A kormány a Nagy Imre-szobor eltávolítását azzal indokolta, hogy a cél a második világháború előtti állapotok visszaállítása a Kossuth téren és környékén. Ha valóban így áll a helyzet, akkor nem maradhat helyén a 45 éves szovjet megszállásra emlékeztető Szabadság téri obeliszk sem, amely három évtizeddel a “rendszerváltozásnak” nevezett hatalomátmentés után is tízezrek megerőszakolását, százezrek elhurcolását és milliók elnyomását hirdeti a főváros szívében.

Ha Orbán Viktornak volt “bátorsága” az éj leple alatt, titokban elvitetni Nagy Imre szobrát, akkor az a minimum, hogy teljesíti a Jobbik másfél évtizedes követelését, amely katonai temetőbe vagy szoborparkba szállítaná azt az obeliszket, amelyet 2006-ban egyszer már majdnem elsöpört a népharag. A javaslatunkra újjáépülő nemzeti vértanúk emlékműve mellett, Trianon századik évfordulójához közeledve ily módon az ereklyés országzászló is újra méltó helyére kerülhetne.

Az orosz fél “érzékenységével” természetesen számolni kell, de Orbán Viktor ennél jóval fajsúlyosabb vitákban is hirdetett már szabadságharcot Brüsszellel, ha saját pártállami törekvéseit, politikusbűnöző haverok bujtatását vagy a szédületes iramú korrupciót kellett kimagyarázni. Bár a Fidesz megtűri, sőt, vezető pozícióba ülteti saját volt kommunistáit, és következetesen elszabotálja az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalát, talán egy ilyen szimbolikus ügyben van remény a jobb belátásra.

Annál is inkább, mert egykori országgyűlési képviselőjük, az 1956-ban halálra ítélt Wittner Mária 2006-ban még így nyilatkozott: “Az a kormány, amely az emlékmű eltávolításáért nem tesz semmit, a népakarat ellen cselekszik.”

Bencsik János facebook-bejegyzése

Eljött a színvallás ideje.

Hunhír.info