalták az ígéreteket, és a gyakorlatban soha nem alkalmazták, akárcsak a párizsi kisebbségi szerződést, amely szintén külföld félrevezetésére szolgált.

Kádár Gyula
Háromszék

Hunhír.info