Újraavatták a Nemzeti Vértanúk Emlékművét. Az 1918-1919-es istentelen kollektivista eszméből fakadó vörösterror áldozataira emlékező alkotást 1934. március 18-án avatták fel, majd 1945 szeptemberében döntötték le.

Az emlékmű újraavatásában Orbán Viktor miniszterelnök is részt vett. Kövér László házelnök beszédet mondott, a keresztény történelmi egyházak képviselői pedig megáldották az emlékművet és imát mondtak az áldozatokért.

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija imája előtt röviden szólt arról is: a Tanácsköztársaság az ezeréves magyar történelem első olyan eseménye volt, amelyben Istent deklaráltan megtagadták.

A vörös terror áldozatainak emlékműve a Váry Albert által összegyűjtött 590 áldozatnak állít emléket. 590 név, melynek mindegyike egyéni emlékezést érdemel, hiszen az emberi élet transzcendens. A személyes emberi tragédia emlékezést érdemel, de mitől válik egy egész közösség, egy egész nemzet tragédiája szimbolikusan is emlékezetre érdemessé?

Ez volt az első olyan nemzeti tragédia, melynek közvetlen oka egy olyan Isten nélküli kollektivista eszméből fakadt, amely óhatatlanul vonta maga után az egyéni morális felelősség erózióját, felszámolását. Isten nélkül nincs személyes felelősség, személyes felelősség nélkül nincs erkölcs, erkölcs nélkül csak a pusztítás marad.”

— fogalmazott megemlékező beszédében az EMIH vezető rabbija.

A 1934-ben leleplezett Nemzeti Vértanúk Emlékműve a Tanácsköztársaság 133 napos diktatúrája alatt elhunyt áldozat és a meggyilkolt Tisza István emlékét örökítette meg. A hatalmas — mintegy öt méter magasságú — kőpillér tetején egy — honfoglalás kori motívumokkal díszített — kőkoporsó látható. A pillér előtt Hungária női alakja, hátoldalán egy sárkánnyal küzdő férfialak áll.

Az emlékmű talapzatát egy előre megszervezett akció során verték szét. A Nemzeti Vértanúk Emlékművét korabeli fotók alapján Elek Imre szobrászművész alkotta újra.

Ez már sok volt a BZSH-s Radnótinak

Különös szöveget tett közzé nyilvános közösségi média oldalán Radnóti Zoltán rabbi, a BZSH rabbiságának igazgatója, egyben a lágymányosi zsinagóga rabbija – figyelt fel rá a Neokohn.

A hozzászólás, mely Köves Slomó Vértanúk emlékműve avatásán elmondott beszéde alatt jelent meg:

„A tanácsköztársaságot vezető zsidó származású embereket (és ez a tény mindenki előtt ismert) — ilyen tömeg előtt (egy rabbinak) megalázni, ez a fehérterror narratívája volt…”

A megjegyzés különösen meglepő, hiszen a Tanácsköztársaság vezetői zsidó származásának mindenfajta megjegyzés vagy magyarázat nélküli kiemelése a két háború közötti antiszemitizmus kedvelt tétele volt — mint ahogyan azt Radnóti is elismeri.

A Tanácsköztársaság vezetői egyébként származástól függetlenül üldözték mind az izraelita hitközségeket, mind pedig a cionista mozgalmat – hívta fel a figyelmet a Radnóti beszólását inkrimináló zsidó portál.

A két háború között a magyar neológia képviselői is többször elhatárolódtak a tanácsköztársaságot vezető egyénektől. Deutsch Oszkár, az újpesti Izraelita Közművelődési Egylet elnöke 1920 februárjában például így utalt Szamuely Tiborra az Egyenlőség zsidó folyóiratnak adott interjújában:

„Szamuely pribékjei röhögve akasztották fel számos jónevű hittestvéremet”.

Az ideológia mentén egyik zsidó a másiknak a farkasa. Kérhetnénk egy kávét?

Hunhír.info – Neokohn – MTI