Az elmúlt 15 évben lassan megszokni kényszerülünk, hogy júliusban Budapesten nemcsak az aszfalt melegszik fel elviselhetetlenül, hanem a közösségi élet is. Míg korábban csupán a Pride nevezetű felvonulást kellett elviselnie a főváros nem magamutogató hetero (vagy akár kulturált és normális homo) lakosságának, mára már a Pride nem egy bulizós, exhibicionista vonulás, hanem egy komplett hónap, rendezvényekkel, workshopokkal, miegymással, természetesen a szexuális másság propagálása jegyében.

A történet már jó ideje közel sem az elfogadásról szól, ahogyan azt nagyon hangosan üvöltik a világba, hanem a propagandáról. Bár tény, hogy a propaganda szó jelentése terjeszteni, és a propagare szóból ered, de a propaganda célja általában bizonyos ideológiák, nézetek elterjesztése, a befogadók véleményének befolyásolása, meggyőzése. És ez történik jó ideje már: meggyőzés, hogy melegnek lenni divat, ha csatlakozol az évről évre gyarapodó betűhalmazt magáénak tudó, millióféle gendert felölelő LMBTQ+++++ lobbihoz, akkor különlegessé válsz. Természetesen szerintük a többségi társadalom a végtelenül gonosz, de kínálnak megoldást is, hiszen tucatnyi szervezet küzd már az országban az úgynevezett melegjogokért, bár leginkább többletjogokért és előnyökért. Valljuk be, sokszor sikerrel, hiszen bizonyos helyeken, posztokon és munkakörökben ma már hazánkban is kifejezett előnyt jelent buzinak lenni, vagy legalábbis magunkat annak hazudni.

Az fel sem merül egyik lobbista szervezetben sem, hogy egyébként nem is lenne miért küzdeni, nem is kellene senkit megvédeni, ha nem tolnák teljes svunggal a köz arcába, hogy ők mennyire szerencsétlenek és üldözöttek és nyomorultak. Emlékezhetünk, még régen, amikor nem volt divat buzinak lenni, és nem volt menő azonos neművel kézen fogva, csókolózva sétálni, magamutogatóan az utcákon vonaglani, a kutya nem törődött azzal, kivel csukja magára a szomszéd az ajtót, kivel megy bulizni a másik asztalnál dolgozó kolléga és kit csókol meg a mozi nézőterén.

Az is tény, hogy ezek a civil, vagy inkább annak hazudott szervezetek elég jól megélnek ebből a propagandatevékenységből, még annak ellenére is, hogy közhasznúságuk a magyar társadalom többségének ingerküszöbét nem éri el. A Tűzfalcsoport cikkéből kiderült, hogy egy 2018-as NAV-os adatszolgáltatás szerint, ha a magyar embereken múlna, még a rezsit se biztos, hogy ki tudná fizetni egyik-másik, a Soros-hálózathoz tartozó, vagy a hálózattal szoros kapcsolatban álló “civil szervezet”. A Transvanilla Transznemű Egyesület számára mindössze 35-en ajánlották fel adójuk 1 százalékát, összesen 0,14 millió forintot. A harcos feministák Patent nevű alakulata is hasonlóan mély társadalmi beágyazottsággal, 41 fős támogatói körrel rendelkezik. A legszánalmasabb viszont a zárt ajtós polgári engedetlenségi képzéséről elhíresült Civil Kollégium Alapítvány a maga 17 fős táborával. Figyelemre méltó továbbá, hogy a Menedék – Migránsokat Segítő Alapítvány is mindössze 1,3 millió forintot tudott összekalapozni 199 adófizetőtől. A Háttér Társaság 292-től 1,7 milliót, az Amnesty International 281 főtől 1,8 milliót.

Mindezek a szervezetek tehát teljesen egyértelműen nem lennének képesek sem létezni, sem propagandatevékenységüket kifejteni, sem érzékenyítő mesekönyveket kiadni a Soros-féle támogatások nélkül.

Aztán idén, úgy látszik, a kormány is megelégelte a tömény buzipropagandát, a Soros-szervezetek ámokfutását, és a Parlament megszavazta az ún. pedofiltörvényt, amit a köztársasági elnök is aláírt. Megszavazták, és aláírta, annak ellenére, hogy a lobbista szervezetek hisztikézve alternatív Pride-ot szerveztek a Kossuth térre, és még a Várba is felvonultak pár tucatnyian nyafogni egyet.

