Az elmúlt hónapokban az RMDSZ számára egyetlen “szent ügy” létezett: a kisebbségi törvény. Mindent ettől tettek függővé, ez számított az autonómiáért vívandó küzdelem első és elengedhetetlen lépésének, az EU-s csatlakozás alapjának, sokszor elhangzott, az elkövetkező törvények – a magyar közösség számára fontos jogszabályok – mind, mind erre építhetőek.

Oly sokan és oly sokszor hangoztatták a románokkal vívott nehéz küzdelmet, hogy időközben feledésbe merültek a jogszabály hiányosságai, egyre ritkábban került szóba az elmaradt társadalmi vita, hogy a törvény egyes cikkelyei a jelenlegi politikai alakulatok hatalmának megerősítését segítik, vitatható, mennyire adnak esélyt a kisebbségbe szorult nemzeti közösségek belső pluralizmusának megteremtésére. Nemzetárulóvá vált, aki kételyeket fogalmazott meg, és igen könnyen rá lehetett sütni az ellenvélemény hangoztatóira, hogy a Nagyrománia Párt malmára hajtják a vizet, érveik a román szélsőségeseknek segítenek. Sikeres propagandával érte el mindezt az RMDSZ. Aggódva figyeltük a szenátusi vita mozzanatait, ünnepeltük az apró eredményeket, érkeztek a sikerbeszámolók: hatalmas küzdelemmel, de nem csonkult a törvény, zseniális érvrendszerrel, retorikával hárítani tudták a támadásokat.

Aztán utolsó nap minden esett! Nem az ellenzéki pártoknak köszönhetően, hisz szavazatuk előre borítékolható volt, ám még az RMDSZ-t is megdöbbentette a koalíciós partnerek távolmaradása. Nem szavaztak hű társuk ellen, csak éppen távoztak a voksolásról, pontosan tudva, hogy ez mit jelent. A törvény tehát megbukott, sőt, az is megfogalmazódott, hogy a kulturális autonómiát szabályozó ötös fejezetet (melyet ugyancsak kiszavaztak tegnap a felsőházi honatyák) teljesen kiiktatják, úgy küldik tovább a képviselőházba a jogszabályt, kibelezve, minden lényegét elveszítve talán csak-csak elnyeri a képviselők többségének tetszését.

Történt mindez alig néhány nappal a nagy román-magyar megbékélést hirdető közös kormányülés után. A szimbolikus üzenetektől hemzsegő, ám lényegi kérdéseket kerülő találkozón a területi autonómia kérdése például nem került napirendre, a kisebbségi törvényt azonban mindenki üdvözölte, azok a liberális és demokrata politikusok is, akiknek párttársai közreműködésével tegnap elbukott a jogszabály. A magyar kormány megtette a maga gesztusait – elsők között ratifikálta Románia uniós csatlakozását -, s cserébe nem várt, nem kért és nem kapott semmit. A Gyurcsány-féle “realista, jövőbe tekintő” politizálás ismét leírta az erdélyi magyarságot, sorsát rábízta a “fontos kormányzati erőnek számító” RMDSZ-re. Az RMDSZ ereje igen gyorsan megmutatkozott, az első, számára igazán fontos lépésnél elgáncsolták.

Lépésről lépésre araszol hát az RMDSZ az autonómia felé vezető úton, kormányokat, nemzeteket békít, ünnepli önmagát és partnereit. Most egyre valószínűbbnek tűnik, hogy ez az amúgy kompromisszumokkal teli jogszabály is túl sok a mai román politikai társadalom számára. Pedig az RMDSZ mindent erre tett fel: sikerült elhitetniük, hogy a kisebbségi törvény az erdélyi magyarság megmaradásának feltétele. Ez a harc tehát többről szól, mint egy jogszabályról, politizálásuk válik megkérdőjelezhetővé, hisz mindent ezért a törvényért tettek, cselekedeteiket ennek rendelték alá. Ez a harc számukra a végső lehet!

(Forrás: Háromszék napilap)

HunHír.Hu