Bogár László professzor szerint Olaszországban láthatóvá vált mindaz, ami eddig rejtve volt. Minden eddiginél világosabban és kegyetlenebbül tárult fel mindaz, ami a demokratikus díszletek mögött húzódik, és amit nem létezőnek szoktak mondani a világ egyébként szintén „nem létező” urai. Az olasz államfő egyértelművé tette, számára a választói akarat-nyilvánítás legfeljebb „tájékoztató jellegű”. Ilyet eddig csak Gomulka lengyel pártfőtitkár tett, amikor 1970 karácsonya előtt kiadta a tűzparancsot a karhatalomnak. Ezt úgy indokolta, hogy a munkásosztály hatalmát mindenkivel szemben megvédik, ha kell, magával a munkásosztállyal szemben is.

Azt eddig is sejtettük ugyan, de most már „papírunk” is van róla: a liberális demokrácia valójában a globális pénzhatalmi szuper struktúra eddig alig, de most már egyáltalán nem leplezett diktatúrája.

A jobb híján illiberálisnak nevezett demokrácia pedig azoknak a lokalitásoknak az immunreakciója, amelyek legalább felismerni vélik mindezt, és szándékukban áll védekezni ez ellen a diktatúra ellen.

Maga az európai integráció, valójában az európai meghatározó tőkestruktúrák egyezsége volt. Ám a munkaerő-tulajdonosok stratégiai érdekeit is készek voltak figyelembe venni.

Ezt nevezték szociális piacgazdaságnak. A globális tőkestruktúrák európai részlegei azonban a hetvenes és nyolcvanas évektől egyre cinikusabb nyíltsággal mondták fel ezt az alkut a „neoliberális világforradalom” nyomán.

A felfoghatatlan mértékű államadósságok legalább kétharmada nem e népek „túlfogyasztásából”, hanem inkább a pénzhatalmi rendszer mértéktelenségéből ered. Egekbe emelt kamatok fegyverével próbálja kifosztani ezeket az országokat.

Magyar Hírlap

Hunhír.info