Már tavaly is szinte halott volt a megemlékezésplacc Horthy Miklós 1919-es budapesti bevonulása kapcsán. Annyi azért sokak előtt ismert, eme jelentős eseménykor tetemre hívta a bűnös várost, és kezdetét vette a manapság még mindig vitatott Horthy-korszak. Erre a rendszerváltás előtt sokan csak titokban, otthon voltak büszkék, majd a fordulat után egyre bátrabban emlékeztek nyilvánosan is. A közterületi “horthyzás” azonban több éve nyomasztóvá vált még a Jobbiknak is, a budapesti megemlékezéseket először csak vidékre tolták, majd szépen, csendben elengedték.
Csönd jellemezte az idei, 99. évfordulót. A kisebb-nagyobb pártok, szervezetek – kivéve talán a Horthy Miklós Társaságot – elfelejtette Horthy 1919. november 16-ai bevonulását Budapestre a Nemzeti Hadsereg élén. Még csak száz év sem kellett hozzá.
Már nincs aki emlékeztessen fennhangon, hogy a fiatalabb generációkhoz is eljusson: a mindenkori hivatalos véleményvezérek gondolatfogságából szabadulni lehet és kell, nem ördögtől való a szabad gondolkodás.
Apáink, nagyapáink a kályha mellett, hosszú téli estéken “felmondták a leckét”, Csonka Magyarország nem ország. Egész Magyarország mennyország!” Fejet hajtottak, sajnálkoztak, elméláztak a gondolaton, mi lett volna, ha nincs Trianon, ha sikerül Horthynak újraegyesíteni a magyar területeket. Ők évtizedekkel később sem felejtették el, és fiaik, lányaik, unokáik sem, pedig akkor már régen nem lógott az arcukba a “Trianon-propaganda”, a dorgáló “Elfelejtettétek?!”-plakátok.
Aztán az új évezredben már újra szabad volt erről beszélni, az utcára menni, emlékezni. A lelkesedés azonban lassan teljesen kihűl, már nyomokban lehet csak találni Horthy budapesti fehér lovas jelenését felidéző rendezvényeket. Olyannyira, hogy idén már egyetlen politikai erő sem vette a bátorságot erre. Az esemény felelevenítése mára politikailag tökéletesen inkorrektté vált.
1918. november 16-án „kiáltották ki” gróf Károlyi Mihály és banditái a „népköztársaságot”, amelynek elnöke a degenerált gróf lett. Az a tény, hogy Horthy fővezér a gyászos nap évfordulóján vonult be Budapestre, önmagában is beszédes: egy züllött, vérgőzös korszak végét, és a várva-várt rendteremtés kezdetét jelezte.
Talán erre kínos emlékeztetni a még elmélkedésre fogékony réteget.
G. Németh Éva – Hunhír.info
