A Muhi csatában az összes templomos lovag teljesítette esküjét, élete árán is védte a királyt. Ennek köszönhető, hogy sikerült IV. Bélának elmenekülnie az 1241-ben ezen a napon kezdődött csatából és a tatárok kitakarodása után második országalapítóként újjá építette hazánkat.
Mint Arany János walesi bárdjai, valamennyi templomos lovag és Kálmán herceg, Ugrin érsek katonái bátran vállalták a halált. Önfeláldozásuk meghozta gyümölcsét, ugyan a sereg elpusztult Muhi térségében (a Bükkszentkereszt szomszédságában lévő Lófőtisztáson is volt egy kisebb csata az üldöző tatárok feltartóztatására), de a király életét sikerült megmenteniük.
Ők a mi névtelen hőseink. Sőt, nyugodtan mondhatom ismeretlen hőseink, néhány hőst leszámítva nem csak a nevüket nem tudjuk, de a magyarok döntő többsége még az egykori létezésükről, cselekedeteikről sem tud. Pedig nem kis bátorság, fegyelem és elszántság kellett ahhoz, hogy a gyáva, de hasznos futás helyett a harcot, a biztos halált válasszák a királyért, az országért.
Tettük a Thermopülát védő spártaiakhoz mérhető. Csak még a görögöket az egész világ ismeri a lovagokról még a magyarok is alig tudnak… Változtatni kellene ezen! Akár egy igazi, romantikus lovagregénnyel, filmmel.
Muhi, Lófő tisztás hősei mit üzennek a mának? Itt fekszünk, vándor vidd hírül a magyaroknak, megcselekedtük, amit a haza megkövetelt! Dicsőség a hősöknek! Ha te is így gondolod, add jelét!
Kazi világa
Hunhír.info