Főleg a Kárpátia együttes kolozsvári koncertje után jelentek meg szélsőséges írások a nagyromán eszméket valló újságokban, és a hasonló ideológiát képviselő szervezetek internetes fórumain. A magyargyűlölők nem bírják megemészteni, hogy csinált, ajándékba kapott országukban, s annak is a magyar történelem szinte minden rezdülését idéző városában sok százan magyarok akartak lenni.

Újságok, szervezetek tiltakoznak a Kárpátia kolozsvári koncertje ellen, sugározva a gyűlöletet és a sorok közül kiolvasható hatalmas lelkiismeret-furdalást. A nyolcvanhét éve román megszállás alatt lévő Erdély kincses Kolozsvárjának egyes sovinisztái nem tudják megbocsátani, és ezért is állandó belső furdalás gyötri őket, hogy őseiknek semmi közük nem volt ehhez a városhoz, legfeljebb annyi, hogy jobbágyként robotolhattak egy-egy magyar nemes birtokán. Ha az ember tudja, hogy amibe berakták és befészkelődött nem az övé, akkor más nem tud, mint háborogni, támadni és gyűlölködni, mert a másoktól odavetett konc nem az ősök vérrel, verítékkel és karddal szerzett jussa, hanem a nagyhatalmak bármikor robbanó játékszere.

Az Új Jobboldal nevű magyargyűlölő szervezet román portáloknak nyilatkozva úgy foglalt állást, hogy tüntetést szerveztek volna a koncert ellen, akár be nem jelentettet is, ha tudnak róla. Ez az állítás nem felel meg a valóságnak, ugyanis már a koncert kezdetekor megjelent a helyszínen, két, szemlátomást ősi román múltjára büszke fiatalember, aki „el is igazította” az egyik jó szándékú magyar kérdezőt. Amikor a Kárpátia csoportjában lévő fiatalember a piros kapucnis pulóveres „úriembertől” magyarul azt mert megkérdezni, merre van a legközelebbi bolt, a társaságában lévő kolozsvári székely fiatalember lefordította a román válaszát: „Ez Románia, itt beszéljél románul!” Persze honfitársunk sem hagyta magát és az alkalmi tolmács segítségével visszakérdezett: „Figyelj már, ha ez Románia, akkor a te őseid bizonyára itt nyugszanak a Házsongárdi temetőben úgy 300-400 évre visszavezethetően.” A piros pulóveres arca is vörösre változott, ábrázata olyan volt, mint annak a bizonyosnak, aki már mohón bárja a banánt, s csak mekegett-makogott: „Hát, igen, nem, ööö”. Honfitársunk folytatta: „Na hát ha a te őseid nem itt nyugszanak a Házsongárdi temetőben, nem ők építették a várat, a Mátyás-szobrot, és azt a rengeteg gyönyörű épületet, amely magán hordozza az 1800-as évek vége és az 1900-as évek eleje magyar építészeti stílusát, akkor bizony barátom te itt csak egy jövevény vagy”. Honfitársunk tudva, hogy beszélgetőpartnere nem beszél magyarul, most már tolmács nélkül oroszul válaszolt: igyi dámoj!

Érthető, hogy egyes románok, vagy oláhok – kinek mi esik jól – agresszívan fellépve próbálnak támadni, mert ellenük szól a történelem. Mi mindig azt hangsúlyozzuk, hogy 87 év egy több ezer éves nép történetében porszem, elhanyagolható tényező, és valószínűleg ott legbelül ezt ők is érzik, hogy készen kaptak mindent, területet, ásványkincset, vagyont és gazdagságot, s a történelem egyszer majd megszünteti ezt a világméretű igazságtalanságot. Az Európai Unióba betuszkolt Románia lassan már kommunikációs szempontból is felnőhetne az uralkodó tendenciákhoz. Azzal, hogy így betámadták a Kárpátia közönségét és Trianont, egyrészt ők irányították rá a figyelmet erre a máig megoldatlan helyzetre, és legalább szereztek újabb pár tízezer rajongót a Kárpátia együttesnek.

HunHír.Hu-információ