A kulturális autonómia mellett a területi autonómiát is akarjuk, a kettő kiegészíti egymást – Frunda György kijelentését nagy tetszés fogadta a marosvásárhelyi Postaréten. A Székely vértanúk emlékművénél több mint hatezren gyűltek össze a forradalomra és szabadságharcra emlékezni. Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök üzenetét Erdély-szerte füttykoncert fogadta.

A csíkszeredai ünnepség Gál Sándor honvédezredes szobránál kezdődött, ahol Ráduly Róbert polgármester olyan európai polgárokként üdvözölte az ünneplőket, akik évszázadok óta óvják a nyugati kereszténység legkeletibb határait. Sógor Csaba szenátor Gál Sándor ezredes hármas üzenetére, a kitartásra, az elszántságra és az összetartásra hívta fel a figyelmet. A Vár téren folytatódó ünnepségen Kelemen Hunor parlamenti képviselő szólt az egybegyűltekhez, a hit megőrzésének fontosságát hangsúlyozva. Hinnünk kell abban, hogy eljön az önrendelkezés, az autonómia ideje – mondta a honatya, aki egyben kifejezte reményét, hogy 2007. március 15-ét Európában, Magyarországgal együtt ünnepelhetjük.

Kolozsvár: egyetemet kértek Boctól

Hazugság, áruló! – reagált az ünneplő magyar kolozsvári tömeg Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök üzenetére, amelyet Kónya László konzul, a Magyar Köztársaság külgazdasági attaséja tolmácsolt. Idén első ízben volt jelen az ünnepségen Emil Boc, a város polgármestere is. A Petőfi (Avram Iancu) utcában a volt Biasini Szálló épülete előtt öszszegyűlt tömeg Călin Popescu-Tăriceanu kormányfő és Traian Băsescu államelnök üzenetét viharos tapssal fogadta. Máthé András képviselő a tömeg élén álló fiatalok Vissza az egyetemünket! feliratú transzparensére terelve a szót, felhívta a jelen levő polgármester figyelmét, hogy valós igény van Kolozsváron az önálló magyar egyetemre.

Sepsiszentgyörgy: visszafogott ünnep

A többpártosodás a magyarság autonómiájának ellensége, jelentette ki Albert Álmos polgármester Sepsiszentgyörgy főterén, közel négyezer ünneplő előtt. A sepsiszentgyörgyiek visszafogottan ünnepeltek, a rendezvény hangulatát csak az törte meg, amikor Zákány Botond, Magyarország bukaresti nagykövetségének képviselője megpróbálta tolmácsolni Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök üzenetét, de szavait nem lehetett érteni, mert a tömeg folyamatosan hurrogott és fütyült. A román miniszterelnök levelét György Ervin prefektus olvasta fel, az államfőét a műsorvezető színművész Mátray László, mindkettőt megtapsolták. Székelyudvarhelyen a testvéreink ünnepelnek, ugyanazért vannak ott, mint mi itt – hangsúlyozta a Tamási Áron Színház művésze. Este az Erdélyi Magyar Ifjak fáklyás őrséget álltak a központi 1848-as emlékműnél.

Nagyvárad: újra együtt

Voltak, vannak, lesznek olyan nemzeti sorsfordulók, amikor nincs helye személyes becsvágynak, és a közös érdeket kell követni – jelentette ki Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere Szacsvay Imre, a város 1848-as országgyűlési képviselője szobránál tartott ünnepségen. Míg egy évvel ezelőtt az RMDSZ, illetve az MPSZ és a református egyház külön ünnepségeket szervezett, és némi időkülönbséggel koszorúzta meg ugyanazokat az emlékműveket, tegnap egyetlen, közösen rendezett ünnepségsorozat keretében emlékezhetett meg a forradalom és szabadságharc hőseiről a város lakossága. A városban már délelőtt elkezdődtek az ünnepségek, amikor a biharpüspöki világháborús emlékmű parkjában kopjafát avattak a hősök tiszteletére. A Szacsvay-szobornál incidens nélkül zajlottak a megemlékezések, csupán Gyurcsány Ferenc magyar kormányfő ünnepi üzenetének felolvasásakor hangzott fel füttyszó és hurrogás. Innen a mintegy hatezer fősre duzzadt ünneplő tömeg fáklyásmenetben vonult a Petőfi-szoborig, majd az ünnepség a Bazilikában megtartott hangversennyel zárult.

