Várjunk, míg többet tudunk? Vagy azonnal cselekedjünk? Mit? Tomas Pueyo számos ábrát és adatot tartalmazó elemzését az elmúlt héten több mint 28 millióan tekintették meg.
• Hány koronavírus-megbetegedés lesz az országban?
• Mi fog történni, ha ezek az esetek kiderülnek?
• Mit tehetsz?
• Mikor?
A cikk [1] elolvasása során a következők válnak világossá:
A koronavírus jön.
Exponenciális sebességgel közeledik: fokozatosan, majd hirtelen.
Napok kérdése. Talán egy hét vagy kettő.
Ha ideér, túlterheli az egészségügyi ellátórendszert.
Honfitársaidat folyosókon fogják kezelni.
A kimerült egészségügyi dolgozók beleroppannak. Közülük egyesek meghalnak.
Dönteniük kell, melyik beteg kapjon oxigént és melyik haljon meg.
A megelőzés egyetlen módja, ha az emberek nem találkoznak. Nem holnaptól. Mától.
Ez azt jelenti, hogy mostantól kezdve aki csak teheti, maradjon otthon.
Politikusként, vezetőként lehetőséged és felelősséged a megelőzés.
Talán félsz: Nem reagálom túl? Nem fognak kinevetni? Nem fognak megharagudni? Nem néznek hülyének? Nem kellene megvárnom, míg mások is lépéseket tesznek? Nem okozok kárt a gazdaságnak?
2-4 hét múlva, amikor az egész világ le lesz zárva, és amikorra életeket mentesz meg azzal, hogy néhány értékes napra az elkülönülést választottad, senki nem kritizál majd többé.
Megköszönik, hogy helyesen döntöttél.
Nézzük hát:
1. Hány koronavírus-megbetegedés lesz az országban?
Az esetszám Kínában exponenciálisan nőtt; a világjárvány ma már megállíthatatlan.
Jelenleg Olaszország, Irán és Dél-Korea áll az élen:
Dél-Koreában, Olaszországban és Kínában annyi a fertőzött, hogy a többi ország szinte eltűnik. De közelítsünk a jobb alsó sarokra:
Nagyon sok országban látunk exponenciális növekedést. Jelenleg a legtöbbjük nyugati ország. Azokban az országokban, amelyek átlépték a pirossal jelölt küszöböt, az esetszám kétnaponként megduplázódik:
Ha csak egy hétig ilyen ütemű marad a növekedés, ez várható:
Hogy megértsük, mi fog történni, és hogyan előzhetjük meg, nézzük azokat az országokat, ahol előbb kezdődött a járvány:
Ez az egyik legfontosabb ábra.
A narancssárga vonalak az adott napon Hupej tartományban hivatalosan diagnosztizált esetek számát mutatják.
A szürke vonalak a tényleges megbetegedéseket ábrázolják (a kínai egészségügyi hatóság adatai alapján: a betegeket kikérdezték, hogy mikor kezdődtek a tüneteik).
Döntő, hogy a tényleges megbetegedésekről eleinte nem tudtak. Ezek csak utólag jutnak a hatóságok tudomására, akkor, amikor a beteg orvoshoz fordul.
A narancssárga vonalak tehát azt mutatják, amiről a hatóságok tudtak, a szürkék pedig azt, ami a valóságban történt.
Január 21-én a diagnosztizált esetszám (narancssárga) megugrott: kb. 100 eset vált ismertté. Valójában aznap 1500 új megbetegedés történt (szürke), ám ezekről a hatóságok nem tudtak; csak a 100 új fertőzött került a látóterükbe.
Január 23-án lezárták Vuhant. Addigra napi kb. 400 új esetet regisztráltak. Valójában 2500 új megbetegedés történt aznap, de ez nem jutott a hatóságok tudomására.
Vuhan lezárásáig a tényleges megbetegedések száma (szürke) exponenciálisan nő. A lezáráskor lassul a növekedés.
