30 esztendő. Történelmi relációban egy piciny időszak. A ma élő embernek megélni és átélni viszont egy nagy korszak. Persze minden viszonylagos. Az előtte lévő 25 év van akinek borzalom, van aki belepusztult, van aki belenyomorodott, van akinek egy helyben való topogás, másoknak éppen nagyszerű, megint másoknak az igazságtalanságok döbbenetes folyama és megint másoknak az érdemtelen Kánaánban való dúskálás “unortodox” “jogfolytonossága”.

(Legalább is Európa e szerencsétlenebb szegletében).

Talán legtöbbünk életében, hogy egyáltalán eljutottunk idáig, a legnagyobb szerepet az játszotta, hogy mindent a munkánkkal, az Isten-adta eszünk tisztességes felhasználásával és gerincünk egyenességével szereztünk meg.

Amit veszítettünk az nem a gerincünk instabilitásából, hanem a Biberachok, a Haynauk, a Rákosik, a Kádárok és egyéb gonosztevők és utódaik jellemhiányából fakadt, ami sajnos generációk gondolkodásmódjának elkorcsosulásához és teljes szellemi süket-némaságához vezetett. Mert voltak és sajnos vannak, akik megölték a generációk lelkét és értékrendjét.

“A gonoszság elhatalmasodásával sokakban kihűl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.”
Ez égi vigasz, de földinek is beválik, ha kitart az ember.

facebook

Hunhír.info