Annyira jól sikerül ez a kollektív bűntudatosdi, hogy (még ha rendben van, Pokorni Zoltánról is beszélünk, aki a Fidesz liberális szárnyának politikusait erősíti) kicsit elgondolkozunk: tényleg ez a cél? A merkeli Németország mintájára agyonsulykolt, betegre agymosott és lelkifurdalásban élő újmagyarokra van szükségünk?
Sírva beszélt nyilas nagyapja szörnyű tetteiről Pokorni Zoltán az egyik volt budai zsidó kórház épületében, ahol 1945. január 12-én budai nyilas különítményesek Kun páter vezetésével lelőtték a betegeket és az ott dolgozókat, majd ugyanezt megtették pár napon belül két másik közeli zsidó egészségügyi intézményben. Ezen a három helyen körülbelül 330 embert öltek meg.
A csoport egyik tagja, Pokorni József, a fideszes politikus nagyapja volt, ezt három hónapja hozta nyilvánosságra Rab László tanulmányában.
„A nagyapám 1944 decemberében elhagyta a családját, a nyilasokhoz csapódott, és ebben a három városmajori tömeggyilkosságban meghatározó, aktív szerepet vitt”
– mondta Pokorni Zoltán.
„Nem ez az a hely, ahol gondolkodnom kell, hogyan válik valaki gyilkossá, és nem dolgom mentegetni a nagyapámat, vagy mentséget keresni. Inkább azt gondolom a holokauszt magyarországi történetével kapcsolatban, hogy a német megszállás nem mentség, maximum magyarázkodás. Magyarok voltak az áldozatok, és a gyilkosok túlnyomó része szintén magyar volt”
fogalmazott a kerület polgármestere.
Pokorni Zoltán azt mondta, hogy ha zsidó ügyként tekintünk a holokausztra, akkor szerinte ugyanazt a gondolati szétszakítást követjük el, amit az 1920-as, ’30-as, ’40-es években, amikor magyarokra és zsidókra osztották a társadalmat.
„Nekünk úgy kellene ezen úrrá lennünk, hogy ne kövessük el még egyszer ezt a hibát, hanem az áldozatokban is lássuk a testvéreinket, honfitársainkat”
– jelentette ki Pokorni Zoltán.
„Az áldozatoknak ne csupán a zsidó voltukat lássuk, hanem teljes valójukat. És a gyilkosokban se csak a gyilkost lássuk, hanem azt, hogy hogyan válik valaki azzá. Amiért én itt vagyok, az az, hogy kimondjam: egyek vagyunk a fájdalomban”
– mondta a fideszes politikus.
Innen kicsit nehezen tudta folytatni, valószínűleg azért, mert mardosta a bűntudat. A Mazsihisz beszámolója legalábbis erre enged következtetni.
Már a Turul is gáz megint
– Nyilván véletlen, hogy én lettem ennek a kerületnek a polgármestere, de ez alkalmat adott arra, hogy – ha nem is jóvátegyek, hiszen jóvátenni nem lehet, hanem – legalább rendbe tegyek néhány dolgot. Nem csak mint egy nyilas gyilkos unokája, hanem mint a kerület vezetője, akinek feladata, hogy a szimbolikus dolgokban is rendet tegyen. Fontos, hogy áttekintsük a második világháborús emlékmű ügyét, hiszen a turul szimbólum valóban megosztó. Jó szándék vezette az elődömet, amikor úgy döntött, hogy közös emléket állít a katonáknak és az áldozatoknak, de az bizonyos, hogy a választott szimbólum szerencsétlen.
Az emlékművön a politikus nyilas nagyapjának neve is szerepel. Erről Pokorni Zoltán azt mondta: „ott valóban nincs helye”.
A 2005-ben felállított szobor a Hegyvidék második világháborús áldozatainak emlékét örökíti meg. A 4,4 méter széles, mintegy 6 méter magas, talapzatra emelt, csőrében kardot tartó turulmadár egykori háborús cselekmények helyszínén, az Istenhegyi és a Böszörményi út sarkán áll. Sokáig ment a huzavona, lebontsák, ne bontsák, tüntettek mellette és ellene, végül az V. kerület jegyzőjétől végleges fennmaradási engedélyt kapott a szobor, már Pokorni Zoltán polgármestersége alatt 2011-ben.
A megemlékezést Simonyi Andrea és Bánki Miklós szervezte, akik a gyilkosságokról „Vigasztaljátok népemet” címmel dokumentumfilmet készítettek.
neva – Hunhír.info