Alig egy hónap és ismét urnához járulhatunk. A választási küzdelmekben szereplők igényei, céljai több oldalról is értékelhetőek, megközelíthetőek, elemezhetőek.

Az eltérő társadalmi-gazdasági-politikai érdekek képviselete mellett akár olyan tekintetben is nézhetjük, láthatjuk az egészet, hogy harc a felépítmény pozícióiért, vagy az elitek harca a hatalomért. Bizonyára ismerősek a kedves olvasók előtt Max Weber, vagy Vilfredo Pareto e kérdésben kifejtett, értelmezett, máig érvényes gondolatai.

A jelenlegi magyar társadalomban hatalmas szakadékok, törésvonalak léteznek a különböző társadalmi csoportok és rétegek között. Nem vagyok társadalomkutató, szociológus, de azt könnyen megállapíthatja bárki, hogy a jelenlegi magyar társadalom rendkívül differenciált.

Legfelül a nemzetközi üzleti elittel, szférákkal, körökkel együttműködő hazai gazdasági-pénzügyi elit található. Alattuk a hazai polgárság, burzsoázia különböző szintjei, majd a középrétegek felső, középső és alsó rétegei. Legalul az éppen egzisztáló társadalmi rétegek, végül a roncstársadalom. Sajnos megállapíthatjuk ez utóbbi réteg esetében, a társadalmi leépülés szembetűnő jelei már az utcán jönnek szembe velünk.

Alapvető, az emberi természetből fakadó tulajdonság igény, a társadalmi, egzisztenciális státusz megvédése, újratermelése, esetleg magasabb kategóriába lépés. Érdemes tehát a választást e vonatkozásban is szemlézni, elemezni.

A képviseltek, az alap tehát talán mintha bizonyos tekintetben kevésbé tűnne lényegesnek. Ha a latin kifejezést vetjük be, lehetnek állampolgárok extra muros, vagyis a falakon kívül, vagy intra muros, tehát a falakon belül. A falakon belül egzisztenciális értelemben, szűkebb értelmezésben azt jelentheti, hogy az érintett a NER valamely szintjén elérhet magának valamely üzleti-gazdasági pozíciót, politikai, társadalmi helyzetet, szerepet. Tágabb értelemben pedig azt is jelentheti, hogy akár az ellenzék, vagy akár a történelmi egyházak szféráiban érhet el hasonló, bizonyos értelemben elfogadható helyzetet. Természetesen ebbe beleérthető a különféle politikai erők holdudvarát képező kulturális-, média-, alapítványi terület, pálya. Ezeken kívülállóként lényegében senkire sem lehet számítani, esetleg munkahelyi, vagy személyes kapcsolatokra. Az egyén e helyzetben részese lehet a társadalmi dzsungelnek, vagy a liberális káosznak, Spinoza kifejezésével a Bellum omnium contra omnes, vagyis a mindenki háborúja mindenki ellen társadalmi helyzetnek. Pedig e kifejezés a 350 évvel ezelőtti Németalföldet vagy Angliát minősítette.

 A kívülről figyelő elemző számára is könnyen felmerülhet a következő kérdés, a különféle beállítottságú, a választásokon induló jelöltek számára:

„A Pesti Hírlap szerkesztője magát szereti-e jobban vagy a hazát?” intézte a kérdést a Kelet Népe című vitairatában Széchenyi István Kossuth Lajostól 1841-ben. E felvetés örök érvénnyel bírhat.

Csermely Péter, a kiemelkedő szociálpszichológus kutatásai szerint a mai magyarok elsők a világon empátiahiányban, az amerikaiak, britek, hollandok után harmadikak az önzésben. E szempont sem hagyható figyelmen kívül a választásokon megnyilvánuló törekvések kapcsán.

Tehát sok esetben a felépítmény elszakad az alaptól, a képviselők a képviseltektől. Mindezek után érdemes áttekinteni a fő hazai induló erők fő törekvéseit, nemzetközi és hazai célkitűzéseit.

