Akár hosszú távon is az ellenzék vezető erejévé válhat Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója (DK) a lapunknak nyilatkozó elemzők szerint. A szakértők kifejtették: Gyurcsány a bukása után gyorsan kikerült a politikai karanténból, és sikeres parazitapolitizálással, az ellenzéki alakulatok gyengeségeinek kihasználásával megszilárdította pozícióit a baloldalon, miközben az olyan megújulást hirdető alakulatok, mint az Együtt és a Párbeszéd rövid úton összeomlottak.
A második legerősebb párttá és az ellenzék vezető erejévé vált a DK, miután az EP-választáson minden várakozást felülmúlva négy brüsszeli mandátumot szerzett. Pedig 2011-es megalakulásakor – ami lényegében az MSZP, illetve az akkor még 58 fős szocialista frakció szétszakítását jelentette – kevesen fogadtak volna arra, hogy az új formáció 2014-ben egyáltalán bejut az Országgyűlésbe.
A legfőbb érv, ami az ötszázalékos küszöb megugrása ellen szólt, a pártelnök, Gyurcsány Ferenc személye, akinek neve egyet jelent a rendszerváltás utáni legnagyobb gazdasági és politikai krízissel: a sorozatos, ám teljesen eredménytelen megszorításokkal, az őszödi beszéddel, a polgárok elleni állami erőszakkal.
A bukott miniszterelnök ekkor még a balliberális oldalon is pária volt, így vele és pártjával a Mesterházy Attila vezette MSZP és a Bajnai Gordon nevével fémjelezett Együtt sem akart közösködni.
Gyurcsány azonban a maga erőszakos és zsaroló fellépésével végül mégis elérte, hogy a DK-t bevegyék az összefogásba, amelynek közös listájáról négy mandátumot szereztek. Ekkoriban tűnt fel a politikai porondon a baloldal megújításának a szándékával az Együtt és a Párbeszéd, történetüket azonban gyors kudarc jellemezte. Ennek okairól, valamint Gyurcsány és a DK pályaívéről Horn Gábor, Tóth Erik és Kiszelly Zoltán beszélt a Magyar Nemzetnek.
Rossz valóságérzék
– Az őszödi beszéd kiszivárgását az MSZP jelentős része nem érzékelte válságként, Gyurcsány Ferencnek erős maradt a párton belüli támogatottsága. Ám ahhoz, hogy a 2006. október 23-i tömegtüntetés után sem borultak fel az MSZP–SZDSZ-kormánykoalíció belső erőviszonyai, az is hozzájárult, hogy korábban nem szembesültünk hasonló helyzettel – idézte fel a Magyar Nemzet kérdésére Horn Gábor, a Republikon Intézet igazgatója, aki államtitkárként belelátott a kabinet belső ügyeibe.
Szavai szerint olyan fokra hágott a kormányellenes hangulat és az elégedetlenkedés, hogy 2006. szeptember 17-én, az MTV-székház ostroma napján a parlament teljes egységben szavazott meg egy, az utcai zavargásokat elítélő határozatot.
Megjegyezte: rengeteg hatósági jogtiprás történt akkoriban a tüntetőkkel szemben, s a szégyenteljes cselekménysorozattal szemben is elmaradt a belső önvizsgálat akkoriban, amit Horn Gábor több mint sajnálatosnak nevezett.
– A nehezen kiszámítható és a magyar politikában előzmény nélküli helyzetben nem akartunk belemenni egy előrehozott választásba, hiszen nem sokkal korábban volt már egy SZDSZ által előkészített miniszterelnök-váltás, Medgyessy Péter lemondásra kényszerítése. Továbbá azért sem próbáltuk elmozdítani Gyurcsányt, mert alig néhány hónappal korábban gyakorlatilag az ölünkbe hullott a győzelem, s még a szocialisták belső köreiben is kevesen gondolták, hogy nyerhetnek 2006-ban.
Az is az igazsághoz tartozik, hogy a balliberális oldal nem érzékelte a beszéd kiszivárgása nyomán kialakult elégedetlenség jellegét, össztársadalmi következményeit – fejtette ki az elemző.
Szavai szerint már a 2006-os őszi önkormányzati választásokon elért elsöprő Fidesz–KDNP-győzelem is jelzésértékű volt, a 2008-as szociális népszavazás eredménye pedig teljesen egyértelművé tette, hogy előrehozott választást kellett volna kiírni, vagy lecserélni a miniszterelnököt, és súlyos politikai hiba volt, hogy ezek egyike sem történt meg.
