Nagy nap volt ez a mai. Még azzal együtt is, hogy 10-11 óra közé esett a valami, ami nem-tüntetés, szóval délelőtt. Karácsony elvtárs, fütyülve holmi gyülekezési törvényre, vírushelyzet utáni/közbeni korlátozásokra sikkantott egyet. Messengeren. Csak úgy, sutyiban. Hogy aszongya, gyerünk kormányt/Orbánt buktatni, mert elfogyott a pénz. (Kossuth után szabadon, ugye! Hiszen mégiscsak a magyar főváros első embere lenne ő. Vagy mi!)
Sereglettek is szép számmal az unokákra/vasárnapi rántott húsra fittyet hányó koménista nyugdíjas klubok még életben lévő harcos/szerelmes egyedei.
És innentől maga volt a csoda az esemény(telenség)ek sora. A derék Kovi mester is púpig pirult volna a 70-80 éves korosztály Karácsonyt vetkőztető pillantásai, valamint az egy négyzetméterre jutó átnedvesedett nagyi-bugyik láttán. Hősünk, úgyis mint városunk főpolgija, boldogan sütkérezett az őt éltető, még talán dinoszauruszokat is, de Kádárt biztos látott pillantások kereszttüzében. Kormány-/Orbán-/bármiváltás lesz ebből, bárki megláthatja. De szóltunk előre. Hiába, na, a vészhelyzet sem jár csak úgy magában!
Brüsszel ugyan még mindig nem érti, miért nem tudják ezt a fidesznyik bandát eltakarítani az országból, de a mai nap bizonyította: pár darab hősszerelmes dinoszauruszmaradvánnyal ez nem is fog még menni egy darabig.
Na, de fordítsuk komolyra a szót.
Karácsony Gergely köreiben a vasárnap nem a megpihenés napja. Éppen ezért már jó időben lezáratta az alsó rakpartot, ma pedig még a kettes villamos időszakos elhalálozásáról is gondoskodott. Úgysincs turista, minek is jár ennyi békávé, ugye?
Igaz, annyira nem volt bátor a Facebook bajnoka, hogy ott kiírt, nyilvános posztban hirdesse meg rendezvényét. Sőt, még a rendőrségen, a szabályoknak megfelelően bejelenteni sem volt hajlandó. Biztos azt gondolta, ez a heppening is elcsúszik kegyeleti megemlékezésként, bár Gönczné asszonyt tegnap már tisztességben eltemették. Vagy úgy vélekedett, őrá nem vonatkoznak a törvények és a szabályok, hiszen a főváros pénzeivel is uszkve negyedik hónapja mindenféle kontroll nélkül zsonglőrködik, hát ezt IS megengedheti magának.
Azért teljesen elszakadni a közösségi médiától nem tudott, mert Messenger-üzenetben hívta meg híveit, hogy a szemét Zorbán ellen álljanak ki, beszélgessenek, vagy csináljanak, amit akarnak, mindezt vasárnap délelőtt, fittyest hányva holmi – általuk gyakorta hivatkozott Gytv-re, meg egyebekre.
Ki is rajzott hát nagyjából 500 gerontozombi az Akadémia alatti rakpartra, a nyuggerkommandó mindig hatékony eszköz a ballibek kezében. Az ifjonti alakulat a tegnapi rasszizmus elleni kiálláson annyira megijedt a csatlakozni kívánó, a rasszizmust másként értelmező csapattól, hogy riadalmukat a bulinegyedben pihenték ki, így felkelniük e nagy eseményre még nem sikerült. Bár mi sem igazán értettük, milyen elmebajos ötlet alapján kell vasárnap reggel tízre, ebéd főzése és a családi együttlét helyett ilyen baromságokat szervezni. De hát október óta tudjuk, kicsiny fővárosunkban megjelent az instant agyhalál, ami pandémiaszerűen terjed. Mindebből persze egyenes arányban következik, hogy az érintettek közül egyedül az Orbán család ebédelhetett tisztességesen, akik azonban esélyesen meredeken és magasról tettek a nyafogós, kislányos, pénz után kuncsorgós hisztikére.
