(Utálom ezeket a kifejezéseket, a Szabad Nép félórákat idézik). Az alábbi képet valahonnan hozom. Természetesen a firkáló embernek mindig eszébe jut valami és mindig kikívánkozik a képzet társított élményanyag is. Megyek a Körúton. JÓ arcú idős néni a Pannónia utca sarkán, máskor a Margit híd pesti hídfőnél. Igen, szóba elegyedek Vele. Olyan törékeny, olyan elesett. ..
Miért áll kinn a melegben? “Tudja, régen úgy szerettem a kapu aljakból kijövő lecsó illatát, ilyenkor nyáron. Ma már zárva vannak a kapuk is és lecsóra sincs pénzem. 650 a paradicsom, 800 a paprika. Én nem tudok a “nagy” boltba, vagy a piacra kimenni. Megpihenek, mert a sarki boltban 10 Ft-tal drágább a kenyér, mint….-ban.. és csak a hó végén lesz nyugdíj. és még ki kell váltanom a gyógyszeremet.” Nincs senki aki kiváltaná? “Nincs. 4 hónapon belül meghalt a férjem és a 43 éves unokám, infarktusban. A fiam tavaly halt meg. Senkim nincs”. Megszakad a szívem. Tényleg luxus a lecsó, kolbász nélkül is. Én is tudom..