…A New York Times néhány éve azt is megszellőztette, hogy az afgán elnök testvére a CIA hallgatólagos jóváhagyásával, sőt alkalomadtán aktív támogatásával közvetlen irányítója az évi tízmilliárd dolláros nagyságrendű kábítószer-kereskedelemnek. A CIA számára egyébként nem ez lenne az első eset, hogy globális következményekkel bíró illegális kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos „fedett” műveleteket támogat, vagy akár aktívan szervez is…
Akkor még senki nem nagyon értette ezt a jellegzetes ázsiai észjárással megfogalmazott mondatot, ma már talán lassan kezdjük megsejteni, mire is gondolhattak. Történelmének leghosszabb háborúja után ugyanis teljes vereséget szenvedve vonul ki a világtörténelem legerősebb hadserege a világ legszegényebb országából. Ha megvonjuk e hosszú háború mérlegét, az Amerikai Birodalom számára a „számla” eddigi összege meghaladja a százmilliárd dollárt, meghalt nagyjából százezer afgán, és ötezer felett van a megszállók emberéletben elszenvedett vesztesége.
Bár a terrortámadások a háttérben elkezdődött tárgyalások nyomán abbamaradtak, de az elmúlt csaknem két évtized során több mint kétezer terrortámadás zajlott le, és az elmúlt hét évben exponenciálisan emelkedett az így kioltott életek száma.
A megszállás kezdetétől több mint kétmillióan hagyták el az országot, napjainkban az afgánok adják az Európába özönlő „bevándorlók” egyik legjelentősebb csoportját. Szóval, ha volt tökéletesen kudarccal végződő projektje az Egyesült Államoknak, akkor ez aztán valóban az.
Tegyük mindjárt hozzá, hogy mostanáig is csak nagyjából tízezer fős NATO-kontingens volt már csak ott jelen, egyetlen feladatuk a megszállók „arcmentése” volt, vagyis „látványtechnikailag” kell demonstrálniuk a győztes Nyugat vitathatatlan fölényét, a beavatkozás sikerét.
És akkor most, ennyi „jó hír” után próbáljuk egy kicsit a dolog mélyebb rétegeit is megszemlélni. Talán onnan lehetne kezdeni, hogy amikor Steve Bannon menesztésével az utolsó olyan meghatározó személyiség is távozott Donald Trump környezetéből, aki még talán adott némi reményt arra, hogy hihető legyen, ha az elnök, még ha a vártnál sokkal nehezebb feltételek között, és sokkal nagyobb ellenszélben is, de véghezviszi eredeti programját, mindenki tudta, hogy valami történni fog.
És történt is: az elnök először jelentősen növelte az afganisztáni csapatkontingenst, és a jelek szerint csak egy hosszú tanulási folyamat nyomán jutott el az eredetileg Bannon által sugallt jelenlegi megoldásig. Ha e drámai fordulat hátterét is megpróbáljuk megérteni, még annál is sötétebb kép bontakozik ki előttünk, mint amilyennek eddig véltük mindazt, ami ott történik. Az amerikai megszállás egyik fontos célja ugyanis 2001-ben az volt, hogy a tálibok leverésével véget vetnek annak a pusztító folyamatnak, amely Afganisztánt a világ egyik legfőbb kábítószerközpontjává tette.
A 2001 előtti évtized során Afganisztán adta a világ máktermelésének háromnegyedét, és ennek döntő többsége végül heroinként került a nyugat-európai, de főként amerikai kábítószer-fogyasztókhoz. Nos, a számok önmagukért beszélnek: míg 2001-ben az afgán ópiumtermelés nagyjából 185 tonna lehetett, két évvel később már 3400 tonna volt, és most, 17 év elteltével Afganisztán már nem a 75, hanem több mint 90 százalékát adja az ópium, morfin és heroin alapját képező máktermelésnek.
Az is kiderülni látszik, hogy az amerikai hadsereg nemcsak hogy nem számolta fel a végtelen mákmezőket, hanem éppen ellenkezőleg, azok legfőbb őrzőjévé vált. A megszálló amerikai hadtest egyik tábornoka meghökkentő módon egyértelművé is tette egy nyilatkozatában, hogy a felszámolás lényegében lehetetlen.
Méghozzá azért – hangzott az indoklás –, mert a máktermelés olyan mértékben része az afgán nép kultúrájának, hogy minden, a felszámolására tett kísérlet minden elképzelhetőnél nagyobb ellenállást, akár össznépi felkelést váltana ki az afgán vidéki lakosság részéről, és a nagyvárosokon kívüli térben amúgy is igen nehéz helyzetben lévő megszállók ezt nem kockáztathatják.
A New York Times néhány éve azt is megszellőztette, hogy az afgán elnök testvére a CIA hallgatólagos jóváhagyásával, sőt alkalomadtán aktív támogatásával közvetlen irányítója az évi tízmilliárd dolláros nagyságrendű kábítószer-kereskedelemnek.
A CIA számára egyébként nem ez lenne az első eset, hogy globális következményekkel bíró illegális kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos „fedett” műveleteket támogat, vagy akár aktívan szervez is. Ugyanez történt a vietnami háború idején az „arany háromszögben” és a nicaraguai intervenciójuk során is. Akkor ezt a lelepleződés után a kommunizmus elleni világméretű küzdelem kikerülhetetlen elemének minősítették. Erre ma elég nehéz lenne hivatkozni, mint ahogy a terrorizmus elleni világméretű háborúra is. És ha mindehhez azt is hozzátesszük, hogy az elmúlt évtized folyamán Amerikában megkétszereződött az ópiumalapú kábítószerek fogyasztása, valamint hogy a drogtúladagolásból származó halálesetek száma most már magasabb, mint a lőfegyverrel elkövetett gyilkosságoké és a halálos közlekedési baleseteké együttvéve, akkor érthetjük csak meg igazán a dráma mélységét.
mho
Donald Trump az elmúlt év során ennek kapcsán „national emergency”, nemzeti szükségállapot meghirdetését helyezte kilátásba, most pedig az Afganisztánban állomásozó amerikai csapatkontingens teljes kivonásától reméli a helyzet javulását. A britek és az oroszok (ez utóbbi cári Oroszországként és Szovjet- unióként egyaránt) már megtapasztalhatták, hogy az Afganisztán tartós megszállására és folyamatos sikeres ellenőrzésére tett minden kísérlet hiábavaló. Nagy valószínűséggel ezt tanulja meg most az Amerikai Birodalom is. Mi meg azt, hogy talán nem teljesen reménytelen az a küzdelem, amelyet az emberségesebb létért folytatunk.
Hunhír.info
