A Magyar Szó egyetlen délvidéki magyar nyelvű napilap újságírói szerint a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) pártlappá akarja átalakítani az újságot.

Csík Nagy Ferenc újságíró tegnap Újvidéken kijelentette: az újságon már most szemmel látható az a tendencia, hogy a Magyar Szóból pártlapot csináljanak. Hatvan évi fennállás után nem akarunk sem a VMSZ, sem más párt szócsöve lenni – jelentette ki az újságíró a Vajdasági Független Újságírók Egyesületében megtartott tájékoztatón.

A Magyar Szó Igazgatóbizottságának egyik tagja azzal vádolta meg Józsa Lászlót, a Magyar Nemzeti Tanács elnökét és Kasza Józsefet, a VMSZ elnökét, hogy közvetett úton politikai nyomást gyakorolnak a szerkesztőségre. Közölte, hogy Józsa László egyben a Magyar Szó Igazgatóbizottságának elnökhelyettese is, ami szerinte bizonyos értelemben érdekellentétben van egymással, tekintettel arra, hogy a Magyar Nemzeti Tanács alapítója a Magyar Szónak. Továbbá azzal vádolta meg Mihók Rudolfot, a Magyar Szó megbízott vezérigazgatóját és Kókai Péter főszerkesztőt, hogy a VMSZ általuk befolyásolja a lap szerkesztéspolitikáját, és ennek következtében az újságban semmilyen bírálat sem jelenhet meg a VMSZ számlájára.

A Magyar Szó szerkesztőségének képviselői első ízben tárták a szélesebb közvélemény elé az egyetlen vajdasági magyar napilap súlyos, már nemcsak anyagi, hanem szakmai – a sajtó szabadságát is érintő – problémáit, nemkülönben a szerkesztőségben uralkodó nyomasztó légkört, a megfélemlítéseket, amelyek mind, mind kihatnak a szerkesztés, az újságírói munka minőségére. A Magyar Szó szerkesztőségének – az újvidéki szerkesztőség egy nagyobb csoportjának – a nevében Csík Ferenc, Orosz Klára és Németh Zoltán beszélt a Magyar Szó helyzetéről.

A teljes órán át tartó sajtóértekezleten kidomborodott, hogy az újvidéki szerkesztőség, amely függetlenségének védelmében annak idején a miloševići rezsim mindenhatónak látszó funkcionáriusaival is sikerrel szembeszállt, megengedhetetlennek tartja, hogy a Magyar Szó pártközlönnyé, a VMSZ szócsövévé – vagy bárki szócsövévé – silányodjon. Ennek pedig mind több jele van. Elhangzott az is, hogy természetesen nincs látványos jele a beavatkozásnak, a párt a lapvezetésen keresztül van közvetlen hatással a szerkesztésre, s erre csak példaként hangzott el, hogy Kókai Péter főszerkesztő állítólag elolvas minden olyan írást, amelyben említés történik Kasza Józsefről, a VMSZ elnökéről.

Csík Ferenc kiemelte, hogy a szerkesztőség a félelem és a megosztottság légkörében él. A munkatársak egzisztenciájukat féltik. A szerkesztő szerint Mihók Rudolf igazgató perfid módon igyekszik megosztani és megfélemlíteni a szerkesztőséget. Orosz Klára feltette a kérdést: vajon mivel magyarázható, hogy a legutóbbi petíciót aránylag kevés újságíró, mindössze 18 írta alá, amikor korábban, egyes más esetekben még hatvannál is többen tiltakoztak. A fegyelmi eljárások legkevesebb 7-8 újságírót érintettek. Mint ismertette, eddig egyetlen esetben sem büntették a szabadkai vagy a zentai szerkesztőségek tagjait. Csak az újvidékieket. Ennek célja a megosztás. Azt kívánják ezzel bizonyítani, hogy egyedül az újvidéki szerkesztőség az, amely ellenkezik, háborog, forrong, nem dolgozik kielégítően, ellene van a Magyar Nemzeti Tanácsnak, ellene van a Vajdasági Magyar Szövetségnek – mondták.

Mihók a MNT embere, az alapítói jogokat gyakorló Tanács feltétlen támogatását élvezi, s ez ad neki erőt és bátorságot. Bármit tesz, számíthat a jóváhagyásra. Orosz Klára magának a főszerkesztőnek rótta fel, hogy nem reagált Kasza József vádjaira. Ilyen az előtte levő főszerkesztőkkel sohasem fordult elő. Magának kellett volna vezércikket írnia a kollektíva védelmében. Így Németh Zoltán volt kénytelen írni a Közös Íróasztalunk rovatban, amely az olvasói reagálásokat ismerteti. Elfogadható-e, – tette fel ismételten a kérdést Orosz Klára -, hogy a lap szerkesztőjének ebben a rovatban kell közzétennie írását.

A szerkesztés helyzetére utalva Orosz Klára elmondta, hogy a lap minden politikus tevékenységét bírálattal illetheti, Koštunicát vagy Čanakot például, csak a vajdasági magyar politikusokat nem, ez elsősorban a VMSZ-re vonatkozik. A Magyar Szó igazgatóbizottságában zajló munkával kapcsolatban rámutatott: az MNT és a VMSZ teljes ellenőrzése alatt tartja e testületet. (A nagy egységből csak a szerkesztőségnek a nagy többséggel választott képviselője, Orosz Klára lóg ki.) Galambos Lászlót emelte csak még ki, aki a VMSZ tagja ugyan, de reálisabban látja át a helyzetet.