– Míg a szabad demokraták levonták a konzekvenciát, és kiléptek a koalícióból, az MSZP nem tett semmit, abban reménykedve, hogy részben az SZDSZ-szel, részben pedig az MDF-fel kötött külön kis alkukkal képesek lesznek elevickélni 2010-ig.
Bár a 2008 őszén begyűrűző világgazdasági válság még lejjebb nyomta a szocialista kabinet népszerűségét, Gyurcsány még akkor sem mondott le, egészen 2009 tavaszáig várt ezzel, amikor Bajnai Gordonnak adta át a helyét, ez pedig nagyon elkésett döntés volt, mivel addig semmilyen jelképes intézkedést nem volt hajlandó tenni a szavazók felé.Az úgynevezett bársonyos reformjai aligha tekinthetők annak – fogalmazott Horn Gábor.
Azzal kapcsolatban, hogy 2010-ben mégis bevitték a szocialisták az egykori bukott kormányfőjüket a parlamentbe, az elemző azt hangsúlyozta, hogy még akkor is jelentős tábora volt Gyurcsánynak az MSZP-n belül.
– Nagyrészt a fiatalabb generáció tagjai, akik – mint például Vadai Ágnes és Molnár Csaba – Gyurcsánnyal egy időben kerültek be a szocialisták politikai elitjébe. A különböző erőcsoportok – mint amilyen Kiss Péter vagy Szekeres Imre körül szerveződött – kioltották egymást, és Gyurcsány külsősként viszonylag akadálytalanul tudott a tömbök között lavírozni.
Azonban a 2010-es választást követően a saját pártjában is őt hibáztatták az MSZP akkor történelminek gondolt vereségéért, így nem sokkal a voksolás után létrehozta az akkor még platformként működő DK-t – emlékezett vissza az elemző.
Hozzátette: 2014-ben Gyurcsány szerencséje az volt, hogy Mesterházy Attila és Bajnai Gordon versengtek az ellenzék vezetéséért, ami mindkettőjüket gyengítette, így rákényszerültek, hogy bevegyék a balliberális összefogásba Gyurcsányt is, mert égető szükségük volt a 100-200 ezres stabil szavazótáborára.
A vezető erő
– A DK megalakítása után Gyurcsány Ferenc okkal tarthatott attól, hogy önállóan indulva pártja nem tudja elérni a mandátumszerzéshez szükséges ötszázalékos bejutási küszöböt, így beállt a sorba, és végül az ellenzéki baloldali lista egyik szereplője lett.
Akkor a DK nem alakítója, hanem elszenvedője volt a folyamatoknak, sem ereje, sem politikai tőkéje nem tette lehetővé azt, hogy a többi baloldali pártot – a 2014-es választáson mondhatni megvalósult ellenzéki összefogást – megkerülve legyen a Fidesz első számú kihívója – értékelt a Magyar Nemzetnek Tóth Erik, a Nézőpont Intézet elemzője.
Hangsúlyozta, hogy a DK előnye és hátránya egy tőről fakad: Gyurcsány széles körű ismertsége hasonló mértékű elutasítottsággal párosul. – A DK megítélése a baloldali szavazók között az egykori miniszterelnök népszerűségi indexén múlik, s ebből a szempontból érdemes összehasonlítani a 2014-es országgyűlési választást a legutóbbi, májusi európai parlamenti választásokkal.
Míg 2014-ben Gyurcsány Ferenc személye köré épült a pártja kampánya, és Gyurcsány maga aktív résztvevője volt az ellenzéki összefogásnak, addig 2019-ben már, egy lépést hátrébb lépve, feleségét állította az első helyre az EP-választás kampányában.
A csel lényege az volt, hogy olyan, baloldali attitűddel leírható aktív szavazókat szólítson meg a párt, akik az MSZP–Párbeszéd-szövetségből kiábrándultak – fejtette ki a politológus, hozzátéve: most láthatóan az MSZP politikai túlélését próbálja megakadályozni a DK, hosszú távú célként pedig a domináns ellenzéki párt pozíciójára tör.
– Gyurcsányék a folyamatosan napirenden lévő összefogásvitának köszönhetően is tudtak szavazókat magukhoz csábítani. A DK parazitapolitikát folytatva, csak a saját befolyásának erősödése biztosításával támogatja az ellenzéki összefogásokat Orbán Viktor ellen, s így sok esetben éppen Gyurcsány Ferenc az, aki indirekt vagy direkt módon szétveri ezeket a kezdeményezéseket és felrúgja az előzetes megállapodásokat – mutatott rá Tóth Erik.
