A nemzetet szolgálni – Az ezredforduló táján néhány fiatal azzal a szándékkal, hogy a nemzet egészét szolgálják, megalapított egy mozgalmat. Sajnos akkor még nem lehettem ott, csak 2006-ban csatlakoztam hozzájuk Vona Gábor hívására, ám a mai napig jól emlékszem eredeti célkitűzéseinkre.
A magyar politikai élet sajnos már akkor is végletesen megosztott volt, a nemzet pedig szinte kétfelé szakadt. Mi, fiatalok azonban olyan politikát képzeltünk el, amely nem szétszakítja, hanem egyesíti a magyar embereket közös célok és közös sikerek mentén. Én már akkor sejtettem, hogy a legnehezebb politikát választottuk, ám ez örömmel töltött el, hiszen mi a nemzet szolgálatát tűztük ki célul. Nem csak a jobboldali magyarok, vagy csak az akkori huszonéves magyarok képviseletét, hanem minden egyes magyarét, jöjjön Budapest belvárosából, vagy éppen a Hargita lábaitól. Mi így vagyunk egy nemzet és vagy így jutunk előre, vagy így bukunk el.
2016 telén, amikor a Béruniós kezdeményezés tervei fölött ültünk, úgy éreztem, hogy végre eljutottunk oda, hogy egy olyan témával foglalkozhatunk, amely tényleg mindenki számára fontos. A megélhetés, a bérek kérdése minden magyar embert érint és büszke vagyok, hogy a rendszerváltás után talán az első olyan politikai akciót, mely nem a megosztást, hanem az egységet tűzte ki célul, én vezethettem. Kezdeményezésünk pedig sikeres volt. Eljutottunk az Európai Parlamentbe, ahol az Európai Bizottság képviselője is felszólalt rendezvényünkön. Olyan emberek biztosítottak támogatásukról, akikkel korábban talán semmiben sem értettünk volna egyet. Mégis, megtaláltuk a közös célt és együtt dolgoztunk a magyar emberek jólétéért.
Meggyőztük őket az igazunkról, hogy nekik is fontos legyen, ami nekünk az. Szerintem ezt nevezik politikai sikernek és a nemzet szolgálatának. Sajnos volt a Jobbikban is egy törpe kisebbség, amelyik nem a sikerekért dolgozott. Ők úgy gondolták, hogy elég az, ha pár érdeklődőnek dörgedelmes szavakat mondunk. Ők szavakban akartak hazafiak lenni és csak saját barátaiknak tetszelegni. Én a tetteim nyomán szeretnék jó magyar lenni és a nemzetet szolgálni. A két út egy darabig úgy tűnt, hogy összeférhet, egy darabig ők is megpróbáltak velünk örülni, ám május óta tudjuk, hogy mindez nem megy. Én nem szeretnék velük itt kopját törni, mert a mi munkánk között találkozási pontok nincsenek. Ők hétvégi magyarokként magukat szórakoztatják, mi pedig a nemzetet szolgáljuk. Az ő oldalukon a jelentéktelenség keserű frusztrációja áll, a miénken pedig a tudat, hogy üzenetünket mindenhová eljuttatjuk. Még az Európai Bizottságba is, mert mi hisszük, hogy nekünk ott is van keresnivalónk és ott is megálljuk a helyünket. Ha egyesek nem hiszik, hát tanuljanak még hazafiságot!
Büszke vagyok, hogy a Jobbik egyetlen pártként valóban az egész magyar nemzetet szolgálja és arra is, hogy ügyünknek mennyi embert meg tudtunk nyerni. Számos új támogatót és számos új barátot is találtunk és nem fogjuk hagyni, hogy őket bárki is becsmérelje. Büszke vagyok Teplán István barátomra is, akinek személyében egy igazi „régi vágású kereszténydemokratát” ismertem meg, a szó valós értelmében. Büszke vagyok arra, hogy segítségével ügyünk mellé állíthattunk egy olyan nemzetközi hírű tudóst, mint Róna Péter. Én ezt nevezem sikernek és a nemzet szolgálatának.
Köszönöm mindenkinek, aki ebben támogat minket és velünk jön ezen a rögös, de felemelő úton. Teremtsünk egy szabad, igazságos és biztonságos Magyarországot!
Gyöngyösi Márton – facebok
Hunhír.info
