Pest és Buda között az összeköttetést hajóhíd biztosította, egyre súlyosbodó zavarokkal. Pest fejlődése, gazdasági központtá válása, az áruforgalom növekedése következtében elodázhatatlanná vált az állandó összeköttetés megteremtése. Az állandó híd építésének motorja Széchenyi István gróf lett, akinek jövőképében a modern Magyarország fővárosaként az egységes Budapest fontos szerepet játszott.

z 1832-36. évi országgyűlés biztosította az építés és fenntartás törvényi feltételeit.

Az építésre részvénytársaság alakult, a tőke java részét Rotschild Salamon és Wodianer Sámuel biztosította, a vállalat vezetését a bankár Sina György báróra bízták. Az első hidunk építésének kezdeményezője gróf Széchenyi István volt, aki 1832-ben megalapította a Hídegyletet. A testület négy évvel később, 1836-ban érte el, hogy az építmény megalkotásának szándékát törvénycikk rendelje el. Építése 1839-1849-ig tartott az angol William Thierney Clark tervező és Adam Clark kivitelező mérnökök jóvoltából. Az első kocsi 1849. január 1-jén haladt át a hídon. A Lánchíd volt az első állandó híd a Dunán. Az itt átkelőknek, a nemeseknek is, hídvámot kellett fizetni.

Az angol szakértők nem a folyó legkeskenyebb pontját javasolták a híd helyszínéül. Céljuk volt – a hajózás zavartalansága érdekében – minél kevesebb pillérrel áthidalni a távolságot. A tíz év alatt felépített Lánchíd így összesen két, hatalmas pilléren nyugszik, teljes hossza háromszáznyolcvan méter.

A klasszicista építmény immár hivatalossá vált becenevét azokról a százezer szegecs összetartotta vasláncokról kapta, amelyek az útpálya felett diadalívszerűen kiképzett pillérekhez rögzítve tartják a híd testét.

A Lánchíd a magyar történelem viharos és dicső napjaira készült el teljesen. Hivatalos avatására 1849. november 20-án, a forradalom és szabadságharc leverését követően I. Ferenc József császár és király jelenlétében, feszült hangulatban került sor. Az osztrák csapatok a pest-budai harci cselekmények idején ugyanis több ízben tettek kísérletet a még át sem adott híd lerombolására. A császáriak legdrámaibb akcióját maga Adam Clark hiúsította meg, mikor a tartószerkezetet megbontani próbáló katonák akcióját megelőzve, vízzel árasztotta el a lánckamrákat, és maga tett tönkre néhány berendezést, hogy megőrizze a híd sértetlenségét.

Az építő – aki később az 1856-ra elkészült, a Lánchíd közlekedési folytatásának számító Alagutat is megtervezte – Budán telepedett le, magyar asszonyt vett feleségül és a Krisztinavárosban élt 1866-ban bekövetkezett haláláig. A híd legendás ékei a feljáratoknál őrködő, hatalmas kőoroszlánok, Marschalkó János szobrász legismertebb alkotásai. A pesti mítosz szerint a mester elfelejtett nyelvet faragni az oroszlánoknak, majd mikor rájött e bakira, szégyenében a hídról a Dunába vetette magát. A történet nem igaz, az oroszlánoknak igenis van nyelvük, de a járda szintjéről valóban nem látható.

A Lánchíd körül folyamatosan változott a város: 1907-ben az igényeknek megfelelően villamos-alagutat alakítottak ki a budai hídfő alatt, és az átkelő hosszas rekonstrukción is átesett az első világháború előestéjén. 1945-ben a kivonuló náci csapatok több más társával együtt ezt a hidunkat is felrobbantották. Az akcióban a Lánchíd rendkívül súlyosan károsodott: megfeszített tempóban is csak 1949-re, eredeti átadásának századik évfordulójára sikerült újjáépíteni és modernizálni; a budapesti hidak újjáépítése idején ideiglenes pontonhíd – melyet a pesti népnyelv Mancinak keresztelt el – szolgált átkelőhelyül a Kossuth tér és a Batthyány tér között.

1973-ban újabb nagyszabású felújításon esett át.

A budai hídfőnél található teret 1912-ben nevezték el Adam Clarkról. Innen indul a várba az elegáns, patinás sikló és 1932 óta innen számítják a fővárosból kiinduló országutak hosszát: e nullpontot Borsos Miklós 1975-ben felállított szobra jelzi.

A Lánchíd, amelyet Kossuth javaslatára Széchenyiről neveztek el, 1848 nyarára csaknem készen állt. A hadi események okozta kényszerszünet után, 1849. november 20-án adták át a korabeli Európa egyik legnagyszerűbb építményét, amely ténylegesen egyesítette a két várost.

Hunhír.info