Ennek ellenére persze mindeközben vadul szervezték a Pride-ot, ami – mint fentebb is írtuk – már nem csak egyetlen magamutogató, zenés vonulásról szól, hanem egy teljes hónapon át tartó gengelés a városban, megspékelve helyenként Szodomával és Gomorrával. Elég csak rápillantani a weboldalukra, és látható, mennyi előadás, program, workshop és miegyéb zajlik, persze szigorúan általuk felügyelt körülmények között, nehogy másként gondolkodó beszivárogjon és elmondhassa a véleményét.

Mert a vélemény- és szólásszabadság szerintük csak és kizárólag nekik jár. Megy az érzékenyítés és Karácsony agymosott városában jó pár egybites idiótát sikerült meggyőzniük. Szerencsére azonban nem eleget, és az ország többi részén még a normalitás a menő.

Így kerülhetett sor a HVIM július 12-ei tüntetésére az LMBTQP-lobbival szemben, melyen részt vettek a Mi Hazánk és a Légió Hungária képviselői, de a sok civil között jó pár betyárt is láttunk. Hogy miért pont ma? Nos, azért, mert a Háttér Társaság a gyűlöletbeszédet “elkövetőkről” tervezett előadást tartani, mégpedig az újlipótvárosi irodájában. Végül a tüntetés bejelentésének hírére a rendezvényt titkos helyre átszervezték, így a HVIM és meghívott felszólalói, valamint a résztvevők a környékbeli utcák és boltok lakóinak mondhatták el véleményüket.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Szerencsére azért a közel 70 résztvevő közé befurakodott négy-öt ellenvéleménnyel bíró is, akik közül az egyetlen nőnemű állta a sarat, míg a hímnemmel születettek félve hátrahúzódtak a frontvonalból. Annyira nem lehettek rutinosak, mert pont a Légió Hungária képviselői előtt bírtak reszketve felsorakozni, és onnan figyelték nőnemben született társuk gúnyos vigyorgását az első sorokban.

Barcsa-Turner Gábor, a HVIM elnöke a rendezvényen elmondta, hogy a Háttér Társaság egyfajta deep state-et működtetve az ügyészség és a rendőrség eddigi érzékenyítésével, a gyűlöletbűncselekmény munkacsoportban való részvételével, és a döntéshozatalra való nyomásgyakorlással már eddig is jelentősen korlátozta az LMBTQP-lobbinak ellenállókat. Közölte, hogy nem tartják elfogadhatónak, hogy az LMBTQP-propaganda törvényi kiterjesztéséről, a hazafiak börtönbe juttatásának lehetőségeiről tartsanak rendezvényt, ugyanis

a tradicionalitás védelmezése nem bűncselekmény, az igazság kimondása nem gyűlöletbeszéd

Szót emelt még a normalitásért a rendezvényen Téglássy Imre az Alfa Szövetségtől, Novák Előd a Mi Hazánk képviseletében, valamint Budaházy György hazafi.

A tüntetés békésen ért véget, annak ellenére, hogy a magát jogaiban sértettnek érző, nőneműnek született lény gúnyos mosolya időközben alaposan lefagyott az arcáról. Először akkor, amikor Budaházy György felszólította az embereket, hogy menjenek el a Pride vonulásra, ahol dokumentálják mindazokat, akik kiskorú gyerekeket visznek el a rendezvényre, majd utána tegyék meg az új törvény szellemében a feljelentéseket ellenük. Kicsit akkor is beremegett a szája széle, amikor Budaházy a rendőrséghez is felhívást intézett, hogy a törvény betartatása az ő feladatuk, úgyhogy 24-én legyenek szívesek azokat a vonaglókat vegzálni, akik nem tartják be a törvényt, és kiskorú gyermekeiket eme propaganda rendezvényen próbálják érzékenyíteni, ahelyett, hogy otthon, szülői feladatukat ellátva, tudásuk szerint nevelnék őket, vállvetve az óvodával, iskolával.

Budaházy kérte, sőt, követelte, hogy fordítsanak figyelmet minden, a közterületen zajló, propaganda jellegű magamutogatásra. Ám leginkább akkor rezgett meg a nőneműnek született valami önbizalma, amikor a rendezvény végén hirtelen egy halom másként gondolkodó körében találta magát, de nem sikerült kiprovokálnia némi inzultust a csúnya, nem buzi nácikoktól és „gárdistákoktól”, akármennyire is küzdött érte. Pedig a háttérből a hős és bátor, hímneműnek született három is ott drukkolt neki, igaz, közelebb menni nem mertek. Mivel a provokáció nem ért célt, szánalmas küszködését pedig csak kinevették, hát vert seregként kullogtak el szivárványos karkötőikkel.

Varga Moncsi – Hunhír.info