A délvidéki magyarság kiszolgáltatott helyzetben van – hangsúlyozza Matuska Márton, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt Intézőbizottságának tagja. “A kisebbségeknek meg kell tanulniuk, hogy velük másként kell elbánni. Ők, ha vétkeznek, az ő bűnük nagyobb bűn, mint a többségié. Hát még ha többségi a sértett fél” – világít rá Matuska a napokban közzétett ítéletre reagálva.

Matuska Márton tényfeltáró, a magyarságot ért véres sérelmeket semmibe vevő szerb “igazságszolgáltatás” foghíjaira rávilágító írását alább teljes terjedelmében közöljük.

Ki vagyunk szolgáltatva.
Tavaly Temerinben súlyos leszámolás történt néhány kábítószer-terjesztő között. Öt magyar nemzetiségű terjesztő súlyos testi sértéseket okozott egy szerb nemzetiségű társának. Az újvidéki bíróság az öt tettesre összesen hatvanegy év börtönbüntetést rótt ki.

Összehasonlíthatnánk, milyen büntetést szabott ki bíróságunk arra az albán nemzetiségű gyilkosra, aki nem sokkal korábban megerőszakolta majd kegyetlenül megölte magyar áldozatát.
Összehasonlíthatnánk, hogyan kezeli társadalmunk azoknak a háborús bűncselekményekkel vádolt szerb főtiszteknek az ügyét, akiket több ezer ember életének elvesztésével vádol a hágai bíróság.
Összehasonlíthatnánk, milyen népszerűsége lett, van annak a szerb pártvezérnek, aki rozsdás kanállal metszette volna át más nemzetiségű honfitársaink torkát.

Nem hasonlítgatunk. A mi sérelmünk önmagában az. A magyar drogdílerek büntetése azért drákói, mert az áldozat szerb, a bíró(ság) szerb, a tettesek nem. Történetesen magyarok. Az igazságszolgáltatás – ebben a még nem jogerős ítéletben – kimutatja a társadalomszemléletet: A kisebbségeknek meg kell tanulniuk, hogy velük másként kell elbánni. Ők, ha vétkeznek, az ő bűnük nagyobb bűn, mint a többségié. Hát még ha többségi a sértett fél. Ez az oka annak, hogy alig alkalmaz az állam magyar rendőrt, magyar bírót. Nekünk le kell nyelnünk, ha az országgyűlésen egy képviselő azt terjeszti, hogy mi 1956-ban menekültünk ide, s maradhattunk itt, a többségi nép emberszeretetének köszönve. Nekünk tudni kell elviselni, hogy székházainkról évtizeden át nem tudjuk annyiszor levakarni a minket sértő mázolmányt, mint ahányszor azok újra meg újra odakerülnek, a tetteseknek pedig soha semmi nyomuk. Nekünk erőnk kell legyen eltűrni a temetőgyalázásokat, a tetteseket pedig – a rendőrség egy-két esetben ha meg is találja -, nem lehet felelősségre vonni, mert oly gyermekek még.

El fogjuk viselni. De nem fogjuk némán tűrni. E szenvedésben meg fogunk edződni, s találunk támaszt magunknak. Példának okáért azon többségi társaink között, akik a zsarnokságot maguk is látják, átélik, szenvedik. De mindenekelőtt a magunk erejével kell küzdenünk a felettünk zsarnokoskodók ellen. Követeljük magunknak az anyaország támogatását a kettős állampolgársággal. S követeljük magunknak az ország támogatását az autonómiákkal.

A költővel mondom, akit velünk akartak kioktatni húsz évvel ezelőtt, amikor ő azt is kimondta, hogy mi is, délvidéki magyarok elnyomatásban élünk. Meg akarták velünk vonatni tőle a jogot, hogy kimondja: Zsarnokságban él kicsi magyar kisebbségünk!

Ártatlanul lelőtt sorkatonák, mártírhalát halt miniszterelnök, hűtőkocsikban szállított – kisebbségi! – emberi tetemek, nemzetközi bíróság előtt felelő volt államfőnk vétkei nyomják itt a tisztességes többségi és kisebbségi társadalom lelkiismeretét. A figyelmet el kell terelni. Példát kell statuálnia az igazságszolgáltatásnak. Nosza: alkalmazni kell azt a szigort, amelyet még a rezsimhű kisebbségi politikus is követelt tavaly a temerini eset megtörténte után: példásan megbüntetni öt magyart.

Matuska Márton,
a Vajdasági Magyar Demokrata Párt Intézőbizottságának tagja

Rockszerda