Koszorúzással emlékeztek a 100 évvel ezelőtt elhunyt Ady Endrére a költő sírjánál a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, vasárnap Budapesten. 2019-et Ady-emlékévvé nyilvánították. A Nemzeti Örökség Intézete és a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) közösen emlékezett meg a költőre: együttműködési megállapodást született a két szervezet között a magyar irodalom nagyjai emlékének ápolására.
Ady Endre az egyik legnagyobb magyar költő, sírjánál halála után 100 évvel is jogosan lehet mondani, hogy él, és élni fog” – mondta a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója, Radnainé Fogarasi Katalin, a költő 2001 óta védett síremlékénél.
Radnainé Fogarasi Katalin hozzátette, hogy a Fiumei úti Nemzeti Sírkert nem csupán temető,
hanem a magyar kultúra olyan helyszíne, amely korszakokat, művészeti ágakat és műfajokat egyesít magában.
A Nemzeti Örökség Intézete és a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) közösen emlékezett meg a költőre: együttműködési megállapodást született a két szervezet között a magyar irodalom nagyjai emlékének ápolására.
Az Országgyűlés kulturális bizottságának alelnöke, L. Simon László (FIDESZ) a megemlékezésen elmondta, hogy Ady Endre a gondolkozás és az érzés költészetével szemben az ösztön költészetét írta. Az alelnök azt is hozzátette, hogy értelmetlen napjainkban Ady Endre szemére vetni életformáját, emberi gyarlóságait, közéleti megnyilvánulásait, téves politikai ítéleteit; hiszen nem személyes életútja, hanem elementáris erejű költészete példa az utókor előtt.
Ady Endre egy elszegényedett köznemesi család sarjaként született Érmindszenten 1877. november 22-én. Középiskolai tanulmányaitNagykárolyban és Zilahon végezte, Debrecenben jogot hallgatott, majd 1898-ban újságírónak állt, és a függetlenségi párti Debrecen című lapnál kezdett dolgozni. Debrecenből Nagyváradra költözött és a Nagyváradi Naplónak kezdett el írni. Közben megjelennek verses kötetei is.
1903-ban megismerkedik a Párizsból hazalátogató Brüll Adéllal, aki a gazdag kereskedő, Diósy Ödön felesége volt akkor. Az asszony a költő múzsájává válik, és Ady csak Lédaként ír róla. Viszonyt folytatnak, amelyről versek is születnek, kiváltva ezzel többek között az egyház felháborodását. Az olvasóközönséget azonban lenyűgözik a szenvedélyes versek.
Ady 1904 és 1912 között nyolcszor járt Párizsban: a francia főváros pezsgése teljesen magával ragadta a költőt, aki onnan tudósította a Budapesti Naplót. Abban a nyolc évben több mint ötszáz cikke és sok verse jelent meg az újságban, köztük az egyik leghíresebbel, a Párizsban járt az ősz-szel. Kapcsolatuk azonban 1912-re megromlott, és szakítottak.
Ady akkor már a Nyugatnál dolgozott és az Elbocsátó szép üzenet című versével mondott búcsút Lédának.
A köztudatba igazán akkor került, amikor megjelent az Új versek című kötete, majd nem sokkal később publikálták a Vér és arany című verseskönyvét. A költő időközben kezdi megsínyleni a bohém életmódját: 1909-től rendszeresen kezelik szanatóriumban. Ady 1914-ben találkozott az akkor húszéves Boncza Bertával, akivel 1911 óta levelezett. A következő évben, a lány apjának tiltása ellenére összeházasodtak. Verseiben fiatal szerelmét Csinszkának nevezte el.
Az őszirózsás forradalom kitörésekor elhatalmasodott a költőn a vérbaj olyannyira, hogy amikor az újonnan létrehozott Vörösmarty Akadémia elnökévé választották, beszédét Hatvany Lajosnak kellett felolvasnia.
1919. január 27-én halt meg Budapesten, koporsóját a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel, és a nemzet halottjaként temették el.
Halálának 100. évfordulója alkalmából 2019-et Ady-emlékévvé nyilvánították.
mti
Hunhír.info