Az elemző felidézte, hogy az európai parlamenti választások estéjén, az addigi visszavonultsággal szakítva, Gyurcsány ismét színre lépett. Kérdés azonban, hogy meddig és mennyire akarja exponálni magát, mivel a következő választásokon, így többek között az önkormányzatin is sok múlik majd azon, hogy Gyurcsány Ferenc személyével azonosítják-e a DK-t vagy sem.
– Az egyébként, hogy ma még aktív szereplőként jelen van a politikában, azt mutatja, hogy az ellenzéki tábor nem bővelkedik profi politikusokban, azaz nem képesek alternatívát nyújtani Orbán Viktorral, de még Gyurcsány Ferenccel szemben sem.
A DK jövőbeli szereplése csak a bizonytalan baloldali szavazóktól függ, és kérdéses lehet, hogy mekkora a párthoz szorosan kötődők aránya. Egy nem várt belső konfliktus és botrány megzavarná a körvonalazódó, habár nem túl nagyszámú baloldali tábort. Néppárti profilt azonban senki sem tud építeni ilyen háttérrel magának – magyarázta Tóth Erik.
Megbukott újítók
Lényegében a DK megalakulásával egy időben kezdődött a Bajnai Gordon vezette Együtt, majd a vele szövetséget kötő Párbeszéd pályafutása. Noha Bajnaiékat a Haza és Haladás Alapítványon, illetve egyesületen keresztül súlyos százmilliókkal támogatta a Soros Györgyhöz köthető Center for American Progress, az Együtt mégis megsemmisítő vereséget szenvedett a 2014-es választáson, 2018-ban pedig meg is szűnt.
A Párbeszéd ugyanakkor egy Karácsony Gergely és Szabó Tímea nevével fémjelzett kétszemélyes, kimutathatatlan támogatottságú párttá vált, amely az MSZP-vel kötött szövetsége miatt létezhet még egyáltalán.
– Bajnai Gordon azt gondolta, hogy Obama lerágott üzeneteit másolva változást, reményt emlegetve jön, lát és győz. Bár tény, hogy egy ideig valóban az Együtt tűnt az akkori ellenzék vezető erejének – mondta lapunknak Kiszelly Zoltán. A politológus emlékeztetett: az elgondolás szerint az Együttet alkotó Haza és Haladás képviselte volna a rendszerváltás győzteseit, a Szolidaritás a veszteseit, a Milla pedig hozta volna a fiatalokat.
– Ez egy tervezőasztalon összerakott projekt volt, ami papíron működött, a valóságban nem. Olyan balliberális buborékszervezetek szövetkeztek egymással, amelyeknek a fővároson kívül nem volt bázisuk – mondta a XXI. Század Intézet regionális igazgatója.
Felhívta a figyelmet arra is: míg Gyurcsány lényegében már KISZ-titkársága óta politikus volt, aki értette és alkalmazta Macchiavelli módszereit, ráadásul erős karizmával bír, Bajnai egy személyiség nélküli szürke technokrata, aki arra számított, hogy Magyarország nem keveredik ki a válságból, és megbukik az unortodox gazdaságpolitika.
– Ő abban a helyzetben bízott, hogy újra az ortodox gazdaságpolitikára lesz szükség, amit olyan emberként menedzsel majd le, akikben úgymond a londoni piacon is bíznak. Ez végül nem így lett. Gyurcsány viszont a személyes képességében, rutinjában bízva életben tartotta az utódpárt utódpártjának nevezhető DK-t – fogalmazott Kiszelly, aki a Párbeszéddel kapcsolatban emlékeztetett: Bajnai még 2014 előtt, „ellenséges felvásárlással” próbált egy országgyűlési frakciót szerezni magának az LMP átvételével.
Ezt az akkor még LMP-s Karácsony Gergelyéknek kellett volna véghezvinniük, ám a tagság ellenállt a hatalomátvételi kísérletnek. Így végül Karácsonyék szorultak ki a pártból és hozták létre a Párbeszédet, amely aztán szövetséget kötött az Együtt-tel. – Míg a Bajnai-projekt megbukott, Gyurcsány egyelőre haladt célja felé, hogy egy 20-30 százalékos támogatottságú párttal a háta mögött ő vagy a felesége a kormányrúd közelébe kerülhessen – összegzett Kiszelly Zoltán.
magyar nemzet
