Kik is voltak pontosan azok a derék férfiemberek, akiket mi, a hálás vagy éppen háládatlan utókor “márciusi ifjakként” emlegetünk? Férfiakról beszélünk és nem a hímsovinizmus vezérel, hiszen nő csak elvétve volt közöttük.
Van ugyan egy-két névsor, de azok talán pontatlanok, hisz a társaság nem egy klub volt tagságival és jelenléti ívvel, pláne nem elnökkel és titkárral, hanem csupán egy laza szövetség a magyarság és a haza sorsának jobbítására.
Apró érdekesség, hogy amikor az egyik törzstag, Jókai Mór komolyan beleszerelmesedett a szépséges és szakmájában felkapott Laborfalvi Róza színművésznőbe, akkor az ügy “árulóját” mintegy száműzték maguk közül az ifjak. Maga a szállásadó jóbarát, Petőfi ráadásul örök haragot mondva még a lakásból is elüldözte cimboráját, akinek egy “öregedő, ráadásul feslett múltú csillagocska hirtelen előbbrevaló lett a haza becsületénél”. Utókorként persze tisztelettel felnézünk mindegyik márciusi ifjúra – naná, hogy még a “kigolyózott” Jókaira is, aki nemcsak ezerszeresen, de legalább tízezerszeresen jóvá tette “bűnét”. (Sőt, Laborfalvi Rózát utólag joggal beszámíthatjuk a a társaságba.)
Nos, nézzünk néhány nevet azok közül, akik az 1848-as forradalom közvetlen előkészítésében, valamint a 15-ei eseményekben részt vettek. Szomorúan látjuk, hogy történelmünk e jeles csapatából többekre még csak nem is emlékezünk, pedig talán illene.
Bozzai Pál (19), a pozsonyi országgyűlés gyakornoka az 1848. évi országgyűléssel Pestre költözött. Itt ismerkedett meg az ifjúság irodalmi törekvéseivel, versei magukra vonták Petőfi figyelmét is. A szabadságharcban önként vonult be katonának. A bukás utáb előbb Temesvárra, majd Csehországba szállították. 1849. október 16-án már Josephstadtban (Bécs VIII. kerületében) volt besorozott osztrák katona. Sokat betegeskedett, ezért 1852 tavaszán leszerelték. Gyógyulás céljából Zánkára utazott a bátyjához, ahol 1852. június 24-én meghalt.
Bulyovszky Gyuláról (21) kevesen tudták, hogy 1854 tavaszán titokban ő fordította magyarra a Gott erhalte kezdetű császári néphimnuszt. Szövegét Nádaskay Lajos javította át, és a kettős munka Érhalmi Gerő fordítói álnévvel került a magyar iskolákba, mint Kölcsey Himnuszának összbirodalmi ellendarabja. Legnevezetesebb működése azonban a tárcaírás volt. Magyarországon ő volt ennek egyik megteremtője és fáradhatatlan művelője.
Degré Alajos (28) 1848-ban a pesti Közcsendi Bizottmány jegyzője, majd belügyminiszteri titkár lett. Már 1848 nyarán beállt honvédnek a Földváry Károly vezette önkéntes zászlóaljba. 1848 szeptemberétől huszárkapitány volt Móga János alatt, majd a Károlyi huszárezredben. A turai csata heves harcaiban több sebet is kapott. Édesanyját, aki 1849-ben hunyt el, s kinek három fia vett részt a magyar szabadságharcban, Arad várának parancsnoka katonai tiszteletadással temettette el. A csatában kapott sebei miatt a nagyváradi fürdőben gyógykezeltette magát, itt jutott el hozzá a világosi fegyverletétel híre. Ezután a békési pusztákon bujdosott, innen 1849 végén a végvidékre menekült, majd az amnesztia hírére visszatért Pestre, azonban Aradra internálták. 1870. október 22-én Pest vármegye Vác kerületének lett országgyűlési képviselője.
Farkas Lujza (Szathmáryné (30)) az egyik hölgy, ráadásul színésznő, a Nemzeti Színház egyik legkiválóbb komikája. A szabadságharcban való szereplése miatt kénytelen volt bujdosni s csak 1857-ben térhetett vissza a színházhoz, melynek 1891-ig tagja, haláláig tiszteletbeli tagja maradt. Autodidakta művész volt, írni sem tudott. Széchenyi az ő játéka láttán ismerte el, hogy a magyarban van színjátszó tehetség.
Vasvári Pál (22) édesapja görögkatolikus pap volt, ő a nagykárolyi piarista gimnázium után beiratkozott a pesti egyetemre. Mint egyetemi hallgató, vezérszerepet vitt az ifjúság körében. 1847-től a Teleki Blanka által alapított nevelőintézetben tanított. 1848 márciusában ott volt a vezetők között. A 12 pont megalkotásában majd annak népgyűlés elé terjesztésében főszerepet vállalt. A március 16-án a megalakult közcsendbizottmány tagja, a március 18-án a petíciót vivő küldöttségben szintén ott volt. Az április 11-én megérkező minisztereket ő üdvözölte, majd mint titkár nyert alkalmazást a pénzügyminiszter mellett. Kossuth Lajos többször használta polgári futárként a horvát invázió alatt. 1849 elején Bihar, Szatmár és Szabolcs vármegyékben szabadcsapatot verbuvált, s annak vezére lett. Fântânele mellett a gyalui havason az Avram Iancu vezette román csapatok megölték, halála pontos dátumát illetően mind a mai napig eltérőek a vélemények.
(Többeket kihagytunk, köztük az ismertebbeket: Irányi Dánielt (26), Irinyi Józsefet (26), Jókai Mórt (23), Korányi Frigyest (19) és Petőfi Sándort (25).)
Emlékezzünk nagyjainkra szeretettel!
Hunhír.info
