December 28-nak, aprószentek napjának jellegzetes szokása a vesszőzés, melyet neveznek aprószentekelésnek, odoricsolásnak, suprikálásnak, csapulásnak stb. is. A vessző lehet termőág, hajló fűzfavessző vagy korbács. A vesszőzés résztvevői a fiúgyermekek, legények vagy pásztorok. Megkorbácsolják a lányokat, asszonyokat vagy a gyerekeket.
A szomszédba „mustármagért” küldött fiúgyereket a háziak veregetik meg. Az erdélyi Koronkán a mit sem sejtő kisfiút mustármagért küldték. Mikor ezt elmondta, a háziasszony egy vesszővel „megsuprálta”: „Aprószentek Dávid, Dávid éljen a fiad sokáig!”
Ezután megjutalmazták a gyereket dióval, mogyoróval, esetleg egy kis pénzzel.
Szegeden, az Alföldön a gyerekeket ugyancsak mustármagért küldték a szomszédba, ahol elővették a nyírfavesszőt s megkérdezték, hányan vannak az aprószentek. Addig vesszőzték, míg meg nem mondta, hogy száznegyvennégyezren. Ha nem tudta megmondani, akkor a háziak mondták el helyette.
Úgy tartották, hogy akit megvesszőznek, az nem lesz keléses.
Aprószentek napján a beregi Tiszaháton elmentek a gyerekek a jó ismerősökhöz mustármagot kérni:
“Mustármagot jöttem kérni,
Tessék engem jól elverni.”
Erdélyben, Nagykászonban (Kászonaltíz, Kászonfeltíz és Impér) az aprószentekelés hagyománya más, mint más Erdély legtöbb tájékán.
Míg más vidékeken december 28-án a kisfiúk mennek a leányokat vagy a szomszédokat megvesszőzni, itt a szokás érdekessége, hogy egy ősibb formáját őrizte meg: ezen az éjszakán a legények gyűlnek össze csoportokba és a hajadonokat keresik fel az összefont nyírfavesszőkkel.
Hunhír.info