Január 24-én további 15 város került karantén alá Hupej tartományban. A valós esetszám hamarosan eljutott a legmagasabb értékig, és azóta csökken.
A hivatalos esetszám viszont még 12 napig ugrásszerű növekedést mutatott: erősebb tünetekkel és többen fordultak orvoshoz.
A hivatalosan diagnosztizált és a tényleges esetek közti különbség fontos, jegyezzük meg!
Kína többi részében azonnali, drasztikus intézkedéseket hoztak. Íme az eredmény:
A lapos görbék egy-egy kínai tartományt jeleznek. Mindegyikben válhatott volna exponenciálissá a fertőzés, de a január végi intézkedéseknek köszönhetően mindenütt sikerült megállítani a vírus terjedését.
Más ázsiai országok, mint Japán, Tajvan, Szingapúr, Thaiföld és Hong Kong a 2003-as SARS-járványból okulva tudták, hogy a járványt komolyan kell venni. Megfelelő kormányintézkedésekkel sikerült megakadályozniuk a vírus ugrásszerű terjedését.
Dél-Koreában az exponenciális növekedés egyetlen személynek köszönhető, aki több közösségben megfordulva több ezer embert fertőzött meg.
Halálozás és valós megbetegedésszám
Hogyan lehet megbecsülni a hivatalosan diagnosztizált esetek számából a tényleges megbetegedések számát?
Például a halálozások számából.
Tudjuk, hogy a megfertőződéstől a halálozásig terjedő idő átlag 17,3 nap. Azt is tudjuk, hogy a fertőzöttek száma átlag 6,2 naponként duplázódik. Így egy fertőzéses halálozás 17,3 napja alatt az esetszám közelítőleg 8-szorosára nő (2 a 17/6-ik hatványon). 1%-os halálozási aránnyal számolva ez minden egyes halálesetre 800 tényleges megbetegedést jelent!
Franciaország és Spanyolország
Franciaországban 1400 megbetegedést és 30 halálozást tartanak nyilván. A fentiek szerint a valós megebetegedések száma valahol 24.000 és 140.000 között lehet – nagyságrendekkel több, mint amiről a hivatalos híradások szólnak. Ha nem hiszed, nézd meg újra a vuhani ábrát.
A narancssárgával jelölt, regisztrált esetek száma január 22-ig összesen 444. A szürkével jelölt, tényleges eseteké kb. 12.000. Tehát amikor Vuhanban azt hitték, 444 esettel állnak szemben, valójában már 27-szer annyi megbetegedés történt. Ha Franciaország azt hiszi, 1400 esettel van dolga, a valós szám tízezrekre rúghat. A Párizsban regisztrált kb. 30 eset pedig valójában valószínűleg több száz, talán több ezer.
Spanyolországban hasonlóak a számok (1400 helyett 1200, és itt is 30 haláleset). Ez azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel Spanyolországban is több mint 20 ezer valódi megbetegedésről beszélhetünk. Madrid térségében, ahol a hivatalos adatok 600 fertőzöttről és 17 halálesetről szólnak, a tényleges megbetegedések száma 10.000 és 60.000 közé tehető.
Ha ezeket az adatokat látva azt mondod: „ ez lehetetlen, nem lehet igaz”, gondolj arra, hogy ekkora betegszámnál – mint jelenleg az USA, Spanyolország, Franciaország, Irán, Németország Japán, Svájc esetén – Vuhant már karantén alá helyezték.
S ha azt mondod, „jó, de Hupej csak egy tartomány” – akkor gondolj arra, hogy ennek a tartománynak a lakossága közel 60 millió fő, a területe pedig kb. akkora, mint Franciaország.
2. Mi fog történni, ha kiderülnek a koronavírus-esetek?
A koronavírus itt van. Még rejtőzik, s közben gyorsan terjed. Mi fog történni, amikor lecsap? Nem nehéz megmondani, hiszen már több példát látunk.