A kormánypártok a közel másfél évtizedes gyakorlatukat igyekeznek fenntartani, folytatni, megtartani továbbépíteni hatalmi struktúráikat. Természetesen ennek voltak jelentős eredményei gazdasági, szociálpolitikai, nemzetpolitikai tekintetben egyaránt. Ugyanakkor a NER rendszere meglehetősen sok alaptalan előnyt, kedvezményt jelent a holdudvar gazdasági, politikai, kulturális szférákban érvényesülni szándékozó szereplőinek. Nagyon sok esetben érdemtelenül, teljesítmények nélkül. Nyilvánvaló, hogy ezek a feszültségkeltő szempontok és a csodavárás jelenthetik Magyar Péter és a Tisza Párt iránti óriási érdeklődést, odafigyelést.

Alapvetően megállapíthatjuk, hogy a kormánypártok mindemellett felelős külpolitikai víziót, a béke és a stabilitás horizontjait vázolják fel. Ugyanakkor az alapvetően helyes: no war, no gender, no migration jelszavakhoz még pár gondolatot még hozzá lehetne tenni. Példaként no gypsy-criminality, no fremasonry, no ADL, no kleptocracy. Természetesen itt nem a bűnöző rétegeket szégyellő – mert rájuk is negatív árnyat vethet – becsületes magyar cigányokról, vagy a tisztességes, hazafias magyar zsidókról, hanem a faji elfogultságról van szó.

Talán itt is kimutatható, és egy pillanatra megemlíthető a magát egyaránt jobboldali pártként minősítő FIDESZ-KDNP és a Fratelli d’Italia közötti különbség. Nemrég a termini pályaudvaron történt egy szomorú esemény, egy terhes roma nőt a zsebes klánja brutálisan összeverte, mert nem hozott elég bevételt. Giorgia Meloni kormányfő és Sara Kelany, az FdI egyébként egyiptomi származású képviselőnője élesen elítélték a brutális cselekményt, elítélve és nevükön nevezve az elkövetőket. Hazánkban ez így elképzelhetetlen lenne. Egyébként korábban megírtuk, az olasz ügyészségi és csendőrségi szaksajtó nem kerüli meg az etnikai hovatartozást.

A kormánypártok tehát számos jó, felelős elgondolásuk mellett nem képesek szembenézni bizonyos kérdésekkel.

Ha a hagyományos baloldali-liberális ellenzéket próbáljuk górcső alá venni, megállapíthatjuk, hogy a NER egyes részelemeit érintő, talán elfogadható kritikájuk mellett semmi jövőképet sem képesek felvázolni, hatalomra jutásuk esetén minden bizonnyal folytatnák a 2010 előtti neoliberális ámokfutásukat. Az ifjúsági SZDSZ folyamatosan újratermelődik, ma Momentumnak hívják. Szolgai követői az EU extrém liberális és szabadkőműves erői magyarellenes törekvéseinek.

Érdekes kérdéskör a Második Reformkor megjelenése és elméletei. Attól függetlenül, hogy a reformkor kérdésfelvetései mindörökké fontosak és érdemlegesek, követendőek maradnak, Vona Gábor minden bizonnyal ezzel tévútjait próbálja korrigálni. Majd a választás meg fogja mutatni, milyen eredménnyel.

Ugyanis ha ő és szűk köre nem rombolja le a 2010-ben parlamentbe jutott, majd egyre erősebb, jobboldali radikális pártját, az esetben rendelkezhetett volna akkora politikai erővel, hogy meg tudja akadályozni a NER elfajulását, az alaptalan előnyök, privilégiumok kialakulását.

Ezzel szemben egy téveszmés fiatalítás révén lerombolták a Jobbik színvonalasan kiépült struktúráit, hogy helyet csinálhasson a sok esetben a jelentéktelenségből előlépett, műveletlen és felkészületlen fiatal kis haverok számára. Az eredmény nem maradt el: a közel másfél évtizede még ígéretes Jobbik helyén ma öt párt van, mindez a magyar jobboldali radikalizmus szétforgácsolódásához és meggyengüléséhez vezetett. E folyamatot a kecskeméti Jobbik volt szereplőivel megírtuk a Jobbik jellem jó szándék című könyvünkben, mely a MEK-en megtalálható olvasható. (MEK 17834)

Ha Vona és köre második reformkort vizionál, az esetben nem ártott volna figyelembe venni Széchenyi gondolatait: Nem mi születtünk reformátoroknak, előbb mi magunkat kell megreformálnunk. Látogatnunk kell az alázat és önmegtagadás iskoláját.” A legnagyobb magyar ezen kívül azt is kifejtette, hogy az igazi hazafi soha, még válságos helyzetben sem vonul vissza.

