68 évvel ezelőtt, 1951. szeptember 23-án Rákosi Mátyás zsidó terrordiktátor utasítására felrobbantották a Városliget szélén álló Regnum Marianum templomot. A templom megsemmisítését Sztálin monumentális szobrának építésekor, a Felvonulási tér kialakítására hivatkozva rendelték el.
A Regnum Marianum elődjét 1919 után fogadalmi templomként építették fel annak emlékére, hogy Magyarország megszabadult a vörös uralomtól. Hivatalos neve Magna Domina Hungarorum, azaz Magyarok Nagyasszonya volt, népszerűbb nevét az építést kezdeményező szervezetről kapta.
A szervezetet 1896-ban kilenc fővárosi hitoktató kezdeményezésére, mint az egyházmegyei világi papok és hitoktatók közösségét alapították.
1919-ben az Esztergomi Fõegyházmegyei Hatóság az erzsébetvárosi plébániától leválasztva alapította meg a Magyarok Nagyasszonya plébániát. Átmenetileg a Damjanich utca 50. alatt működött, de plébánosa, Shvoy Lajos 1921-ben Templomépítõ Bizottságot alakított.
Az építkezés a Városliget szélén, a Damjanich utca tengelyében kezdõdött meg, Kotsis Iván tervei alapján. A munka a későbbi gazdasági válság ellenére is hatalmas lendülettel és lelkesedéssel folyt, majd gróf Mailáth Gusztáv támogatásával 1931-re készült el.
Annak ellenére, hogy a templom viszonylagosan megúszta a II. világháborút, a felvonulási tér kialakítására hivatkozva – Sztálin születésnapjára szánt ajándékként – elhatározták a templom felszámolását. A bontást – hasonlóan a később lerombolt Nemzeti Színházhoz – nem támasztotta alá valós építészeti indok, csak politikai. Sorsát a magyar nemzeti identitást és nemzeti hagyományokat eltörölni kívánó „kultúrpolitika”, valamint a rendszer elnyomógépezetének demonstrálási vágya pecsételte meg.
A bontási munkálatok megkezdése előtt az elszántabbak élőlánccal vették körbe az épületet. A tömeget az ÁVH tagjai feloszlatták, a résztvevőket az államhatalom több évtizedes börtönnel büntette. 1951. szeptember 23-án elkezdődött a bontás, amit a lehető legnagyobb csendben, és a leggyorsabban akartak elvégezni. De az ingoványos területen beton cölöpökre épült vasbeton szerkezetű templom elemei ellenálltak a bontócsákányoknak és a korabeli gépek is alig-alig fogtak rajta. Így a bontás több mint fél évig tartott és csak katonai segédlettel, robbantásokkal sikerült porba tiporni. A romokat a hatalmas területű altemplomba döngölték be, majd a területet lekövezték.
A pártdiktatúra alatt, a vallásüldözés keretében nemcsak a templomot semmisítették meg, hanem magának a Regnum Marianum szervezetnek a tevékenységét is betiltották. A templom körül kialakult hittanári-papi közösség azonban a vallásüldözés idején – templom és székház nélkül is – tovább tevékenykedett, gyakran szigorú börtönbüntetés terhe mellett.
A templomnak még a nyomait is igyekezett eltüntetni a szocialista kultúrpolitika, fényképeit még az építészeti szakirodalomban sem engedték megjelentetni, mintha nem is létezett volna.
A lerombolt templom helyét hamarosan elfoglalta a szocialista dísztribün, közelében a Sztálin-szoborral, amit 1956-ban ledöntöttek a tüntetők. A máig élő közhiedelemmel ellentétben a Sztálin-szobor nem a templom helyén, hanem attól mintegy 200 méterre északra állt.
Forrás: wikipedia, mult-kor, turul-info