A halálozási arányszám a jól felkészült országokban (pl. Dél-Korea) 0,5% és 0,9% közötti. Azokban az országokban viszont, amelyek nincsenek kellően felkészülve a tömeges megbetegedésekre, 3%-5% között mozog.
Más szóval, azok az országok, amelyek gyorsan cselekszenek, akár tizedére is csökkenthetik a halálozást. Még nyilvánvalóbb, hogy a gyors óvintézkedéseknek köszönhetően maga a megbetegedések száma is drasztikusan csökken.
Hogyan készüljön fel az ország?
Fontos feladat a körülmények és a szükséges kellékek (pl. szájmaszkok) biztosítása, mégpedig igen nagy számban. Azzal kell számolni, hogy az esetek kb. 20%-a igényel kórházi kezelést, 5%-a intenzív ellátást és kb. 1%-a gépi lélegeztetést.
Ha hirtelen kiderül, hogy 100.000 ember fertőződött, akkor kb. 20.000 fő szorul majd kórházi kezelésre, 5000-en intenzív ellátásra, és 1000 embernek lesz szüksége lélegeztető készülékre.
[2]A jól felkészült ázsiai országokkal szemben azonban – mint Japán, Dél-Korea, Szingapúr, Hong Kong – úgy tűnik, mintha a nyugati országok inkább Hupej és Olaszország mintáját követnék. Mi is történik ott?
Így néz ki a túlterhelt egészségügyi ellátórendszer
Hupejben és Olaszországban kísértetiesen hasonló a helyzet: a betegek elözönlötték a kórházakat. Folyosón és várókban kell elhelyezni őket. Az egészségügyi dolgozók órákon át ugyanabban a védőfelszerelésben dolgoznak, mivel nincs elengendő. Mire elhagyhatják a fertőzött területet, szinte összeesnek a kimerültségtől, kiszáradástól. Váltás nincs; az embereket visszaküldik, annyi a beteg. Az ápoláshoz nem értő embereket tanítanak ki egyik napról a másikra, majd komoly egészségügyi feladatokat bíznak rájuk. Mindenki folyamatosan ügyel.
Vagyis addig, míg meg nem betegszik. Ami gyakori, hiszen folyamatos a vírusnak kitettség, és nincs elég védőfelszerelés. Ekkor 14 napra karanténba kényszerül. Jó esetben két hetet elvesztegetett, rosszabb esetben meghal.
Az intenzív osztályokon a legnehezebb a helyzet, ahol nincs elég lélegeztető készülék. A személyzetnek kell döntenie, kit lélegeztessen, kit ne – azaz ki maradjon életben és ki haljon meg.
Helyzetkép Olaszországból:
Corriere della sera [3]
www.brusselstimes.com [4]
Mindez 4% körüli halálozási arányt eredményez a 0,5% helyett. Ha ezt nem szeretnéd, nem maradhatsz tétlen!
3. Mit tehetsz?
Világjárvány van. Nem szüntethetjük meg; de enyhíthetjük a hatását.
Egyes országok kiváló példát mutatnak. Tajvan, noha igen közel van Kínához, máig kevesebb mint 50 esetet regisztrált. Itt olvasható [5], hogy milyen korai intézkedésekkel akadályozták meg a vírus terjedését.
A legtöbb országban azonban hiányzott az efféle szakértelem a járvány visszaszorításához. Az ő feladatuk most a hatások enyhítése. Ha sikerül visszaszorítaniuk a fertőzések számát, illetve késleltetniük a megbetegedéseket – vagyis lelapítani az alábbi görbét –, akkor az egészségügyi rendszer sokkal jobban tudja ellátni a betegeket, így jelentősen csökkenhet a halálozás.
Elkülönülés
Az egyetlen dolog, amit tehetünk, és ami működik: minél kevesebbet érintkezni másokkal.
A vuhani ábrán láttuk, hogy amint lezárták a várost, az esetszám csökkent. Elmaradt az emberi érintkezés, s a vírus nem terjedt.
