Hívásra és hívatlanul is tömegével jönnek a migránsok Európába, s a Nyugat gondolkodóinak ezzel kapcsolatos naivitása nemcsak elképesztő, de érthetetlen is. …Az európai civilizáció értékeire hivatkozva, kézzel-lábbal támogatják az NGO szervezetek tevékenységét, vaknak bizonyulva mindarra, amivel ellenőrizetlen betelepedésük jár és járhat, nevezetesen, hogy éppenséggel az európai civilizációt veszélyeztetik…
Ó, persze, a globalista, világkormányra, világuralomra törekvő, amúgy Bogár László kedvenc szavajárásával „nem létező” gazdasági-pénzügyi erőközpontnak egy minden identitást nélkülöző, lebutított fogyasztói embermassza kialakítása a célja – ez világos, és a folyamatot működtető, gyorsításán munkálkodó gátlástalan társaság szempontjából nagyon is érhető. Az azonban már nem, hogy a magát a mindenek feletti műveltség letéteményesének képzelő nyugati értelmiség döntő része miért teljesen elvakult a jelenséggel kapcsolatban. Majdnem tökéletesen illik rájuk a Talleyrand nevéhez fűződő híres kijelentés, mely szerint „a Bourbonok semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek”. De csak majdnem, mert a felejtés mintha már remekül menne nekik, a tanulás azonban kevésbé. Vagy inkább a teljes vakságban jeleskednek?
Mind gyakrabban jut eszembe róluk a polgári szabadságjogok francia élharcosa, a tirannusokat ostorozó Voltaire világtalansága, illetve érthetetlen kettős gondolkodása, melynek tekintetében kitűnő partenerre lelt minden oroszok cárnőjében, II. (Nagy) Katalinban (1729–1796), aki nemcsak vele, hanem a materialista filozófus és író Diderot-val is intenzív levelezést folytatott. Katalin tizenöt éven át levelezett Voltaire-rel, aki nem átallotta őt „Észak csillagának”, vagy „Oroszország Szemiramiszának” nevezni. Személyesen soha nem találkoztak, a cárnő mélyen meggyászolta Voltaire-t, megvásárolta a könyvtárát az örökösöktől, s az a mai napig épen és sértetlenül megtekinthető az Orosz Nemzeti Könyvtárban, Szentpétervárott. Az önkényuralkodó cárnőt lenyűgözték az igazságosság, az egyenlőség, az értelem elvei, de csak elméletben. Kifelé felvilágosultságot hirdetett, a gyakorlatban pedig kegyetlenül hódított, például agresszíven kezdeményezve Lengyelország felosztását Poroszországgal és a Habsburg Monarchiával közösen, belpolitikájában pedig zsarnokként viselkedett, szemrebbenés nélkül verte le a parasztlázadásokat, s lépten-nyomon az arisztokrácia és a gazdagok jogait erősítette. Denis Diderot-nak a vallási türelmet, a gondolatszabadságot, valamint a tudomány és a gazdaság fontosságát taglaló művei ugyancsak eljutottak Katalin kezébe, levelezést kezdeményezett vele, s végül még Pétervárra is meghívta. Az Ermitázs – a hajdani Téli palota – épületében a mai napig megnézheti a látogató Diderot lakosztályát, amelyet titkos ajtó kötött össze Katalin pompázatos hálószobájával. Így aztán a szó legszorosabb értelmében kivételesen bizalmas társalgásokat folytathatott egymással a királyság intézményét mindig is ellenző, köztársaságról álmodó filozófus és az önkényuralom egyik legnagyobb megtestesítője.
Napjainkban pedig hasonló képeket láthatunk, amint a nyugati értelmiség képviselői aggodalmas arccal hajolnak az illegális bevándorlók sorsa fölé, mindent felülíró emberiességi okokat emlegetnek, gyakorlatilag azt mondva, hogy ne nézzük, ki jön, engedjünk be minden kopogtatót, de azt is, aki nem kopogtat, csak jön. Az európai civilizáció értékeire hivatkozva, kézzel-lábbal támogatják az NGO szervezetek tevékenységét, vaknak bizonyulva mindarra, amivel ellenőrizetlen betelepedésük jár és járhat, nevezetesen, hogy éppenséggel az európai civilizációt veszélyeztetik.
Az utóbbi években, különösen 2015 óta a napi vezető hírek között találkozhatunk ennek újabb és újabb bizonyítékaival. És már nemcsak az ismétlődő terrortámadások szintjén, hanem a mindennapokban is, a hol itt, hol ott történő késelések, erőszakoskodások, hovatovább gyanútlan emberek vonat alá lökését is kénytelenek vagyunk megszokni. Mi több, már egyszerű napi bevásárlás alkalmával is tanúi lehetünk olyasminek, mint amilyen esetek például Olaszországban mind gyakoribbak.
Nos, tolja a kerekes kosarat egy migráns, szép komótosan telepakolja, a kasszánál kirakosgatja a járszalagra, megvárja, míg a pénztáros összeszámolja az árukat, majd fizetés helyett közli: ő bizony menekült, és nem fizet. Miközben a szegény menekültnek nemegyszer láthatóan ki van tömve a tárcája bankjegyekkel. Hasonlóképpen járnak el a tömegközlekedési eszközökön, vonaton, buszon, metrón. És vajon mit tehet egy ellenőr, kalauz, gépjárművezető? Ha szembeszáll, akár késelést is kockáztathat. Ha érvényt akar szerezni az előírásoknak, még a migránssimogatókról is megkaphatja a magáét.
Nagy kár, hogy a nyugati értelmiségiek nem leveleznek Putyinnal, s hogy nem benne látják az európai értékek védelmezőjét, pedig izgalmas helyzet lenne, a kettős gondolkodás iskolapéldája. Mindazonáltal, ha így folytatják, ismét eljuthatnak oda, amit egyszer már Lenintől és Sztálintól megkaptak: a „hasznos idióták” kétségesen kitüntető címet. Ezúttal Sorostól és társaitól.
mho
Hunhír.info
