Nagypéntek van. Az elkövetett és talán a vélt bűnök megbánásának és megbocsátásának ideje is. Sértünk és sérülünk.

Régi élettapasztalatom, hogy attól igazán soha nem leszünk kisebbek, ha azoktól is bocsánatot kérünk, akiknek nem oly fontos a társadalmi beágyazottsága, vagy számunkra a megrázóbb adok-kapok szerepe. A hazában is, a családban is, a munkahelyen is és az életben mindenütt, minden körülmények között. A bűnbánat megtisztít és felemel. A megbocsátás nem kevésbé. Így is készülhetünk. Mondanám: Készüljünk így! Hiszen annyi időnk van átgondolni mindent.

Oldd fel az alázottat..
Uram, ki nem bíborból csak pusztából jöttél,
hogy lelked saruját megoldva
sugározz fényt, ha galád a gáncs,
gyolcsinged palástját pajzsként terítsd ránk
és oldd fel az alázottat és bántóját egyaránt!
Adj Uram megbocsátó elmét, tiszta lelket,
és érintsd meg szívemet, hogy igazságos legyek
akkor is, ha tapos hamis ármánykodás.
Tudjam elfogadni, hogy a megbocsátás
egyetlen záloga, a rám terjesztett áldás.
Mert a kicsi nem nagy, a fehér nem fekete,
az Igazság lényegét is elfojtja, ha szürke,
hisz hamis homályt karcol az indulat ereje.
Segíts Uram, hogy láttassék a kristálytiszta való
S ne marja lelkemet az igaztalan szó.

Gundy Sarolta – Hunhír.info