Talán még annyit hozzá lehetne tenni, hogy bizonyos életkorban még kevésbé, vagy nem alakul ki felelősség.

„Szőke Tisza haragjában megárad…”A hajdani irredenta dal ma belpolitikai okok miatt válhat meglehetősen érdekessé.

Magyar Péter alig két hónap alatt robbant be a magyar közéletbe. Mi lehet páratlan népszerűségének, az iránta megnyilvánuló érdeklődésnek az oka? Pedig még pár hónapja a NER haszonélvezője volt, tenyérből evett. A volt feleségét is elsöprő kegyelmi botrány miatt a partvonalon túlra került, azonban hangos kiabálása tömeges meghallgatókra talált.

Nyilván tartalmaz részigazságokat is a NER kritikájában, ugyanakkor számos esetben túlzásokba is esik.

Lehetséges, hogy Magyar a magyar Macron szerepét töltheti be. Mikor a centrális erőtér megrendül, a háttérhatalom a centrális erőtérben kreál egy új formációt. Közismert tény, mikor a francia konzervatív-liberális erők (Nicolas Sarközy) erkölcsi válságba kerültek, gyorsan megszületett egy látszólag középutas, centrista hazafias mozgalom (La Republique En Marche). Csak hogy a jobboldali radikális Nemzeti Front ne tudjon megerősödni. A minden bizonnyal a Grand Orient de France által kreált elnökről és politikájáról viszonylag gyorsan kiderült, hogy mennyit is ér. Lehet, hogy Magyar Péterrel is ez a háttérhatalom célja…

Azzal, hogy vidéki jelöltjeit nem indítja, visszavonta a selyemzsinórt, megkegyelmezett a megyék, a vidéki városok ellenzéki szereplőinek, itt a politikus szót tudatosan kerülöm.

Belpolitikai tekintetben sokat nem várhatunk a választástól, minden bizonnyal kormánypárti többség mellett, sokszínű összetett közgyűlések jönnek létre. Talán ez fogja a kiegyensúlyozottságot biztosítani. Nyilvánvalóan vannak az ellenzéknek is felelős politikusai, elgondolásai.

A Kétfarkú Kutya Párt említésre sem érdemes, gyakorlatilag egy protestpárt, mely nélkülöz mindenféle ideológiát, politikai kultúrát. A más pártokban is bőven megnyilvánuló tendenciák: a tömegember igényei, a szellemi tekintély hanyatlása meg fogja hozni nekik az 5-7 %-os eredményt.

Az önkormányzati választás kapcsán általános megállapításokat tehetünk, a szekerek döcögnek tovább, a tortákat felosztják. Igazán nagy arányeltolódások nem képzelhetőek el. Talán ez felel meg legjobban a nemzeti-társadalmi érdekeknek, a kiegyensúlyozottság szempontjainak.

Mindemellett talán a legfontosabb lenne, hogy a kisebb (5-10 ezer lakosú) városok, a náluk kisebb vagy a nagyobb községek ne épüljenek le. E települések, ahol mezőgazdasági, élelmiszeripari termelés folyik, ahonnan komplett kőműves-, szobafestő-, villanyszerelő brigádok indulnak el hajnalonként a nagyvárosokba talán megérdemelnék iskoláik megtartását, fejlesztését, gazdaságuk élénkítését, kulturális- és sportéletük fellendítését. Ezen kívül a nyugodt, kiegyensúlyozott életet. Ugyanis sok tekintetben a magyar jövő alapjait jelentik, mint a történelemben mindig.

Ha azonban az európai perspektívákra, a nagypolitikára tekintünk, az Európai Parlament választásában fontos lenne a nemzeti radikális erők: AfD, Olasz Testvérek, a francia Nemzeti Front, a görög Arany Hajnal, az Osztrák Szabadságpárt sikere. Ugyanis csak ezek az erők képesek gátat vetni az Európát lerombolással fenyegető neoliberális, globalista erőknek, melyek a migráció, a háborús őrület, a beteg genderideológiák, az „emberi jogok” révén akarják lerombolni a több ezer éves európai civilizációt. Ők, élükön a remélhetően jelentős pozíciókat szerző AfD vezetésével rajzolhatják újra Európát.

Károlyfalvi József – Hunhír.info