Furcsák vagytok ti magyarok, a vereségeiteket ünneplitek – szokta mondani amerikai származású barátom. Ilyen a magyar történelem. De van egy nagy győztes, akiről alig esik szó: Bocskai István, akit ezen a napon választott fejedelemmé 1605-ben a szerencsi országgyűlés. Leghűségesebb támogatóit, a hajdúkat a feudális hatalom alól kivonva letelepítette (megjutalmazta) az Alföldön, így jöttek létre a hajdú városok.

Szóval igaza van ennek az amerikainak, hiszen II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos és a szabadságharcuk elbukott, akárcsak 1956 is. A győztesek közül egyedül államalapító Szent István királyt ünnepeljük. Pedig a magyar történelem bővelkedik sikerekben is, egyébként nem lennénk itt a Kárpát-medence közepén már 1100 éve. Muhi, Mohács mellett többet kellene foglalkoznunk, erőt merítenünk a győzelmekből. Erre lenne kitűnő példa Szent László, Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás, vagy éppen Bocskai István.

Az általa vezetett szabadságharc sikerrel zárult. Nem csak legyőzte a Habsburgokat, hanem a Bécsi békében biztosította Erdély függetlenségét, a magyarországi rendek jogait és a vallásszabadságot. Sőt, még gyarapította is Erdélyt!

Leghűségesebb támogatóit, a hajdúkat a feudális hatalom alól kivonva letelepítette (megjutalmazta) az Alföldön, így jöttek létre a hajdú városok. Mértékletes volt, a realitás alapján döntött, amikor békét kötött (s egyben visszautasította a török koronát), s megteremtette Erdély későbbi aranykorának alapjait.

Katolikusként mondom, nem csak a reformátusok lehetnek rá büszkék, hanem minden magyar. A magyarság elismerése is egyben, hogy Genfben, a reformáció emlékművén elhelyezték szobrát olyan nagyságok mellett, mint Kálvin vagy Oliver Cromwell.

Kazy világa – facebook

Hunhír.info