Szakács Árpád a huszadik résznél jár a Kinek a kulturális diktatúrája? c. sorozatában. Most egyfajta összegzést is ad arról, hogy a NER nyolc évének kultúrpolitikája balliberális. A sorozat eddigi tizenkilenc része alapján le szeretném vonni a következtetést: az elmúlt nyolc évben a jobboldali kultúrpolitika tevékenysége abban merült ki, hogy finanszírozta és elősegítette a balliberálisok kultúrpolitikáját.
Szakács a Magyar Időkben megjelent esszéjében azt írja, hogy hiába jöttek létre a jobboldalhoz köthető intézetek, de „jobbára ezek is a balliberális oldal érdekeit szolgálják.” A balliberális kulturális dominancia érdemben nem csökkent, annak ellenére, hogy a kormány ennek megváltoztatására érezhető törekvéseket tett.
Szakács leszögezi: hogy a magyar konzervatív oldalnak az elmúlt nyolc évben nem volt saját kulturális politikája, kulturális jövőképe, víziója, stratégiája, folyamatosan ötletelt, improvizált, alkalmazkodott, sodródott, ide-oda csapódott.
Hajdani dicsőséges forradalmainkat eszmeiségben előkészítő színházi és irodalmi világunk nagyrészt kozmopolita semmitmondásokról szól, posztmodern keveréknyelven, képzőművészetünk a legaberráltabb exhibicionisták terepe, filmiparunk egyre inkább értéktelen olcsó amerikai utánzat – fogalmaz.
Magyarországon ma a balliberális világkép átnevelési programja zajlik, ezt segíti a kultúra minden területe – állítja Szakács.
hvg korrigálva
Hunhír.info