A románság intézményi szinten is szívesen “beszáll” a magyarság megalázásába, megfélemlítésébe. A csíkszeredai Bokor Márton Endrét immár nyolc hónapja tartják előzetes letartóztatásban a román hatóságok kábítószer-kereskedelem vádjával bizonyítékok nélkül.

A fiút brutálisan megverték, anyanyelvét nem használhatja, szüleivel is csak románul beszélhet. A kétségbeesett szülők az RMDSZ több vezetőjét is megkeresték, hümmögő biztatást kaptak, segítséget nem.

Tavaly május 5-én letartóztattak Kolozsváron öt fiatalt kábítószer-fogyasztás és -kereskedelem gyanújával. “Ha marihuánát fogyasztott – mint ahogy be is vallotta -, büntessék meg érte, de az előírásoknak és a törvény betűjének megfelelően, és ne próbáljanak a nyakába sózni egyebet is” – adott hangot felháborodásának az édesapa.

Fiának előzetes letartóztatása után ugyanis szinte semmi nem a fent említett követelmény szerint történt. Mikor először meglátogatták a fiút, a fogda beszélőjén figyelmeztették a szülőket, hogy csak románul beszélhetnek, és nem érinthetik Endre letartóztatásának okait, de körülményeit sem. Kérdésükre, miért nem beszélhetnek magyarul, a válasz az volt: így írja elő a szabályzat. A szülők verés nyomait fedezték fel fiukon, a történtekről azonban nem tudta őket Endre tájékoztatni a felügyelő által szabott tilalom miatt.

Többet tudtak meg a szobatársaitól. Miután füvezés közben tetten érték néhány barátját, az ő bevonásukkal akarták Endrét is tetten érni: egyikükkel felhívatták telefonon, hogy menjen le a tömbház elé, mert át kell adniuk neki valamit, a fiú azonban elhárította a kérést, mivel vizsgára kellett készülnie. Ekkor a türelmüket vesztett, mindenre elszánt rendőrök berontottak a lakására, rögtönzött házkutatást tartottak, majd bilincsben vonszolták el Endrét. Mindezt házkutatási vagy letartóztatási parancs nélkül. A szülők azt is megtudták, hogy fiukat éppen az ügyész irodájában verték meg, mintegy nyilatkozatírás előtti bemelegítésképpen.

Bizonyíték híján a másik négy letartóztatott fiú vallomásai alapján folyik Bokor Márton Endre ellen az eljárás. Mivel a fogyasztók csak pénzbüntetésben részesülnek, az ügyész viszont mindenáron börtönbüntetést akar kiszabni, meggyőzték Endre társait, módosítsanak vallomásaikon, mondván, ha azt állítják, ő foglalkozott kábítószer-kereskedelemmel, a többiek büntetésének időtartamát jelentősen csökkentik (hasonlóképpen vették rá őket saját helyzetük súlyosbítására is, mikor elérték, hogy a náluk talált kis mennyiségű, saját fogyasztásra szánt kábítószer valós tömegénél jóval többet valljanak be).

Bokor családnak nem sokkal később azt is tapasztalnia kellett, hogy az eszköz szentesítése kedvéért semmilyen szabálytalanságtól nem riadnak vissza a bíróságon sem: a fellebbezések csak formalitásszámba mennek, a legelemibb eljárásokat sem az előírásoknak megfelelően folytatják le, nem használnak mikrofont, még csak nem is rögzítik a tárgyaláson elhangzottakat. Endre “természetesen” nem használhatta anyanyelvét a továbbiakban sem, akár kivizsgálásról, akár anya és fiú közötti telefonbeszélgetésről volt szó.

