Már csaknem kilencven évvel ezelőtt is volt világraszóló teljesítménye a nemzeti összetartozásnak. Két magyar világhős 1931 forró nyarán, egészen pontosan július 16-án, támogatóik népes seregével együtt azt üzente a győzőknek, a brutális békediktátum ellenére élni akarunk, és magyarként akarunk élni. Endreszék akkor hazánkat képviselve számos iparilag és gazdaságilag jóval fejlettebb ország fiát utasították maguk mögé az óceánok légterét meghódító öldöklő versenyben.

.A nagy kaland ötlete a Kanadába kivándorolt volt repülőtiszt, Magyar Sándor fejében született meg, aki Lindbergh sikeres óceánrepülése után azon volt, hogy a magyarok is véghez vigyék és túlszárnyalják ezt a diadalt

Az első magyar óceánátrepülők, Endresz György pilóta és Magyar Sándor navigátor egykori hőstettükkel fényes diadalt arattak a levegőégben az országunkat megcsonkítók felett. Az évek során a nemzeti összetartozás jeles eseményévé emelkedett az első magyar óceánrepülés évfordulója.

Endresz György és Magyar Sándor az tették, amit Széchenyi tanácsolt: a ránk dobált kövekből lépcsőt építettek. Olyan időszakban mertek nagyot álmodni és merték a magyar nevet a magasba emelni, amikor az igazságtalan trianoni békediktátum következményeként az ország kifosztásával, területe kétharmadának elrablásával, horribilis összegű jóvátételfizetési-kötelezettséggel, valamint a megcsonkított anyaországba menekülő tízezrek ellehetetlenülő gazdasági helyzetével kellett megbirkóznia az akkori kormánynak. Azonban a nagy háború, az azt követő kártékony bolsevik diktatúra és a szétszakítottság ellenére is az 1930-as évek elejétől hazánk ereje napról napra látványosan gyarapodott. Endreszék úgy döntöttek, eljött az ideje, hogy ők ezt a maguk módján használják is. Hittek a régi római mondásnak, mely szerint „csüggeteg emberek még soha nem állítottak diadalmi emlékművet”. Az álmok álmodóinak a nemzetközi politikai körülmények miatt még szembe kellett nézniük a honi repülést oktalan büntetésként padlóra küldő antant-intézkedésekkel is. Ezért kimondottan csattanós válasznak ígérkezett a régen tépő balsorssal és ellenségeinkkel szemben a magyar óceánrepülés merész vállalkozása.

A nagy kaland ötlete a Kanadába kivándorolt volt repülőtiszt, Magyar Sándor fejében született meg, aki Lindbergh 1927. évi sikeres óceánrepülése után minden igyekezetével azon dolgozott, hogy a magyarok is véghez vigyék és túlszárnyalják ezt a diadalt. Az álmok megvalósításához azonban kitartó és szívós munkára, továbbá a nemzeti összetartozás valódi erejére volt szükség, hogy a személyi és a műszaki, valamint nem utolsó sorban a pénzügyi feltételek egyidejűleg jelen legyenek. Magyar Sándor a barátját, Endresz György főhadnagyot kérte föl az óceánrepülés pilótájának, míg jómaga a navigátori feladatokat vállalta. A Magyar Aero Szövetség pedig hivatalosan is megbízta Endreszt az óceánrepülés feladatának végrehajtásával, továbbá bekapcsolódott a műszaki és technikai előkészítés megszervezésébe. Éppen jókor, ebben az időszakban lépett a színre lord Rothermere angol sajtómágnás, aki tízezer dollár jutalmat ajánlott fel az eredményes óceánrepülést végrehajtói számára, továbbá magára vállalta Endresz György és társai amerikai útjának költségeit. Elévülhetetlen érdeme, hogy az ő javaslatára kapta az óceánt átrepülő Lockheed Sirius típusú gép a Justice for Hungary, vagyis Igazságot Magyarországnak nevet.

