Volt cionista a cionista világmozgalom tagjaként, volt kommunista a Magyar Dolgozók Pártjának, majd a Magyar Szocialista Munkáspárt reménységeként, volt Lukács György tanítványa, aki 1919-ben népbiztosként ártatlan embereket gyilkoltatott, volt szenvedő emigráns Aczél György kedvenceként, mivel ő kaphatott a férjével azonnal kék útlevelet 1977-ben, amikor még senki.
Mindig volt külföldön munkája, taníthatott egyetemeken, nem fenyegették meg emiatt itthonról, s amikor a rendszerváltás hajnalán hazajött, harcos liberálisként mutatkozott be az SZDSZ oldalán, azóta is ehhez tartja magát.
A múltja sem patyolatfehér, de a jelenben is mindig tesz valamit, amivel mocskolhatja szülőföldjét, amivel sározhatja azokat a magyar ikonokat, akik – vele ellentétben – valóban számítanak.
Az 1957-ben megjelent, Az erkölcsi normák felbomlása – Etikai kérdések Kosztolányi Dezső munkásságában című tanulmányában megbélyegezte Kosztolányi Dezső munkásságát, kimutatta benne a dekadens polgári erkölcs megnyilvánulási formáit. A hanyatló erkölcsű, dekadens, nihilista polgári osztály írójának nevezi. Könyvével, szellemiségével sokat ártott Kosztolányi megítélésének. Heller azonban ma már nem vállalja a Kádár-korszak hajnalán született művét.
De az ilyen karriertől és anyagiaktól vezérelt, elvakult kommunista ideológusok, a liberális kánon vezető filozófusai miatt tették a magyar irodalomban, kultúrában lehetetlenné a többi között Herczeg Ferencet, Márai Sándort, Sinka Istvánt, Nyírő Józsefet, Wass Albertet, Kós Károlyt, Hóman Bálintot. Könyveiket másokkal együtt tiltólistára tették, és csak a rendszerváltás éveiben oldódott fel ez a zárlat. Többen akadémiai tagságukat még poszthumusz sem kaphatták vissza.
Kapitális hazugságai mindent felülmúlnak. Svédország, Brüsszel és Németország után most Spanyolországot találta meg. A zsarnokság, ami Európa szívében születik – ez volt Heller Ágnes spanyol nyelvű írásának a címe, ami az El País nyomtatott kiadásában jelent meg néhány napja. Erről a HVG adott hírt. Heller többször több helyen kifejtette már – az utolsók között magyarul is, 2017-ben az Élet és Irodalomban –, hogy „Magyarországon ma zsarnokság van. Egy zsarnok uralkodik felettünk – akárminek nevezzük is“. Most Heller azt írja a spanyol lapban, hogy Orbán illiberális rendszerét sokan sokféleképp próbálták már leírni, fasizmus, autokrácia, maffiaállam, szupernacionalizmus, de a filozófus szerint itt valami újjal állunk szemben. Ezért használta ő a zsarnokság szót, vagyis türanniszt.
Végül spanyol olvasóit azzal fárasztja, hogy a zsarnokok és a zsarnokságaik mindig elbuknak. De az még nem látszik, hogy ez mikor jön el, illetve az is kétséges, hogy milyen állapotban lesznek a magyarok, amikor újra kell kezdeniük – fejti az álmot Heller. Figyelik? A szavahihető megmondó ember túllép minden határon, és nekiáll (le)minősíteni a magyarokat. Milyen állapotban lesznek? Azaz még gyengeelméjűeknek, frusztráltaknak meg vakoknak is gondol minket. De csak addig, amíg a hasonszőrüeket, a liberálisokat, a quislingeket, a labancokat, az idegen érdekeket képviselő hazátlanokat nem fogjuk bejuttatni a hatalomba.
Remélem, ehhez a magyarok többségének lesz néhány szava!
Mindenesetre ez a hölgy a hosszú élete során Rákositól Kádárig, Kádártól Grósz Károlyig, Antalltól Hornig, Medgyessyig, Gyurcsányig, Bajnain át Orbánig, azaz napjainkig mikor szolgálta a hazáját, mikor védte meg, mikor állt ki Magyarország mellett? Az emlékezet nem tud ilyenről.
Eszmetársai a nemzetellenességet már hagyományként folytatják: Újhelyi, Gyurcsány, Jávor, Dobrev, Szabó Tímea, Bangóné és a többi „anyaszomorító” a szégyenérzet nélkül szolgálják a nyílt társadalom, a multikulturalizmus, a bevándorláspártiak és a globális háttérhatalom érdekeit. Heller és elvtársai megalapoztak nekik.
(Flag/Stefka)
Hunhír.info