A jelenlegi tudományos konszenzus szerint az új koronavírus 2 méteres távolságban fertőz, ha valaki köhög. Egyébként a cseppek a földre hullanak, és nem fertőznek. A legveszélyebb hordozók így a különféle felületek. A vírus hetekig megmarad a fém, kerámia és műanyag felületeken (pl. kilincs, bútor, liftgomb stb.)
Az egyetlen igazán hatékony módszer az elkülönülés: amennyire és ameddig lehetséges, mindenki maradjon otthon, míg le nem cseng a járvány.
Mit tehetnek a politikusok?
A jelenlegi helyzetben két lehetőségük van: elszigetelni az eseteket és enyhíteni a járványt.
Elszigetelés
Az esetek felismerése, ellenőrzése, elszigetelése. Ezt teszik nagyon jól Szingapúrban, Hong Kongban, Japánban, Tajvanon: hamar korlátozzák a belépést, azonosítják és azonnal elkülönítik a betegeket, komoly védőfelszereléssel óvják az egészségügyi dolgozókat, minden érintkezést ellenőriznek, karanténokat állítanak. Mindez rendkívül hatékony, ha idejében, kellő felkészültséggel történik; az sem kell hozzá, hogy leálljon a gazdaság.
Említettük már Tajvant; de Kína is elképesztő intézkedéseket hozott: 1800 ötfős csapatot állítottak fel, akik minden fertőzöttnek utánamentek, beszéltek velük és mindazokkal, akikkel a fertőzöttek érintkeztek, és valamennyiüket karanténba helyezték. Így tudták visszaszorítani a vírust a sokmilliós országban.
A nyugati országok másként jártak el, és elkéstek. Az Egyesült Államok európai beutazásokat tiltó intézkedése az elszigetelésre irányul, miközben az országban ma már háromszor annyi a beteg, mint Hupejben a lezárás idején, és a számuk ugrásszerűen nő. Ebben a fázisban a beutazás korlátozása és a meglévő fertőzöttek elszigetelése már nem elegendő. Itt már csak az enyhítés lehet a feladat.
Enyhítés
A járvány enyhítéséhez komoly társadalmi távolságtartás és megfelelő intézkedések szükségesek. Cégek, üzletek, iskolák bezárása, tömegközlekedés felfüggesztése, elzárások… minél rosszabb a helyzet, annál gyengébb a társadalmi elkülönülés. Minél hamarabb bevezetik a kemény intézkedéseket, annál hamarabb fel lehet majd oldani azokat, annál könnyebb lesz megtalálni a fertőzötteket, és annál kevesebben fognak megfertőződni.
Ezt kellett megtenni Vuhanban, ezt kellett elfogadnia Olaszországnak. És több ezer regisztrált eset – több tízezer valós megbetegedés – mellett ezt kellene tennie Iránnak, Franciaországnak, Spanyolországnak, Németországnak, Svájcnak és az Egyesült Államoknak is.
Csakhogy nem teszik.
Egyesek otthonról dolgoznak, ami nagyszerű.
Egyes tömegrendezvényeket töröltek.
Egyes érintett területek önkéntes karantént vonnak.
Mindez lassítja a vírus terjedését.
De nem elég ahhoz, hogy a fertőzési rátát 2,5-ről 2,2-re vagy akár csak 2-re csökkentse.
Hogy legyőzzük a vírust, ahhoz tartósan 1 alá kell leszorítanunk.
S ha ez nem lehetséges, akkor 1 körül kell tartanunk, hogy lelapítsuk a görbét.
Hogyan csökkenthető a fertőzés mértéke?