(Forrás: Krónika)

Gyurcsány Ferenc ünnepi üzenete a határon túli magyarokhoz

Március 15-e tizenötmilliós közösségünk talán legfontosabb napja. Nemzeti ünnep a szó legszorosabb értelmében. A közel 160 évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc ugyanis meghatározta a magyarság számára az azt követő emberöltők menetét, és mintegy előrevetítette nemzetünk új és legújabb kori történelmét is.

Hiszen a győztes forradalmat akkor is vérbefojtott szabadságharc követte, mint egy évszázaddal később, és a forradalom eszméi akkor is túlélték a terror és az elnyomás éveit. Mi, magyarok nem engedtünk a ’48-ból – a szabadságból, az egyenlőségből és a testvériségből. És mi, magyarok nem engedtünk az 56-ból – a köztársaságból, a függetlenségből, és az európaiságból sem.

Forradalmainkat vérbe lehet fojtani, de legyőzni nem. Eszméik győztek és ma is hatnak, ezért nem pusztán szónoki fordulat az, hogy mi, e nemzet tagjai mindannyiam 1848 örökösei vagyunk. És március 15-e közös ünnepünk, határon innen és túl.

Legyen béke, szabadság és egyetértés – ezt írták 12 pontjuk elé ’48 forradalmárai. Milyen fájdalmasan jellemző politikai jelenünkre, hogy éppen erre a mondatra emlékeztetjük talán a legritkábban önmagunkat, politikai szövetségeseinket és versenytársainkat. Pedig a szabadság béke és egyetértés nélkül csupán kihasználatlan lehetőség marad. Ez a nemzet nagy dolgokra mindig csak akkor volt képes, ha tagjai között megvolt a közös cselekvéshez szükséges egyetértés.

Mert a szabadság az, amikor nem kell mindenben egyetérteni, a béke – a békés gyarapodás – feltételeit pedig az teremti meg, ha megleljük azt, amiben mindannyian egyet tudunk érteni. Például a közös ünnepekben, a nemzeti érdekben, a haza senkitől sem elvitatható szeretetében.

Vagy éppen a nemzeti sorskérdésekben, amelyeket a napi politika minden szirénhangja, minden kísértése ellenére sem emelünk be a politikai csatározásokba, amelyeket kormányzati ciklusokon átívelően is megvédünk attól, hogy bárki is kampánytémává tegye, vagy tehesse.

Ilyen sorskérdés a határon túli magyarság ügye, a nemzet határok feletti, békés újraegyesítésének szent ügye is, amelyben közel másfél évtizeden át megvolt a nemzeti konszenzus. És amelyben – ezt szenvedélyesen hiszem – lehet újra nemzeti konszenzus, ciklusokon és országhatárokon átívelő egyetértés, ha minden anyaországi és határon túli magyar politikusoknak újra a hazafiság lesz a vezérlőelve a nemzetpolitika közös alakításában.

A Magyar Köztársaság hivatalban lévő kormánya tisztességes, fontos és bátor lépéseket tett annak érdekében, hogy ez így legyen. Megalkottuk a Nemzeti Felelősség Programját, létrehoztuk a Szülőföld Alapot, megkönnyítettük és méltányosabbá tettük a határon túli honfitársaink számára a letelepedési eljárást, és bevezettük a nemzeti vízumot. Nincs Magyarországnál elkötelezettebb támogatója a szomszédos országok integrációs törekvéseinek uniós tagságának. És dolgozunk azon, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányába méltó módon foglaltassék bele az anyaország felelőssége, amellyel a határain kívül élő nemzetrészek felé fordul.

Hazafiak vagyunk mind, akik azt akarjuk, hogy a magyar nemzet minden tagja – anyaországban és azon kívül élő – a szülőföldjén találhassa meg boldogulását. Hogy ott, ahol tegnap magyarul beszéltek és álmodtak, így lehessen holnap és holnapután és azután is.

Március 15-e megfelelő nap, hogy emlékeztessük magunkat arra: nem lehet nemzetegyesítő politika az, amely csak megosztottabbá tesz. Március 15-e tehát az összefogásra képes és kész nemzet ünnepe.

15 milliós közösségünk legfontosabb napja.

Budapest, 2006. március

Gyurcsány Ferenc

HunHír.Hu