Mikor a Bokor család először próbálta jogi úton orvosolni a törvénytelenségek egyikét, a hatalom megmutatta: rosszabbul is járhatnak, ha nem tűrnek csendben. Fia megveretésének hírére Bokor Márton feljelentést tett. Válaszképpen Endrét több napra egy cellába zárták egy életveszélyes pszichopatával, aki azért ült a fogda ugyanazon részén (!), mert hidegvérrel megölt egy öregasszonyt, miután brutálisan megerőszakolta – egyebek mellett egy sörösüveggel. Az üzenet félreérthetetlen: “véletlen balesetek” bármikor előadódhatnak, amennyiben a vádlottak hátráltatják az illetékeseket munkájukban és előmenetelükben.

Mert a szokásos román sovinizmuson kívül, úgy tűnik, leginkább a hivatali előmenetel oltárán áldoztatik fel az ifjabbik Bokor. Az apát közvetlenül a letartóztatás után figyelmeztette több ügyvéd, hogy Kolozs megyében a három hatalmi ág egymástól való függetlenségének elvét hírből sem ismerik: a jogrendszert az ügyészek uralják, nekik engedelmeskednek nemcsak a rendőrök, de még a bírák is.

A Bokor Endre esetével foglalkozó ügyész – mint kiderült – nemcsak tökéletesen beillik a képbe, de még túl is tesz kollégáin törtetés tekintetében: ez az első ügye, és nem rejti véka alá, hogy mindenképpen kiütéses győzelmet akar aratni. Célja nemzetközi kábítószer-hálózat felgöngyölítése és tagjainak rács mögé juttatása. Az ezzel szerzett dicsőséget politikai babérokkal is meg kívánja fejelni a jelek szerint, erről árulkodik a Gandul című román napilapnak 2005. május 21-én adott nyilatkozata, melyben nagy kábítószer-forgalmazó hálózat leleplezését adja hírül, azt állítva, hogy “a kábítószer Magyarországról származik (akárcsak a Sapientia Egyetem támogatása, ennek hallgatói az ifjú letartóztatottak)”. Az igazság ezzel szemben az, hogy a fiatalok – bár mindannyian magyar nemzetiségűek – nem a Sapientián, hanem a BabesBolyai Tudományegyetemen folytatják tanulmányaikat, méghozzá román nyelven (és ezt az ügyész, Mircea Hrudel nagyon jól tudta).

Romániáról időközben megállapították, hogy – bár akad még tennivaló – az országban jelentős mértékben visszaszorult már a korrupció, a kisebbségek egyre jobban érzik magukat a bőrükben, már csak a kulturális életükön szeretnének igazítani kicsit. Eközben az RMDSZ ismét a fő stabilizátor terhét vállalta magára idén is, hogy semmi se változzon a világért sem. Bokor Endre helyzete is “stabil”, nem hozott számára változást sem az újév, sem az érdekképviselet jóindulata (jóllehet édesapja, a Hargita megyei kórház igazgatója a tulipán színeiben megyei tanácsos): a fiú továbbra is előzetes letartóztatásban van Szamosújváron, ahol eddig is volt, bizonyíték nélkül.

Közben persze mennek a dolgok a maguk rendje szerint: a verőlegény szerepét betöltő rendőr elleni feljelentés nyomán belekezdtek két tárgyalásba, de az első (októberben) elmaradt, mivel a vádlott nem jelent meg, a másodikon most januárban pedig egyszerűen nem találták az iratcsomóját. Bokor Endrének is volt tárgyalása január 5-én, tovább “stabilizálták” a helyzetét: bizonyítékok híján újabb két hónappal hosszabbították meg az előzetes letartóztatásban eltöltendő időt. Az apa meg van győződve arról, hogy most már csak azért is elő kell állnia valamivel az ügyésznek, hogy ne gyűljön meg a baja a bizonyítékot nem termő nyolc hónapi fogva tartásért, s azért húzza az időt, hogy felmutathasson valamit. A fiú ügyvédei szerint elképesztő és még ebben az országban is példátlan az eset. Meglepőnek viszont nem nevezték a történteket.

(Forrás: Erdélyi Napló)

HunHír.Hu