Tovább borzolja a kedélyeket a Szögi Lajos agyonverése miatt elítéltek sorsa. Közfelháborodást váltott ki nyáron, amikor egyikük, ifj. Horváth Dezső feltételesen szabadulhatott, tekintettel a jó magaviseletére. Neki korábban ötmillió forintot ítélt meg „az emberhez méltatlan” fogvatartási körülményei miatt a bíróság. A pénz végül a Szögi családhoz került. Nemrég ugyanez a kártérítési folyamat ismétlődött meg.
Újabb olaszliszkai lincselő tartott igényt kártérítésre a rossz fogva tartási körülmények miatt. – A Szögi Lajost meglincselő nyolc helyi cigány közül Fercsák Györgynek hatmillió forintot ítélt meg az illetékes bíró – erősítette meg a Magyar Nemzetnek Helmeczy László, az áldozat családjának jogi képviselője.
Szögi Lajos tiszavasvári tanár két gyermekével 2006. október 15-én hajtott át a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Olaszliszkán, amikor személyautójának szaladt egy roma kislány, aki az árokba esett, de nem sérült meg.
Ennek ellenére az utcára tóduló családtagok agyonverték a pedagógust, aki a helyszínen életét veszítette. Helmeczy László ügyvéd 11 évvel ezelőtt polgári perben 46 millió forint kártérítést ítéltetett meg a bestiálisan kivégzett férfi hozzátartozóinak.
A kártérítést a jogerősen elítélt nyolc lincselőnek kell megfizetnie, ám a végrehajtó sokáig semmit sem talált a nevükön, végül mindössze egy használt autót tudott lefoglalni, azt is a jogi képviselő felszólítására. A Fercsáknak megítélt kártérítésről is az ügyvéd értesítette a végrehajtót, aki zároltatta a lincselő büntetés-végrehajtási számláját.
– Álláspontom szerint a tettesek számlájára érkező pénz minden fillérje az áldozat családját illeti. Csakúgy, mint a fiatalabb Horváth Dezső esetében, ezúttal sem a végrehajtó értesített engem, hanem nekem kellett megtudnom, mi a döntés. A végrehajtó fogja a családnak átutalni a pénzt – fejtette ki Helmeczy László.
Az ügyvéd a Magyar Nemzetnek arról is beszélt, hogy sürgeti a vonatkozó szabályozás módosítását, jelenleg ugyanis csak az elítéltek rendszeres jövedelméből lehet automatikusan levonni a sértettek, illetve családtagjaik számára megítélt kártérítéseket.
Helmeczy László úgy véli, feleslegesen bonyolult a jelenlegi hivatalos eljárás, miszerint például a fogva tartás körülményei miatti kártérítési összeget az elítélt számlájára utalják, ehhez azonban nem férhet hozzá a végrehajtási eljárás miatt.
A végrehajtó kérelmet nyújt be az Igazságügyi Minisztériumhoz, hogy a pénzt a sértett családjának utalhassa át. A tárca jóváhagyása után kaphatja meg a Szögi család a teljes összeget. A szabályok módosítása után lényegesen egyszerűbb és gyorsabb lenne a folyamat.
Fercsák György többszörösen büntetett előéletű hatodrendű vádlottja volt a pernek, első fokon 15 év fegyházat kapott, ám a 2009-es jogerős ítélet szerint életvitele, viselkedése annyira veszélyes a társadalomra nézve, hogy nem elegendő határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélni.
Ezért életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte a táblabíróság, leghamarabb harminc év fegyházbüntetés letöltése után szabadulhat feltételesen. Fercsák volt az a lincselő, aki a már földön fekvő, magatehetetlen Szögi Lajost páros lábbal oldalba rúgta, összetörve a bordáit.
Korábban beszámoltunk arról, hogy a lincselési per I. rendű terheltjének, ifjabb Horváth Dezsőnek ötmillió forintot ítélt meg „az emberhez méltatlan” fogvatartási körülményei miatt a bíróság. Az elítélt 2009-ben jogerősen 17 év fegyházbüntetést kapott, az elsőfokú 15 évet súlyosította az ítélőtábla. Ifj. Horváth Dezső idén júliusban feltételesen szabadulhatott a jó magaviselete miatt.
Az illetékes bíróság annak ellenére szabadította az elítéltet, hogy a vádhatóság nem értett azzal egyet. Az ügyben megszólaló Legfőbb Ügyészség hangsúlyozta: az ügyészség minden törvényes eszközzel fellépett annak érdekében, hogy az elítélt ne szabadulhasson ki a büntetése letöltése előtt, ugyanis a büntetés-végrehajtási bíró döntése ellen a Csongrád Megyei Főügyészség fellebbezett.
A főügyészség szerint „az elítélés alapját képező, kiemelkedő tárgyi súlyú, a magyar kriminalisztika történetében szinte egyedülálló bűncselekmény – melynek elkövetésében az elítélt meghatározó szerepet töltött be – országos közfelháborodást váltott ki, alkalmas volt a magyar emberek biztonságérzetének megingatására, az ország köznyugalmának súlyos megzavarására, amelynek következményei még ma is érzékelhetők.
Ez alapján a különös kegyetlenséggel elkövetett élet elleni bűncselekmény elkövetési módjára, annak tárgyi súlyára tekintettel a büntetés célja az elítélt vonatkozásában további szabadságelvonás nélkül nem érhető el.”
Ifjabb Horváthtal ellentétben a III. rendűként jogerősen 15 év fegyházra elítélt Szarka András feltételes szabadlábra helyezését ugyancsak idén nyáron – a tavaly nyári döntéshez hasonlóan – elutasította az illetékes bíróság.
Szarka volt az egyik elkövető, akinek elsőfokú ítéletét életfogytiglani szabadságvesztésre súlyosította volt a fellebbviteli főügyészség, ám az eljáró ítélőtábla nem tartotta indokoltnak a legsúlyosabb büntetést.
Magyar Nemzet
