A vihar idején a velemiek nagy része önkormányzati kiránduláson, Szlovéniában járt.

A Velembe vezető úton hordalék, letépett ágak és levelek jelezték az úttesten, hogy nemrég ítéletidő lehetett. Érkezésünkkor Reményi Tibor elmondta: pillanatok alatt támadt fel a vihar. Majdnem húsz percig zuhogott az eső és a jég, előbb borsó, aztán cseresznye nagyságú szemekben. A kertjében a gyönyörű kardvirágokat lefektette, letördelte a paprika levelét, a szőlőszemek pedig már feketednek a jégveréstől. A teraszra is bevert a jég, a még ott levő palántákat összetörte és a szél a konyhába is beszórta a jeget.

– 79 éves vagyok, de ilyen vihart még nem láttam – magyarázza. – Felülről jött a szél, aztán hirtelen megfordult.

Tibor házát alig lehet megközelíteni: a Pókaföldi úton a hömpölygő víz olyan mély árkokat mosott ki, hogy terepjáróval is kihívás közlekedni.

Ahogy a Rákóczi utcában Horváth Miklós bevezet minket a kertjébe, a lugas alatt elhaladva szőlőbogyók ropognak a talpunk alatt: levelestől, ágastól szüretelte le őket a vihar, pedig már lassan érett volna az Izabella. Ő is úgy érzékelte, mintha forgószél lett volna: az Írottkőről jött úgy, hogy porzott az egész, aztán egyszer csak visszafordult. A kert hátuljában két sudár, 35 éves egészséges fenyőt derékba tört, a hatalmas germersdorfi cseresznyefát pedig gyökerestől szakította ki a földből.

– Két, két és fél mázsa finom cseresznyét szoktunk szedni róla – mondja a házigazda szomorúan, de azért azt hozzáteszi: hatalmas szerencse, hogy nem emberre és nem is a szomszéd újonnan épült műhelyére dőlt a fa. A kisebb fákról is leszórva a körte, az alma, a krumplinak csak a szára maradt.

A vihar idején a velemiek nagy része önkormányzati kiránduláson, Szlovéniában járt. Sokan bizonyára csak hazaérkezésük után szembesültek a vihar okozta károkkal.

vaol.hu

Hunhír.info