A gazdasági év fordulója, készülődés a télre, a női munkatilalom napja, és a legbiztosabb időjósló nap. Ha ezen az éjszakán az állatok összebújnak, kemény télre számíthatunk. Ám, ha a fecskék még nem keltek útra, szép és hosszú lesz az ősz. Egyben keresztény jó cselekedetként a szegények megvendégelésének, a „szegényetetésnek” ideje is.
Az arkangyalnak nagy szerepe volt az emberi életben: sok helyen ma is hozzá imádkozva zárul a katolikus mise, aki az ember legerősebb támasza a gonosz elleni küzdelemben; de a legnehezebb pillanatban, a halálban is Mihály áll az ember mellett – éppen ezért hívták a „halott vőfélyének”, a ravatalozó állványt pedig „Szent Mihály lovának”.
Az ősz beálltával a kinti munkákban is jelentős határnap: az őszi vetést befejezve ekkor láttak neki benti munkáknak, mindenekelőtt a kukoricatörésnek, a méheket becsukták, az állatokat az erdőkből behajtották, a hegyi legelőkön pedig Szent Mihályhoz fohászkodtak, hogy ha eddig megmaradt a nyájba ne essék belé a farkas.
Gyergyói pásztorok ezen a napon tartották a farkas ünnepet, hogy a jószágot hazaterelés idején megoltalmazzák az ordasok kártételétől. A csíki pásztorok szintén Szent Mihály napján térnek vissza a havasokról, és elhányják, számba adják, azaz télire gazdáik gondviselésére bízzák a jószágokat.
Más helyeken is már ekkor elszámoltak a nyájjal a pásztorok a gazdáknak, és ünnepi lakoma, no meg áldomásivás mellett megkötötték az új kontraktust is.
E határjellegből fakadólag Mihály napja a „kisfarsangnak” is nevezett időszak kezdete, amikor a nagy nyári munkák végeztével a régiek mulatozásba fogtak, bálozni kezdtek.
Ekkor kezdődött “az eszem-iszom, dínom-dánom, lakodalom héthatáron”, a nagy ősz lagzik, és a kisfarsang, az őszi juhász vigasságok ideje.
Egy időben ez annyira elfajult, hogy Kecskemét szolgabírája 1776-ban betiltotta az éktelen dorbézolást.
Hunhír.info