1494. november 24-én, ma 524 esztendeje, hogy meghalt Kinizsi Pál országbíró, temesi ispán, Mátyás király hadvezére. Feltehetőleg az 1430-as években született, szűkebb pátriája ismeretlen és máig több település verseng azért, hogy Kinizsi Pált saját szülöttjének mondhassa. Származásával kapcsolatban egy dolog valószínűsíthető: címerpajzsa heraldikájából következtetve székely felmenői voltak.

Kinizsi Pál címerpajzsa

Nagyvázsonyban, Biharban és a Bánátban is egyaránt előszeretettel mutogatják azt a malmot, ahol a rendkívüli erővel bíró molnárlegény állítólag malomkövön szolgálta fel a frissítőt Mátyás király számára. Kinizsi a legenda szerint ezzel a tettével bizonyult méltónak arra, hogy a király híres fekete seregének egyik vezére legyen.

Akár így történt, akár nem, az tény, hogy ebben az időszakban hősi tetteiért sorra kapja a birtokadományokat.

Az erejéről messze földön híres katona tehát rászolgált legendás hírnevére, hőstetteiért pedig Mátyás Temesvár urának és alsó-magyarországi főkapitánynak nevezte ki. Legfőbb feladata a török elleni védelem és a megelőző támadások vezetése volt, aminek teljes egészében meg is felelt.

Az 1479. évi kenyérmezei csatában oroszlánrészt vállalt a magyar seregek győzelmében, miután az egyik török szárnynak a hadvezér puszta látványától inába szállt a bátorsága. Végül Kinizsi áldásos tevékenységének köszönhetően 1483-ban a török 10 évre szóló fegyverszünetet kötött Mátyással.

A király 1472-ben adományozta szeretett vezérének a Budáról Itáliába vezető út mentén fekvő Nagyvázsonyt, a hozzá tartozó birtokokkal, esküvője után pedig „hozományként” Somló várát is megkapta.

Uradalmaiban legalább olyan jó vezetőnek bizonyult, mint a csatamezőn, ugyanis vezetése alatt Nagyvázsony és környéke ugrásszerű fejlődésnek indult. Nem csak a kezébe került váron végzett komoly erődítési munkálatokat, de a pálosok számára épített templommal és kolostorral a kulturális élet vérkeringésébe is bekapcsolta birtokát.

1490-ben meghalt Hunyadi Mátyás. Kinizsi, bár megígérte Mátyásnak, hogy fiának, Corvin Jánosnak a trónra lépését fogja segíteni, de ígéretét nem tartotta be. Sőt tevékeny szerepet vállalt II. Ulászló királlyá választásában, mivel a magyar nemesek nem akartak újra egy erős kezű Hunyadit az ország élére. Ő vezette például azt a sereget, amely a Tolna megyei Csontmezőn vereséget mért János herceg csapataira.

Az új uralkodó érdekeit szem előtt tartva a nyugati határszélen sorra foglalta vissza Miksa császár által korábban elfoglalt magyar városokat, Székesfehérvárt és Veszprémet, és II. Ulászló szolgálatában az országbírói tisztségig jutott.

Számos alkalommal vezetett hadjáratot a török ellen, 1494-ben pedig megakadályozta, hogy áruló tisztek átadják a törököknek Nándorfehérvárt. Ezután az eset után nem sokkal szélütést kapott, de hordszéken, félig bénán is a törökök ellen vonult.

1494 őszén már megrendült egészségi állapotban vette ostrom alá a Duna-parti Szendrő várát, melynek vívása közben november 24-én, Szent-Kelemen faluban fejezte be küzdelmes pályafutását. És bár, az általa százszor megvert ellenség felülkerekedett, tisztelete, kultusza egész Magyarhonban elterjedt.

A törökverő hőst Nagyvázsonyban, az erődítmény kápolnájában helyezték végső nyugalomra.

Vörös márvány sírja az épületegyüttes pusztulása után töredékesen maradt ránk. Sírját kirabolták, de szerencsére a benne elhelyezett sodrony-páncéling, sisak és kétélű pallos nem veszett el, így ma is látható a Nemzeti Múzeumban.

Ancient Hungary

Hunhír.info