Azonban még mindig hiányzott az óceán repülésre alkalmas gép megrendeléséhez szükséges összeg. Ennek előteremtése Szalay Emil nevéhez fűződik, aki az Egyesült Államokban korábban letelepedett húsipari szakmunkásból virsligyárat működtető nagyvállalkozóvá nőtte ki magát. A nemes cél érdekében föláldozta mintegy huszonötezer dollárnyi mozgósítható vagyonát. Ma nagyítóval keresve sem találunk olyan ellenzéki politikust, aki tehetős vállalkozóként vagyonának akár csak töredékét is fölajánlotta volna valamilyen közösségi cél megvalósítására. Szalay mindent e cél alá rendelt: teljes vagyonát, rangját, becsületét. A valódi nemzeti összetartozás ékes bizonyítéka volt ez az adomány, így élete küldetéssé és szolgálattá nőtte ki magát. Ezzel a tettével magasra tette a mércét, olyan példa és minta ez, amely minket is kötelez. Két szót üzent és üzen ma is a Föld bármely pontján élő nemzeti- polgári, keresztény értékeket való magyaroknak: összetartozunk és megmaradunk!

A történet szerint aztán egyszerre csak felbukkantak a segítők, jöttek hívás és könyörgés nélkül. A gyakorlati előkészítéshez szakemberek érkeztek a legjobbak között számon tartott Bánhidi Antal mérnök és repülőgép-konstruktőr, sportrepülő, valamint Czapáry Jenő alezredes és Grosschmid István személyé­ben, akik a Magyar Aero Szövetség részéről delegált szakértők voltak. Tehát a nemzeti összetartozás már ezzel is diadalt aratott, együtt volt minden szükséges feltétel a sikerhez és a bravúrt már ismerjük. A kanadai Új-Fundland-szigetének Harbour Grace városából Endreszék 1931. július 15-én nekivágtak az Atlanti-óceánnak, majd július 16-án mintegy huszonhat órányi viszontagságos repülés után néhány kilométerrel Budapest előtt Felcsút és Szár határában, az üzemanyag-ellátás megszűnése miatt kényszerleszállást végrehajtva egy kukoricás szélén épségben földet értek. Teljesítményük egyedülálló volt a maga nemében, annak ellenére, hogy huszadikként hajtották végre a sikeres óceánrepülést. Ugyanis három világrekordot is megdöntöttek. Először: 13 óra 50 perc alatt repülték át az Észak-Atlanti-óceánt, előttük 15 óra 48 perc volt a legjobb idő. Másodszor: az övék volt a legnagyobb átlagsebesség, 250 km/óra. Harmadszor: Amerikából Európa belsejébe repülve olyan messzire, mint ők, senki sem jutott el.

Ne legyenek kétségeink afelől, hogy készülődésük a nagy útra egyáltalán nem volt dia­dalmenet. Nem csak az előttük tornyosuló technikai és anyagi nehézségek miatt, hanem még inkább az irigyeik keltette ellenséges nemzetközi hangulat okán. Ellenséges nemzetközi politikai hangulatnak most sem vagyunk híján. Csupán csak azért, mert mindörökké kitartunk az egy nemzethez tartozás valós idejű, megbonthatatlan, kikezdhetetlen, határok nélküli, a történelem valósága által determinált eszméjénél. Ugyanígy kitartunk amellett is, hogy ami igazságtalan volt valaha, az is marad az idők végeze­téig. Ezért van az, hogy ahogyan a lopott pénz égeti az ember zsebét, úgy nyugtalanítja a szlovákokat és a románokat pusztán az a tény, hogy a magyar kormány 2020-at a nemzeti összetartozás évének nyilvánította. Vajon mi közük van ehhez a súlyosan kisebbségi komplexusos szomszédoknak? Megint kiderült, hogy a politikai arroganciának nincs határa. Honnan veszik a bátorságot, hogy beleszóljanak a magyarság belügyeibe, sőt, még kisebbségvédelemből is kioktassanak bennünket?

Mindezzel színt vallottak és egyértelművé tették, hogy számukra nem kívánatos az a folyamat, amely szerint a szétszakítás és a szétszóratás után a nemzetegyesítés és a nemzetépítés korszaka indult el a magyarság életében. Azonban soha ne tévesszük szem elől, a Szentírás szerint a nemzetek határait a Teremtő jelölte ki és nem a békeszerződések. A végső szót a Jóisten fogja kimondani.

Endreszék akkor hazánkat képviselve számos iparilag és gazdaságilag jóval fejlettebb ország fiát utasították maguk mögé az óceánok légterét meghódító öldöklő versenyben. Közös örökösei vagyunk Endreszék világraszóló teljesítményének, és mindannak, amit őseink itt, a Kárpát-medencében és világszerte a kultúra, a tudomány, a gazdaság és a sport területén letettek az asztalra. Legyünk büszkék rá, őrizzük meg, de mindenekelőtt tegyük hozzá a magunk részét is!

Petrin László
A szerző jogász
mho

Hunhír.info