Az elmúlt napok legszórakoztatóbb bejátszása nem a Bosszúállók új epizódjának előzetese volt, hanem amikor a székely szabadság napján a Tordai, Szél Bernadett, Cseh Katalin trió a Kínai Népköztársaság nagykövetsége előtt zászlóval a nyakában szerencsétlenkedett, s pedánsan felfújkálták a betonra: Free Tibet

Én mondjuk ezekért az ilyen-olyan napokért nem vagyok oda. Miért kéne bármilyen napon mást tenni az embernek? Ha egyébként nem tesz meg valamit az ember, pont azon a kijelölt napon mitől lenne hiteles? Ha meg a többi napon is úgy él és cselekszik valaki, akkor minek kiemelni? Senki soha semmit nem ért el a történelem folyamán semmiféle „napokkal”. A hidegháború időszakában – még a kétpólusú világ alatt – létezett a rab népek hete, s a Szabad Európa Rádióban hangosan sajnálták a megszállt közép-európai meg balti népeket – legfőképp Gallicus tudott jó ízesen odamondogatni a szovjet birodalomnak –, aztán 90-ben meg nem tudták kezelni a helyzetet, és szinte a szemöldöküket ráncolták, hogy mire ez a fene nagy sietség, önállósodás és hát ugye a status quo.

„Te ezen és ezen a napon rágógumiztál?” Efféle hatásvadász fejmosásra alkalmasak általában ezek a különféle napok. Hogy a székely szabadság napján csinálták, az így az én szememben mindössze csak egy súlyosbító körülmény.

Na ezek imádnak tüntetni, de természetesen nem a magyar érdek ügyében. Ők most is Tibetért tüntetnek.

Falra mászok az ilyesmitől.

„Free Tibet”. Ez a szlogen éppoly nyálas tömegcikk, éppoly tét nélküli lázadásipari termék, butikforradalmiság, mint a Che Guevara-póló meg a bekarikázott A betűs baseballsapka a rockervagyoklazadok.com nevezetű netes oldalról.

Nem hinném, hogy Tibetért bármit lehet tenni tüncikkel, de ha lehetne is, most őszintén, mi közünk hozzá? Miért kéne ezért egyetlen villanykörtét is fölöslegesen égetni, és egyetlen magyar köztéren is pocsékolni a beton kopását, fogyasztani a festékeltávolító szereket vagy feltartani a forgalmat?

Egy magyar embernek pár Tibet-tünciző hülye miatt esetleg hirtelen fékeznie kell, ezzel használódik, kopik a fékje, az autógumija, a cipőtalpa, icipicivel több benzint fogyaszt, egy derék magyar édesanya meg három és fél perccel később ér az óvodába a gyerekéért, miáltal lekési a kedvenc sorozatát.

Már itt nem éri meg! Már ez is túlságosan nagy veszteség, túlságosan nagy ár a magyarságnak.

Mi közünk Tibethez?

Éppúgy, ahogy Palesztinához sincs az égvilágon semmi közünk. Ettől a palesztin kendős giccsparádétól is konkrétan viszketést kapok.

Teszek én Palesztinára. (Szögezzük azért le, palesztin nép nem létezik, arab, azt annyi). Mindenki oldja meg, intézze a saját sorsát. Nem ránk tartozik. Nekünk se old meg senki semmit a világon.

(Hozzátenném csak úgy zárójelben, szeretne valaki a szomszédjának egy palesztin családot? Na, ugye…)

Ismer valaki példát arra, hogy egy tibeti egy reggel így kiáltott volna fel: „Ej, de hát a kárpátaljai magyarok helyzete nem túl rózsás, és a csángóknak máig nem megoldott a magyar nyelvű misézése. Nosza, tüntessünk!”

Van erre példa?

Ahogy semelyik harmadik világbeli, vagy „illik sajnálni” náció és érdekképviselet tagja sem szervez felvonulást az ukrán sorozások ellen.

Mert miért is tenné?

Igazság szerint komplett idiótának nézném bármelyiket, ha ilyennel állna elő. Ahogy a hazai haladár ellenzéket is annak tartom. S hogy mindezt a székely szabadság napján teszik, az meg annyit jelent, hogy nemcsak idióták, hanem még pofátlan gazemberek is.

888 hu

Hunhír.info