Nagyváradon, 1849. augusztus 28-án végezték ki Rulikowski Kázmért (egyes helyeken Rulikovszky Kázmér; eredeti nevén Konrad Kazimierz Rulikowski; született: 1827.) lengyel dzsidás kapitány, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vértanúját.
Édesapja Leon Rulikowski lengyel főnemes volt, akit Szibériába száműztek a novemberi felkeléssel való rokonszenvezése miatt.
Miután Kázmér elvégezte a varsói katonai akadémiát, valószínűleg zászlósi rangban a cári hadseregbe került. A lengyel származású orosz tiszt 1849-ben megszökött a 7. ulánusezredből, és a magyar szabadságharc mellé állt.
Bem József oldalán harcolt immár kapitányként a temesvári csatában. A lengyel légió parancsnoka, Józef Wysocki tábornok az emigrációt javasolta számára, de a fiatal tiszt haza akart térni a szülőföldjére. Elfogták és Világos után a magyar tisztekkel együtt az orosz lovasezred kíséretében Gyulára vitték.
Augusztus 22-én lefegyverezték. Később Nagyváradra került, ahol a rögtönítélő hadbíróság halálra ítélte. 1849. augusztus 28-án Ivan Paszkevics orosz tábornagy, a cári hadsereg főparancsnoka kivégeztette a 22 éves lengyel tisztet.
(Wikipédia)