A Balaton partján elterülő Alsóörstől alig négy kilométerrel északra, a Malomvölgy fölé magasodó sziklatetőn őrködik Felsőörs falu Szent Mária-Magdolna-temploma. Olyan nagyszerű – Árpád-kori – építmény, amilyenből nem sok található egész Magyarhonban.

A tiszta román stílusú, túlnyomó részben rozsdavörös színű vulkáni kőből faragott széles nyugati torony magához vonzza a látogatók és keresztény hívek érdeklődését.

Az Örs helynév voltaképpen személynév. Nyelvésztudósok szerint török eredetű: jelentése ifjú hős, vitéz katona. Leírt nevével legkorábban a Szent László király által 1082-ben keltezett, Fila veszprémi kanonok 1131-ben kibocsátott okleveleiben találkozhatunk. Eredetileg csak egyetlen Örs nevű falu feküdt a környéken, a kőfejtőtelepei miatt nevezték el Kővágó-Örsnek. Amikor a megnövekedett lakosságú község kettévált: Felörsnek, Nagyörsnek, Felsőörsnek nevezték el. A Malomvölgy oldalában épült fel az Örs nemzetség palotája a 12. század elején, az utódok a tatárjárás után más vidékre költöztek, majd végleg kihaltak.

Az 1962–1965 közt folytatott régészeti és falkutatások számos fontos észrevétellel, adatokkal szolgáltak a művészettörténet-tudomány számára. Erdei Ferenc (1933–1986) műemlékes építész a falkutatásokkor így foglalta össze az eredményeket: „Felsőörsön világi prépostság is volt, ami azt jelentette, hogy az egyház mellett társaskáptalan működött, élén a préposttal. Azon a dombháton, ahol most a templom áll, a 11–12. században temető volt. Feltehető, hogy még a jelenleginél is régebbi az a hatalmas torony, amely most a nyugati homlokzat közepén látható. Eredetileg úgy épült, hogy mindhárom oldala szabadon állt.”

Egy oklevélben feltűnik, hogy a felsőörsi Mária Magdolna-templom Szent Mihály oltárát a híres Bertalan veszprémi püspök (1226–1244) szentelte fel, amely alkalomból Margit asszony – Miske ispán felesége – egy szolgálót adományozott a parókiának. Feltehetjük, hogy Miske tekinthető a prépostág alapítójának. Az első építkezést befejező torony már nagy részben szabályosan faragott kváderkövekből épült (amíg korábban szabálytalan kőből). Ez már a tatárjárást követően, az 1250-es években történt. Vajon ki építhetett ekkora és ilyen nagy tekintélyt parancsoló egyházat, a jelenleg ezerhatszáz lakosú községben? Hát még ha tüzetesebben is szemügyre vesszük a gazdagon faragott látványos részleteket: a díszes pillérfős nyugati főkaput, a timpanonban levő alakos domborműveket, a bélletes-hengeres oszlopokat alátámasztó szobortorzókat, az első emelet hármas ablaknyílásának osztósudaraira a bajelhárító hurokcsomókat kifaragó mester merész bravúrját. Sosem tudhatjuk meg?

A nyugati torony mögötti főhajó keleti végéhez csatlakozik a patkóíves szentély, benne a 18. századi Szent Kereszt-oltárral. Délen és északon egyforma, keskeny, folyosószerű mellékhajók bővítik háromhajós bazilikává, belefoglalva a torony mindkét oldalát a napfényt bebocsátó ikerablakokkal. A román korban ehhez foghatóan nagyszabású, gazdag egyház csak a királyi székvárosokban vagy püspökségekben található.

A belső berendezésből a barokk főoltár a legértékesebb: 1740 táján készült. A szószék 1745-ből származik, a rajta látható B. M. monogram a nagytiszteletű veszprémi püspök, Padányi Bíró Márton emlékét idézi. A bölcs pap 1736-ban ezt írta a budai Helytartótanácsnak: „a felsőörsi reformátusok a szép kváderköveket elhurcolták, amikor a templom javításához hozzákezdtem, ezeket az értékes köveket a kőmívesekkel házról házra járván felkutattam, és a templomnál újra felhasználtam”.

Alsóörs község a tóparttól merőlegesen hegynek futó út végén, a 230 méter magas Somlyó-hegy csúcsa alatt fekszik. A mediterrán hangulatú, teraszos utcácskákat vörös homokkőből rakott támfalak, kerítések szegélyezik, gazdáik a házaikat rendszeresen meszelik. A református templom ugyancsak középkori: a harangtorony résablaka, a hajó déli falának csúcsíves ablaksora és a bejárat kőkerete a 13–14. évszázadot igazolja. Először 1318-ban említi egy levél a Szűz Mária tiszteletére épített templomot mint Felsőörs fiókegyházát. Önálló plébániaként 1478-tól fogva szolgált. A törökök 1548-ban felperzselték a falut, a templom tönkrement. A protestáns hitre áttért hívek először az 1600-as évek végén, másodszor 1740 táján, harmadszor 1788-ban építették újra. Néhány éve feltáró régészeti kutatást végeztek a déli oldalfalon, a vakolatrétegek alól 15. századi freskótöredékek kerültek napvilágra. Restaurálván is jól láthatóak.

mho

Hunhír.info