„Az áldozatok felkutatása mellett az is nagyon fontos, hogy feltárják a sortűz pontos körülményeit, hiszen azt a mai napig legendák veszik körül”. Visszaemlékező interjúkkal, további áldozatok nevével és egy dokumentumfilmmel bővült az 1956. október 25-i, Kossuth téri sortűz történetét bemutató kiállítás – mondta el a kutatás vezetője az MTI-nek.

Feitl Írisz felidézte: az Országgyűlési Múzeum első kiállítása a Kossuth téren megnyitott In memoriam 1956. október 25. című tárlat. A kutatás 2016-ban, a forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján indult.

Kiemelte: legfőbb céljuk az volt, hogy minél többet megtudjanak az azonosított áldozatokról, hiszen a kiállítás emlékhely részén, a rotundában az ő névtábláik szerepelnek. Amikor megnyílt a kiállítás, 71 áldozatról tudtak, de több névtáblát helyeztek el, mert már akkor is feltételezték, hogy jóval több áldozata volt a sortűznek – tette hozzá.

Hozzáfűzte: az áldozatok felkutatása mellett az is nagyon fontos, hogy feltárják a sortűz pontos körülményeit, hiszen azt “a mai napig legendák veszik körül”.

A kiállítás új elemeiről szólva Feitl Írisz elmondta: kilenc további civil áldozatot azonosítottak, az ő névtáblájukat is elhelyezték.

Van 44 potenciális áldozat, akik bizonyos forrásokban – halotti bizonyítvány, mentős esetnapló, sebészeti kórlap – felbukkantak, róluk azt feltételezik, hogy a téren haltak meg, de ennek bizonyítása még nem zárult le – tette hozzá.

Kitért arra is, hogy többek között szemtanúkkal, túlélőkkel, egy orvossal és egy mentőssel készítettek tizenkilenc interjút két év alatt, ezekből nyolc lesz látható a kiállításon, 2-3 perces változatban.

Elkészült továbbá Az első lövés című dokumentumfilm rövidített változata, amely az elméleteket mutatja be arról, hogy ki volt felelős a sortűzért, honnan lőttek és ki lőtt először. Új interaktív terminálon azt is megmutatják, milyen fegyveres alakulatok voltak jelen október 25-én a téren.

A kutatás nehézségeiről szólva Feitl Írisz azt emelte ki, hogy bizonyos iratcsoportok hiányosak, és noha nagy hangsúlyt helyeznek az elbeszélt történelemre (oral history), az nem mindig pontos.

Elsősorban levéltári dokumentumokra alapozzák a kutatást – mondta Feitl Írisz, hozzátéve: az a fő cél, hogy feldolgozzák azokat a belügyminisztériumi és állambiztonsági iratokat, amelyeket még nem tudtak, később pedig külföldi levéltárakba is betekintenének.

Felhívta a figyelmet arra, hogy várják azok jelentkezését, akik átélték az eseményeket, esetleg bármit tudnak azokról, akik a helyszínen voltak.

Hunhír.info