Rácz Sándor, a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnöke, az 1956-os Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöke, a forradalom 50. évfordulójának rendezvénysorozata keretében könyvbemutatót tartott Nagykárolyban, Szatmárnémetiben és Tasnádon. Február 3-án és 4-én Parázsló szándék – emlékek és tények 1956-ból című könyve úgy kelt el, mint a meleg kenyér.

A rendelkezésre álló mennyiség kevésnek bizonyult, ami nem csoda, ugyanis eddig az 1956-os eseményeket a módszeres elhallgatás homálya fedte. Ezért is volt fontos a leghitelesebb forrásból indítani az ’56-os emlékezés sorozatát a Partiumban is.

Mint ahogy reméltük, a könyvbemutatókon megjelentek a szatmári ötvenhatos üldözöttek, akikről eddig méltánytalanul hallgatott a közélet.

Nagykárolyban Mózes Árpád evangélikus püspök tett megrendítő vallomást: 18 évi börtönbüntetésre ítélték, mert akkoriban “bűnhődni kellett a gondolatért is, azért, hogy magyarok vagyunk”, azért mert “ugyan nem tettek semmit, de ha tehettek volna, megtették volna”. “Azért szenvedtek, mert együttéreztek…”. “Azoknak, akik pribékei voltak a rendszernek, a magyar nemzet szégyenpadján van a helyük, akárcsak azoknak, akik 2004. december 5-e előtt a NEM-re buzdítottak” – mondta Mózes Árpád, aki 2004-ig evangélikus püspök volt Kolozsváron.

Tukacs József lelkipásztor megköszönte Rácz Sándor áldozatos munkáját és szép gondolatait a nemzet sorsát eldöntő édesanyákról, majd kifejtette, hogy régebbi szolgálati helyén, Kőszegremetén egy Dohi Árpád nevezetű atyafi ’56-os bebörtönözéséhez a mostani RMDSZ felső köreihez közel álló egyik szatmári “személyiség” volt a koronatanú.

Szatmárnémetiben, Bogya Kis Ferenc és Mária tiszteletes házaspár voltak a vendéglátóink, akárcsak tíz nappal ezelőtt, Patrubány Miklós könyvbemutatóján. A templomi sokaság külön színfoltját biztosították a szatmári viseletbe öltözött legények és leányok, akik Fábián Elemér ’56-os elítélt népi tánccsoportjának tagjai. Az előadást követően Rácz Sándor Honleveleket adott át azoknak, akik a múlt keddi találkozó óta ezt igényelték, majd Sanyi bácsi is kapott két szép csokor virágot a hallgatóságtól. Az előadást követő könyvdedikáció során Farkas Zoltán Ferenc elmondta, hogy kiskorúként, 16 évesen lett ’56-os elítélt, mert tagja volt az Erdélyi Magyar Ifjak Titkos Szövetsége egyik tasnádi sejtjének.

Tasnádon is megjelentek az akkori Erdélyi Magyar Ifjak Titkos Szövetsége tagjai, Ruf Mihály, akit szintén kiskorúként börtönöztek be – Tasi Gyulával együtt, aki most Magyarországon él -, valamint Bikfalvy György, aki sejtvezető volt és 15 évet kapott. Bűnük az volt, hogy az ’56-os forradalom eszméit vallották, terjesztették, és azt tervezték, hogy megakadályozzák a magyarországi ’56-os fiatalokat deportáló, orosz vonatok áthaladását a romániai határon. Bikfalvy György megrendítő beszámolójában elmondta, hogy 560 fiatalt hallgattak ki, akik közül 59-et ítélt el összesen 540 év börtönbüntetésre a Kolozsvári Körzeti Katonai Törvényszék, melynek egy suszterből lett elnöke, Macskási Pál, volt akkoriban. Bikfalvy György ez alkalommal azokat is köszöntötte, akiket már 1953-ban bebörtönöztek a kommunizmus elleni bűnszövetkezet vádjával: Paulik Pált, aki az előadáson is résztvett, továbbá Tömpe Pált, Kira Pált, Bartha Piroskát, Constantinescu Pált és Kósa Gábort, aki a börtönben halt meg.

Rácz Sándor felhívta a hallgatóság figyelmét arra a körülményre is, hogy Zsukov marsall jóval azelőtt hozta a szovjet csapatokat Magyarországra az ’56-os Forradalom leverésére, mielőtt erre a szovjet pártvezetéstől felhatalmazást kapott volna, és hogy Zsukovot nem hívta, hanem mégiscsak küldte valaki. Ez a sokak számára ismeretlen hatalmi erő küldi ma is a magyarságra a mai Zsukovokat.

A rendezvényt követően a tasnádiak egy szép ebéddel vendégelték meg Rácz Sándort, valamint Okos Márton és Komsa József MVSZ tisztségviselőket, akik ezután Mátészalka felé folytatták útjukat.

Február 4-én, szombaton reggel Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök fogadta Rácz Sándort. Többek között a püspök kérte őt, bocsásson meg az ’56-os hóhéroknak és kollaboránsaiknak. “Én emberileg nem tudok megbocsátani, mert azzal elesett vagy meghurcolt bajtársaim emlékét, valamint a forradalom és szabadságharc eszményét gyaláznám meg. A jó Isten esetleg majd megbocsát.” – mondta Rácz Sándor.

(Forrás: MVSZ Sajtószolgálat, Komsa József)

HunHír.Hu