Íme az olasz recept:
• Senki sem léphet be a lezárt területekre, csakis bizonyítottan családi vagy munkával kapcsolatos okból
• A területeken belüli mozgás kerülendő, hacsak nem sürgős személyes ügyben vagy munka miatt történik, és halaszthatatlan
• Aki tüneteket észlel (légúti fertőzés, láz), annak erősen ajánlott az otthon maradás
• Az egészségügyi dolgozók szokásos szabadságának felfüggesztése
• Minden oktatási intézmény (iskola, egyetem), sportlétesítmény, múzeum, kulturális központ, közösségi ház, uszoda, színház bezárása
• A bárok, éttermek korlátozott nyitvatartással 6 és 18 óra közt üzemelnek, az emberek legalább 1 méter távolságot tartanak egymástól
• A kocsmák, klubok zárva tartanak
• Az üzletekben az embereknek legalább 1 méter távolságot kell tartaniuk egymástól; ahol ez nem lehetséges, az üzletet be kell zárni. A templomok nyitva tartásának is e távolság megtartása a feltétele
• A kórházi látogatások korlátozása
• Munkahelyi találkozók szüneteltetése; otthoni munkavégzés bátorítása
• Minden magánjellegű és nyilvános sportesemény és verseny beszüntetése. Fontos eseményeket zárt ajtók mögött lehet megrendezni.
Két nappal később hozzátették: minden üzletet, irodát, kávézót, boltot bezárnak, az élelmiszerboltok, gyógyszertárak kivételével, illetve a tömegközlekedés is üzemel.
Az intézkedések fokozatos bevezetése is egy lehetőség, de sajnos ez értékes időt ad a vírus terjedéséhez. Aki biztosra akar menni, annak a vuhani példa ajánlható. Lehet, hogy most sokan panaszkodnak miatta, de később megköszönik.
Az üzleti vezetők sokat tehetnek a járvány megfékezéséért, a kötelező otthoni munkavégzéstől az utazáskorlátozáson át a rendezvények szüneteltetéséig (ld. Staying Home Club [6])
4. Mikor?
Ezzel az eszközzel [7] meghatározható, hogy a környezetedben regisztrált esetek számának függvényében, illetve attól függően, hogy az alkalmazottaid milyen arányban fertőződhettek, mikor tanácsos bezárnod az üzletet.
[Frissítve: március 12.] Például ha Párizsban van egy 250 fős céged, akkor az alkalmazottaid között ma 95% eséllyel van egy koronavírus-fertőzött, így holnapig be kellene zárnod az irodát.
Az eszközben cégek és alkalmazottak szerepelnek, de ugyanúgy alkalmazható bármi másra: iskolákra, tömegközlekedésre stb.
Ha bizonytalan vagy, mert senkinek sincsenek tünetei, ne feledd, hogy a fertőzések 26%-a a tünetek megjelenése előtt történik!
A halogatás ára
Ha nem mersz azonnal dönteni, vedd figyelembe az alábbi teoretikus ábrát, amely azt mutatja, hogy mi történik, ha az elkülönítési intézkedések egy nappal előbb vagy később történnek. Egyetlen nap késlekedés 40%-kal több megbetegedést eredményez!
Ha például a hupeji hatóságok január 23. helyett január 22-én vezették volna be a karantént, 20.000-rel kevesebben betegedtek volna meg!
S ez csak az esetszám. A halálozási adat jóval magasabb lenne, mert nem csak a közvetlen halálesetek száma lenne 40%-kal több, hanem nagyobb nyomás nehezedne az egészségügyre, ami akár megtízszerezhetné a halálozások számát.
A veszély exponenciálisan nő. Minden nap számít!
Egyetlen nap késlekedés nem csak néhány megbetegedést eredményezhet. A környezetedben valószínűleg máris több száz vagy több ezer fertőzött van, ezért minden további napon, amikor nem valósul meg az elkülönülés, ugrásszerűen nő a fertőzöttek száma.
Add tovább!
Valószínűleg az eltelt évtized egyetlen olyan pillanatát éljük, amikor egy cikk megosztása életeket menthet. Az embereknek meg kell érteniük mindezt, hogy elkerüljük a katasztrófát. Most kell cselekedni!
párKatt.hu