1913-ban a budapesti Pázmány Egyetem diákjainak 34,1 %-a és a Műegyetem diákjainak 31,9 %-a volt izraelita, a teljes lakosságban elfoglalt 6,2 %-os arány mellett. Az első világháború végére a zsidók lakosságbeli 6 %-os arányához képest a zsidó egyetemisták aránya 36 % fölé emelkedett. Azaz, egy zsidónak hatszor akkora esélye volt bekerülni egy egyetemre, mint egy nemzsidónak.
Az 1920/XXV. törvénycikk, azaz a numerus clausus-törvény a megoldást kvóta bevezetésében látta, méghozzá pozitív diszkrimináció képében:
„Az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó” hallgatók arányának lehetőleg el kellett érnie az adott „nemzetiség, vagy népfaj országos arányszámát, de legalább (…) annak kilenctizedrészét”.
A történettudományi mainstream ezt a törvényt antiszemita törvénynek, a Holokauszt szellemi előkészítésének láttatja; az első zsidótörvénynek, noha pl. a budapesti orvostudományi egyetemre ugyancsak a felvételi keretszámok korlátozása miatt egyáltalán nem vettek fel nőket, egészen 1926-ig. Mégsem hívják a törvényt az első nőtörvénynek.
Ha már a nők szóba kerültek: ugyanaz a baloldali, liberális, az egyenlőtlenség ellen küzdő mozgalmárok, akik az angolszász országokban a diverzitás zászlóvivői, női kvótát is szükségesnek tartanak. Magyarországot elmarasztalták, mert az Országgyűlésben a nők aránya 11,6%, és ezzel a „világrangsorban” a 148. helyen állunk. Újabb harci terep, ahol nem a rátermettségnek, hanem a születés révén kapott biológiai jellemzőknek kellene eldöntenie, hogy valaki pozícióhoz juthat-e.
Magam semmilyen elvi vagy logikai különbséget nem vagyok képes felfedezni az angolszász felsőoktatásban a diverzitás érdekében alkalmazott pozitív diszkrimináció és az 1920-as numerus clausus között.
Mind a kettőnek az a lényege, hogy a rátermettséget, a teljesítményt felülírhassák a születéskor kapott biológiai-etnikai jellemzők, a lakosságban elfoglalt számaránynak megfelelően.
Számomra felfoghatatlan, hogyan képesek magukat baloldalinak vagy liberálisnak tekintő emberek támogatni az egyiket és elítélni a másikat.
(NeoKohn) – Sebes Gábor ( önkormányzati képviselő, publicista.)
Hunhír.info