A megjelent mamik és papik azok a sorozatfüggő posztkommunisták, akik szerint ebben a városban mindig karácsonynak ÉS hanukának (ugye, jelzésértékű elszólás, csak úgy, stílusosan, a Duna partján, pár méterre a cipőktől) kellene lennie, ehhez pedig Isten pénze sem elég. Ráadásul ezen véleményüknek több körön is hangot adtak. Ahogy annak is, hogy szerintük ennél többen már csak a gaz Zorbán temetésén jelennének meg, bár szerintük sok gaz nagyi nem jött el, mert fontosabb volt számukra a vasárnapi ebéd és a család, mint a lázadás, még ha ez nem is teljesen az, hiszen nem-tüntetés és nem kell bejelentés. Sem. Mert legalább fél Budapestnek a rakparton kellene állnia, és bőszen a karácsonyi egyeduralkodó demokráciára vágyakoznia. Eszünkbe jutott a kisökör-rigmus, némileg átköltve ugyan, hiszen a mami-papi-kommandó szerint amint szabad Karácsonynak, azt nem szabad a kormánynak. Hiszen Karácsonynak nem kell semmivel elszámolnia, de főleg nem a Soros féle milliókkal, ámde a Zorbán akkor is köcsög. Az elhangzott vélemények alapján Karácsony élt, él és élni fog. Mert csak.
Hajtogatta mellettünk egy néni, hogy ő bizony nem fél, hiába akarja a félelmet a kormány, majd még magasabbra húzta a maszkot az arcán, és bőszen pislogott villámló tekintettel a textil felett. Kezéről lerántotta a latexet, eperillatú fertőtlenítőjével alaposan átmosta, majd vad tapsolásba kezdett, Karácsonyunk keresztnevét skandálva. Félelemmentesen, hiszen 500 fő még nyugodtan tüntethet, akkor is, ha ez nem is tüntetés. A fölös létszámot majd úgyis letagadják. Megtette ezt a számokat mindig felfelé tupírozó Mérce is, hiszen – esélyesen önmagukat is tökön szúrva és fájdalomtól jajgatva – most csak pár százat mertek cikkükben leírni, nehogy szegény Gergőjüket a gaz Zorbánista rendőrség jól megbírságolja.
Tapsoltak és éljeneztek is hát bátran a vasárnapi rántott hús sütését és az unokák fogadását karácsony-függőségük okán offoló nénik és bácsik, és átszellemült arccal szelfizgettek. Vártuk, mikor borul térdre-imára valamelyik nénike istenített kedvencük előtt, de erről – feltehetőleg a tömeg okán – lemondtak, vélhetően a már fentebb említett Kovi nagy-nagy bánatára. Inkább csináltak pár közös képet, simogatták, és a vállát veregették, nyúlkáltak a kezéért, majd vadul nekiálltak a Facebookra mindent feltölteni. Mert hát a közösségi média mindenek felett áll.
Muszáj volt nekik kicsit tülekedni és tolakodni is, ugyanis – lévén ez nem-tüntetés és nem-demonstráció, kihangosítás SEM volt. Mondjuk más sem nagyon, úgymint program, vélemény, annak kinyilvánítása, konszenzus, és miegymás. Volt helyette az összvélekedés szerint is erőviszonyok felmérése és főpróba, mégpedig egy hatalmas, a közfelháborodást és a karácsonyvárást idéző megmozdulásra. Hiszen ha már le van zárva a rakpart a fővárosiak kedvéért, hát használják is valamire, mert annyi biciklis nem terem az országban sem, amennyi utat, helyet és lehetőséget nekik a főpolgi teremtett, mindenki más kárára. De tudjuk, neki egyszer nem ment haza az apukája.
A finálé volt a legszebb. A villamosmegállóig felvánszorgó, elfáradt szépkorúak egyre jobban tömörülve húzgálták maszkjaikat, mikor is egy éltes matróna felháborodva támadt az ott tipródó közteresekre, követelve rajtuk a neki járó kettes villamost. De azonnal ám! Szegény fiú bátortalanul mutatott a Parlament irányába, mondván ott sárgállik a várt járat, melyet azért állítottak ki a közösségi közlekedésből, hogy a néni és barátai, akik a sín mellett csimpaszkodtak a korláton, imádatuk hevében és az eksztázisban, amit ott produkáltak, véletlenül alá ne essenek. De hát, kérem, ami jár, az jár. A heppeningnek vége lett, a nyuggerkomandó hazavágyott, hát álljon elő nekik a tuja, de azonnal, mintegy taxi-szerűen rendelkezésre állva, ha már úgyis ingyen van a koruk okán.
Nagyjából annyi következetesség, logika, tolerancia és emberség volt az egész, egyórás nem-tüntetésben, és karácsonyunk egész eddigi munkásságában, mint az előbbi történetben. Semennyi. De az ego lázadása a figyelemhiány ellen, a hatalomvágy és a szereplési kényszer ismételten is csúcsra járt.
Varga Moncsi – Hunhír.info