A napokban írtam egy cikket. Egy véleményt arról a lányról, aki kirobbantotta a cirkuszt, a kis hajpántjával. Aki állítólag felébresztette sok román honfitársunkban a nemzet és hazaszeretetet. Elmondhatom magamról, hogy nem vagyok szélsőséges. Mindig igyekszem belegondolni a másik fél helyzetébe is, hogy mit érezhet, gondolhat.

Embert látok elsősorban, mindenkiben. Minden tiszteletem azok előtt, akik szeretik a nemzetüket, hazájukat! Jómagam is szeretem! És büszke vagyok a származásomra. De ez a kislány nem haza- és nemzetszeretetet ébresztett, hanem szélsőséges indulatokat amin kapva kaptak az arra hajlamos emberek!

Ez az írásom tulajdonképpen nyílt levélnek is nevezhető. Amelyben szeretnék kérdéseket feltenni román honfitársaimnak. És érdekel a válaszuk is. Mindenek előtt el szeretném mondani, hogy az utóbbi két napban megfenyegettek. Nem egy ejnye-bejnyével, hanem keményen. Mocskolódva. Sokat gondolkodtam, hogy reagáljak-e erre. Végül úgy döntöttem, hogy most is őszinte leszek. Véleményem szerint ez a járható út, és minden nemzet számára a legelfogadhatóbb.

Erdélyben született és itt élő, román ajkú emberekhez intézem most a kérdéseim. Emlékeztek a gyermekkorra? Ugye mennyit játszottunk együtt? Átvettünk egymástól szokásokat, dalokat, népi játékokat, a felnőttek finom ételeket készítettek, amelyek ízeit nem ismerjük meg, ha nem egymás mellett élünk. Magyar húsvétkor mi kínáltunk benneteket válogatott finomságokkal, román húsvétkor ti bennünket. Karácsonykor egymásnál kántáltunk. Két nyelven kiálltottuk, a teraszon az újévi jókívánságokat. Sorolhatnám még. Nem kergettetek bennünket Magyarországra, mondván, hogy ott a helyünk, értettétek, azt amit a történelem nem tanított, és mai napig nem tanít: itt a mi hazánk. Viszont mostanában mind többen teszik ezt… Kergetnek, vitatják a jogainkat, kígyót, békát kiálltanak ránk…

Szerintetek normális ami Sabina Elena körül folyik? Nem sajnálni való az a kislány, akit a szülei szabad prédaként odadobtak a szélsőséges politika martalékának? Meggyőződésem, hogy többségetek nem ért egyet a történtekkel! Az nem lehet, hogy egy nemzet java része így gondolkodjon! Ha elolvassátok a cikkeim, látni fogjátok, hogy soha nem voltam senki ellen. Ellenetek sem. Mindig arra törekedtem az írásaimban csakúgy mint a tetteimben, hogy békességben élhessünk együtt. Gondoljátok, hogy halálos fenyegetést érdemlek ezért? Biztos vagyok benne, hogy lesz, nem is kevés, román ember, aki azt fogja mondani: valóban nem szép dolog ez…

Amikor az első fenyegető levelet megkaptam, nem is tudtam mire vélni. Aztán kiderült. Egy szélsőséges román oldal kiemelt két részletet az írásomból, és elferdítve közzétette azt, a nevemmel együtt. Tisztességtelen eljárás volt, uszítva ezzel vad, bántó szándékú embereket (?), hogy támadjanak.

Nem fogom ezután sem véka alá rejteni a gondolataim. Nem fogok álnevet használni. Vállalom azt, amit leírok, gondolok, érzek. Vállalom magam. Tudom, hogy egy szabad országban ezt megtehetem. Különöskeppen pedig azért, mert soha senkit bántani nem áll szándékomban. Sem románt, sem magyart. És ezt, akinek szeme van látja, akinek esze van, érti.

Végül bemásolom ide a két fenyegetést, amit kaptam.

Nem szégyenled magad te szégyentelen, hogy megmásítod a valóságot? Ki az ördög tart titeket erőszakkal az én országomban, Romániában? Takarodjatok kutyák az undorító pusztátokba és ott akasszátok fel Tokest. Ezer Attila és minden szadista gyilkos ősötök. Mihaila Cofariu és Elena Sabina a többi románnal együtt ki fogják cserezni a bőrötöket, ha nem nyugszotok. Szégyelld magad! Vigyázzatok, miket írtok, beszéltek merre jártok és min jár az eszetek. A türelem a végét járja!!!!!!

A másik:

Hallóóóó !! “Székely asszonyság” van valami baja a románokkal? Vigyázzatok miket írtok újságjaitokban!! előfordulhat, hogy még jobban felhergeltek …álljatok le … Magyarország közel van ha már annyira ragaszkodtok ahhoz az országhoz !!! Közelről fogunk figyelni (követni – nem egyértelmű – szerk.) !!!
Úgy látom a “székelyek” seggét nyaljátok !!! Álljatok le míg nem túl késő !!”

Lakó Péterfi Tünde – Brasso info

Hunhír.info