Naponta hallani, olvasni erőszakról, rablásról, támadásról. Tébolyult korunkban lassan már “elfogadjuk”, ha a pénzéért támadnak meg valakit az utcán. Azt azonban nem fogadhatjuk el, hogy magyarokat sértegessenek, vagy hogy magyar fiatalt a feltámadás napján paste fericit, bozgorule “jókívánság” mellett szúrjanak le ismeretlen suhancok egy forgalmas, köztudottan magyar mulatóhely előtt, Kolozsvár belvárosában.

Az eset Húsvétkor, vasárnapról hétfőre virradóan történt, és röpke másodpercek alatt játszódott le. Két fiatal fiú lépett ki az egyik belvárosi magyar bár ajtaján, s amíg egyikük taxiért intett, ismeretlen tizenévesek támadták meg a gyanútlanul várakozó, 24 éves S. P.-t. Miközben szitkokat szórtak rá, tudtára adták, hogy azért jár pórul, mert magyar az anyanyelve, aztán pedig hátulról fejbe szúrták, majd elszaladtak.

A fiatalt súlyos vérveszteséggel szállították a sürgősségre, ahol az ügyeletes orvosnő szörnyülködve árulta el: az mentette meg, hogy lófarokba fogott haja részben felfogta az egyelőre azonosítatlan vágószerszámot.

A konkrét eseten túl sajnálatos jelenség lapul: a tragédia végül is abban rejlik, hogy egyre gyakrabban ér szóbeli vagy enyhébb formájú tettlegességig fajuló támadás kolozsvári magyarokat pusztán azért, mert magyarok. A szóbeli szitkok, fenyegetések szinte mindennaposak  megszólják például a közszállítási járműveken magyarul beszélőket. Éppen mindennaposságuk miatt sajnos már szinte hozzászoktunk a jelenséghez, és a kisebbségi lét számlájára” írjuk, annak olyan velejárójaként, amely benne van a pakliban.

Kevesen tudják azonban, hogy léteznek illetékes szervek, intézmények, amelyeket éppen azért hoztak létre és működtetnek – éppen a mi, az adófizetők pénzéből -, hogy sérelmeinkkel hozzájuk fordulhassunk. Talán – téves meggondolásból – épp a látszatbéke megőrzéséért nem kerülnek nyilvánosságra az apró, ám annál gyakoribb esetek, pedig tudhatjuk, hogy a struccpolitika nem lehet megoldás.

Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke szörnyülködve vette tudomásul az esetet. Az áldozat, mint mondta, panaszt emelhet a diszkriminációellenes tanácsnál az elsősorban büntetőjogi jellegű sajnálatos eset kapcsán .

A nemzeti önérzetükben sértettek, vagy egyéb hasonló sérelmek elszenvedői a diszkriminációellenes tanácshoz – Consiliul Naţional pentru Combaterea Discriminării, Bukarest, I. kerület, Walter Mărăcineanu utca 1-3., fax: 021-312-65-78 vagy 021-312-65-79 – fordulhatnak, ahová akár faxon is elküldhetik panaszaikat. Ezeket a lehető legrövidebb időn belül kivizsgálják, de 30 nap alatt kötelesek választ adni rá. Ha valóban diszkriminációról van szó, úgy a vádlottra pénzbírságot szabhatnak ki, s a sértett fél ezen felül kárpótlást is követelhet. Ez kihágások esetében történik, büntetőjogi esetnél már bonyolultabb a helyzet: akkor a rendőrség, ügyészség és a bíróság is bevonódik az ügybe.

A diszkrimináció bizonyítása, persze, nem mindig egyszerű, hiszen valakinek tanúskodnia kell, no meg az elkövetőt is azonosítani kell, ami például utcai szóbeli sértegetésnél vagy járművön történő gyalázásnál nem könnyű.

Asztalos Csaba szerint elsősorban a roma kisebbséget éri diszkrimináció, a magyarellenes megnyilvánulások elenyészők. “A múlt héten Nagyváradon, azelőtt Marosvásárhelyen volt egy-egy esetünk” – mondta, majd kissé kitérő választ adott arra a kérdésre, hogy esetleg nem azért olyan kevés-e a magyaroktól érkező panasz, mert már megszoktuk, és így eltűrjük a többség részéről érkező diszkriminációs cselekedeteket. A magyarság és a többség viszonya különbözik a többség és a romák viszonyától – érvelt -, az évek során kialakult egy bizonyos fajta párbeszéd. De hozzáfűzte: jobban kell tájékoztatni az állampolgárokat.

A konkrét – fentebb ismertetett – esetre visszatérve, a szálon elindulva valahol a rendőrség és az ügyészség között akadtunk el. Előbbi szóvivője, Adrian Marian rendőr-főfelügyelő az ügyészség felé irányított, mivelhogy valószínűleg gyilkossági kísérletről van szó, és azok az ügyészség hatáskörébe tartoznak. Az ügyészségre viszont értesüléseink szerint nem “érkezett” meg az ügy.

Büntetőjogilag egyébként valóban gyilkossági kísérlet vagy bántalmazás körébe sorolható a valószínűleg még mindig azonosítatlan tinédzserek késelése. Az orvos állapítja meg, hogy a szúrás veszélyeztette-e vagy sem az áldozat életét – így lehet gyilkossági kísérlet vagy bántalmazás. Ez utóbbi esetében is több kategória van, az orvosi kezelés napjainak számától függően. Ha az áldozat 60 napnál rövidebb idejű orvosi kezelésre szorul, úgy a felek még akár ki is egyezhetnek, anélkül, hogy a vádlott ellen bűnvádi eljárás indulna. Mindegyik esetben súlyosbító körülménynek számít, hogy a késelés éjjel történt, ráadásul közterületen, és hogy két támadó volt.

Az áldozat egyébként nincs életveszélyben, mondhatni “szerencsés” volt. Most.

(Forrás: Szabadság)

Rockszerda