Németh Zoltán – szakszervezeti elnökként is – a Magyar Szó alkalmazottainak az igen alacsony fizetéséről is szót ejtett. De érintette a vállalat gazdasági helyzetét is kiemelve, hogy a nyomda veszteségei súlyos teherként nehezednek a Magyar Szóra.

A kérdésekre válaszolva Csík Ferenc kijelentette, hogy nincs semmi bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a lapot hatvan év után át akarják költöztetni Szabadkára vagy Zentára, de minden erre a szándékra utal. Ez egy régtől emlegetett lehetőség, hogy Szabadkán új kiadóház épül. Orosz Klára hozzátette, hogy az igazgatóbizottságon Józsa László, az MNT elnöke az erre vonatkozó kérdésre azt mondta, hogy korai még erről beszélni.

Az alábbiakban ismertetjük Németh Zoltánnak a Magyar Szó Közös Íróasztalunk c. rovatában megjelent válaszát Kasza Józsefnek arra a nyilatkozatára, amelyben elmarasztalta a lap újvidéki szerkesztőségének a tagjait.

Nyílt levél Kasza Józsefhez

NÉMETH ZOLTÁN ÚJSÁGÍRÓ, ÚJVIDÉK.

Tisztelt elnök úr!

Ha eljut Önhöz levelem, akkor eljut felháborodásom is azon kijelentése kapcsán, hogy azon teljesítménnyel, melyet a Magyar Szó nyújt, “sem magánemberként, sem pártelnökként” nem lehet megelégedve. Első kérdésem Önhöz, talán kissé naivul, az volna, hogy olvassa-e a Magyar Szót? Ha igen, akkor magánemberként olvassa-e, vagy pártelnökként? Mert nem mindegy. A magánembernek ugyanis az a célja, hogy mindenről tájékozódjon. A pártelnök viszont nem szereti, ha egy újság mindenről tájékoztat.

Ön azt állítja, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség megteremtette az anyagi alapot a Magyar Szó napilap működéséhez. Nem tudom, mire gondol. Arra a hatvanmillió dinárra, a Forum Lapkiadó Közvállalat alapító tőkéjére, melyet bírósági végzés alapján a kiadóháznak már a kétezres évek legelején vissza kellett volna kapnia (vagy még előbb), ám erre nem került sor, mivel abban a pillanatban ez nem tett volna jót a VMSZ elképzeléseinek. Ezt a pénzt ugyanis az átszervezéskor vagy közvetlenül utána kellett a vállalat folyószámlájára utalni. Persze, mondhatja, ha Ön nem lenne, akkor ez a pénz a mai napig nem került volna a vállalat folyószámlájára. Pedig jogállamban élünk! Vagy arra a harminchatmillió dinárra gondol, melyet a biztosító kifizetett a Forum kiadóház leégett nyomdája után? Vagy arra az összegre, amit a Tartományi Képviselőház a mai napig is dotációként a Magyar Szó napilap megjelentetésének megsegítésére ad, vagy netán az Illyés Alapítványtól kapott segélyekre? Ön szerint ha a VMSZ nem lenne, akkor ezek a pénzek, dotációk, segélyek sem lettek volna?

De hagyjuk a pénzt akkor, amikor a jelenlegi vállalat olyan helyzetben van, melyről még jóhiszeműen sem lehet azt mondani, hogy megvannak a működéséhez megfelelő alapok. Ha ez így lenne, nem kellene újabb átszervezést végeztetni, végezni, újabb leépítést eszközölni. És hagyjuk a pénzt akkor, amikor a Magyar Nemzeti Tanács által alapított napilap újságírói folyamatos megalázás mellett is kénytelenek éhbérért (értse 12 000 dinárért) dolgozni. Ugyanazon gazda másik lapjának tollforgatói ennek nem a kétszeresét kapják, hanem annál többet. Nem tudom mire vélni ezt a megkülönböztetést.

Ön, Kasza úr, azt állítja, hogy a Magyar Szó nem a magyarság sorskérdéseivel foglalkozik. Én viszont azt mondom, hogy a Magyar Szó már akkor a magyarság sorskérdéseivel foglalkozott, amikor Önről még senki sem hallott. Most pedig valamennyiünk sorsa urainak képzelik magukat.
Azt állítja, hogy a Magyar Szó szerkesztősége folyton szembefordult azzal a vezetéssel, mely komoly munkát követel. Megnyugtathatom Önt, nem így van. Az újvidéki szerkesztőség nem a komoly munka ellen tiltakozik, hanem az egyszólamúság ellen, az ellen, hogy nem szakmabeliek mondanak véleményt munkájukról, hogy pártelnökök ítélkeznek felettük. A szakma meggyalázása ellen tiltakozunk. És Ön ellen is, ha ezt teszi. Ha a Magyar Szóból, a vajdasági magyarság egyetlen napilapjából a magyarság sorskérdéseire hivatkozva pártközlönyt akar csinálni.

A vállalatvezetés szigoráról szólva pedig megnyugtathatom: teljes mértékben gyakorolja felettünk, de tudnia kell azt is, hogy csak az újvidéki szerkesztőségben dolgozók felett. Úgy látszik, csak mi vagyunk a rossz gyerekek.

A nagy nyilvánosság előtt nem először mondja ki igen durva, becsmérlő bírálatát a Magyar Szó szerkesztőségéről, ahhoz azonban sem fáradságot, sem bátorságot nem vett, hogy ugyanezt a véleményét az érintettek szemébe mondja, mondjuk, egy szerkesztőségi ülésen.

Ezért én sem magánemberként, sem a Magyar Szó újságírójaként, sem szakszervezeti elnökként nem lehetek Önnel megelégedve.

(Vajdaság ma nyomán)

Rockszerda