Ma van a magyar nyelv napja. Ez a nap azért (is) ünnep számunkra, mert elmondhatjuk, hogy nyelvünk a világ egyik legrégebbi nyelve, ráadásul ősnyelv. Az “egyik” szót akár ki is hagyhatnánk az előbbi mondatból, bár ezer évig nem ez volt Magyarországon a hivatalos nyelv – igaz eleink valószínűleg azt sem tudták, hogy van egyáltalán “hivatalos” is.

Hazánkban – értelemszerűen akkor még nem csak Csonkamagyarországon – a magyar nyelv 1836. óta (az 1836. évi III. törvénycikk alapján) hivatalos, 1844. november 13-a óta pedig (az 1844. évi II. törvénycikk alapján) az ország kizárólagosan hivatalos nyelve. Ma ezt a napot ünnepeljük azzal, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése november 13-át 2011-ben a Magyar Nyelv Napjává nyilvánította. A számunkra legkedvesebbet, a magyart a világ nyelveinek sorában a 62. helyre teszik az anyanyelvi beszélők száma szerint – Európában a 14. úgymond “legbeszéltebb” nyelv. A magyar anyanyelvűek száma a nagyvilágban 15 milliónyi lehet, az Európai Unióban közel 13 millió, közülük 12,5 millióan élnek a Kárpát-medencében.

A hivatalosan is ünnepelt magyar nyelv napja arra teremt lehetőséget, hogy évente legalább egyszer a közfigyelem a szellemi-kulturális örökségünk, nemzeti identitásunk alapját jelentő magyar nyelvre irányuljon. E helyütt – az amerikai irányítás ellenére – természetesen az anyanyelvközpontúság mindennapos, külön fel sem kell hívni rá a figyelmet.

Sajnálatosan, eredeti módon, rovással írott nyelvemlékeink szinte teljességgel elvesztek, így írásbeliségünk egy évezrede már alapvetően a latin ábécére épül. A legkorábbi, máig fennmaradt magyar nyelvű szöveg a Halotti beszéd, amely az 1190-es években született. A magyar költészet legkorábbi példája az 1300 körüli Ómagyar Mária-siralom.

Hunhír.info