…Sokáig nem értettem, mit is jelent valójában az a kifejezés, hogy valaki a fél karját adná valamiért. Aztán amikor az egyik gyerekünket komoly baj érte, és én azt éreztem, hogy bármit megtennék, ha átvehetném tőle a fájdalmát, a terheit, akkor megértettem. Akkor azt gondoltam, hogy odaadnám bármelyik karomat, ha tudnék segíteni…

Az anyákat ünnepeljük

A köldökzsinór az isteni teremtés csodái közé tartozik. Ez köti össze a gyermekeket édesanyjukkal egy életen át. Vigyázzunk rá!

– Mi a baj, Anyu? – kérdezte Kata az egyik este, amikor szokásunkhoz híven bekuckóztam mellé az ágyba. Nem gondoltam, hogy ennyire látja rajtam a fáradtságot, gondterheltséget. Nehéz napok voltak mögöttem, sok bosszantó apróság, bonyodalmak, amikkel vesződtem, kérdések, amelyekben nehéz döntést kellett hoznom.

– Ennyire észreveszed, hogy valami nincs rendben velem? – kérdeztem vissza.

– Hát persze, hogy észreveszem. Tudod, van az a köldökzsinór, ami akkor kötött össze bennünket, amikor még a hasadban voltam. Az a köldökzsinór még most is itt van közöttünk, csak nem látszik. De mindig éppen olyan hosszú, amilyen hosszúnak lennie kell – világosított fel Kata, én pedig azt éreztem, hogy igen. Ezért éri meg, ezért jó anyának lenni.

Minden születés egy csoda. Ahogy a fogantatás is. Az, hogy két emberi sejtből új élet sarjad, hogy ez az élet utat követel magának, fejlődik, gyarapszik, majd lesz egy önálló egyéniség, valaki, akiben ott van az édesanyja és az édesapja, mégis több, mint ők ketten összegyúrva. Valami egyszeri és megismételhetetlen.

Amikor az édesanyákat ünnepeljük, az életet ünnepeljük. Azt, hogy két ember igent mondott az életre, hogy egy nő vállalta egy új élet kihordását, világra hozatalát, s a szülők a gyermek felnevelését. Ünnepeljük a felelősségvállalást, az áldozatot, a lemondást, az elköteleződést, a szeretetet.

Sokáig nem értettem, mit is jelent valójában az a kifejezés, hogy valaki a fél karját adná valamiért. Aztán amikor az egyik gyerekünket komoly baj érte, és én azt éreztem, hogy bármit megtennék, ha átvehetném tőle a fájdalmát, a terheit, akkor megértettem. Akkor azt gondoltam, hogy odaadnám bármelyik karomat, ha tudnék segíteni. Idővel persze rájövünk, hogy azzal segítünk igazán, ha nem akarjuk minden fájdalomtól, minden csalódástól megóvni a gyerekeinket, inkább megtanítjuk őket élni, elviselni, tűrni, küzdeni, szeretni. Ezzel sok esetben többet adhatunk.

A köldökzsinór az isteni teremtés csodái közé tartozik. Segít táplálni az édesanya testében fejlődő kisbabát, hossza lehet ötven centiméter, de akár egy méter is. A köldökzsinór a magzat szívverésének ritmusában dobban, és még a születést követően is pulzál egy ideig. Aztán elvágják, de lélekben megmarad. Ez köti össze a gyermekeket édesanyjukkal egy életen át. Vigyázzunk rá!

Isten éltesse az édesanyákat!

Novák Katalin – MHO

Hunhír.info