A történelemoktatás hibája, hogy kevesen ismerik a nagyharsányi (második mohácsi ) csatát, amelyet 1687-ben ezen a napon vívtak a Dél-Dunántúlon és megsemmisítő vereséget mértek a törökre. Ezzel eldőlt, hogy a magyar hadszínteret elvesztették. Sikeres volt a keresztény – osztrák, bajor, magyar, horvát összefogás. Számunkra fontosabb esemény, mint a halloween és a Valentin-nap, mégis utóbbiakat jobban ismerik…
Buda várának 1686-os keresztény koalíciós visszavívása megkongatta a magyarországi török uralom fölött a lélekharangot, a kegyelemdöfést pedig a második mohácsi csata adta meg, Zenta pedig majd lezárja a folyamatot. Na, de ne szaladjunk ennyire előre. A bajorokkal kiegészített Habsburg birodalmi csapatok (beleértve a magyarokat és a horvátokat is) a Duna mentén haladva Eszék térségét fenyegette, amely a törökök magyarországi hadjáratainak a kulcspontja volt a Dráva híd miatt.
Szulejmán nagyvezír ennek megfelelően jelentős haddal sáncolta el magát és várta a keresztény támadást. Lotharingiai Károly viszont cselből visszavonult, hogy kimozdítsa megerősített állásaiból a törököt, ami be is jött, mert üldözésre indultak. A portyázó könnyűlovasság meg is csipkedte a keresztény seregeket itt-ott, de komoly kárt nem tudott okozni. A nekibátorodott fővezér serege a Mohács irányából Siklós felé mozgó keresztény fősereget Nagyharsány térségében érte be. Azonnal elkezdték a janicsárok megerősíteni a tábort, illetve előtte sáncokat építeni. A lovasság nagy részét viszont ráküldték az éppen átcsoportosítást végrehajtó keresztényekre. Mivel csak a gyalogság és a tüzérségnek csak kisebb része vett részt ebben a harcban így sikerült erősítés visszaküldésével megelőzni a nagyobb bajt. A török támadást jórészt a bajorok fogták fel. Miután átlátta a helyzetet
Lotharingiai Károly a teljes sereget sikerült egységes arcvonalba állítania és erőteljes támadást indított a teljes sereggel. A török lovasságot elűzték, a gyalogságot visszanyomták. Savoyai Jenő és Rabitun (utóbbi a kuruc korból is ismert) tábornokok csapati előre törtek a sáncoktól lőtávolságnyira. A török érezve vesztét heves ágyútüzet zúdított rájuk, azonban a keresztények állták a tüzet, s amint felzárkózott a fősereg általános rohamot indítottak Miksa Emánuel vezetésével. Betörtek a sáncokba, s mivel a török lovasság megfutott ezzel eldőlt a csata.
A tábort óriási zsákmánnyal elfoglalták, a teljes török tüzérség (78 löveg) állásban maradt. A teljes bekerítés csak azért nem sikerült, mert a törökök hátába küldött, a visszavonulási utat elzáró dandár eltévedt az erdőben…
A források szerint mintegy 8000 török esett el a csatában, 2000 fogságba esett, sokan pedig a környező mocsarakba vesztek. A keresztény veszteség a töredéke volt. A törökök az eszéki hídon át menekültek hazafelé, de olyan fejetlenül, hogy az eszéki híd összeszakadt és több százan a Drávába vesztek.
A mohácsi csatával kezdődött Magyarország török megszállása, a nagyharsányi (második mohácsi) csata pedig a kitakarodásuk jelképe. Adják tovább, hogy minden magyar tudja!
kazy világa
